•●My Demon●•

》26. fejezet《

-Szeretlek Minji, a rohadt életbe is...-morogta mély hangján, én pedig alig hittem el, amit hallottam.
-M-micsoda? -értetlenkedtem kissé elhúzódva tőle.
-Jól jegyezd meg, mert többször nem mondom el. -nézett rám komoran -Sátán tiltja, a démonok és emberek közti kapcsolatot...már ha nincs tétje.
-Hogy érted ezt? -kérdeztem teljesen összezavarodva, míg Jimin sóhajtott egyet majd enyhén erőltetetten rám mosolygott.
-Gyere, feküdjünk le és elmesélek mindent, amit csak tudni akarsz. Rendben? -simított karomra én pedig bólogatva lejjebb csúsztam és hátamra feküdtem, majd mikor Jimin is bemászott a takaró alá és kinyújtotta felém eső karját rögvest hozzá bújtam és mellkasára simultam.
A szobában sötét volt már, csak az utcai lámpa adott annyi fényt, hogy lássam halványan a saját kezemet, ahogy Jimin mozgó mellkasán pihen.
-Jimin...-szólaltam meg kisebb várakozás után -Akkor nem meséled el?
-Ah...Abban reménykedtem elalszol...-kuncogott fel, mire én finoman mellkasára ütöttem.
-Hallgatlak. -mondtam határozottan, Jimin pedig sóhajtva egyet aprót tarkómra simítva cirógatni kezdett, ami miatt rögtön kellemes libabőr futott végig rajtam.
-Nem újdonság, hogy egy embernek egy démon a szeretője. Sokan idéznek meg démonokat efféle célból, bár az emberek közül inkább férfiakra jellemzőbb. -kezdett bele én pedig aprót bólintva jeleztem, hogy figyelek -Persze ezek nem ingyen vannak. Vagy örök hűségért, vagy az idézők lelkéért születnek meg ezek az egyezségek.
Szóval...A mi esetünkben több bökkenő is van. Az egyik és a legfontosabb, hogy nem vagyok tisztavérű démon. Ha az volnék szabad akaratom lehetne, de így...Mert igaz, akaratom most is van, de vannak kötöttségeim. Nem tehetek meg csak úgy akármit, mert mindkettőnk életét veszélybe sodrom. Az ilyen dolgokat nehéz kijátszani vagy esetleg, ha le is bukunk, megúszni. Valamelyikünk úgyis meghalna.
-De én úgyis meghalok egyszer...-suttogtam magam elé, Jiminbe fojtva a szót.
-Minji...Nem változtathatok a célomon. -mormogta mire én is simogatni kezdtem mellkasát.
-Tudom...De attól még szeretlek.
-Ne mondd ezt. Nem szeretsz. Csak vágysz rám. Ennyi. -motyogta orra alatt -Egyébként is mi lesz Taehyung-gal? Eddig érte küzdöttél.
-Tae-vel...Nem tudom...-dörgöltem meg fáradt szemeim.
-Szereted?
-Kedvelem.
-Szedd fel. -mondta, én pedig felemelve fejem ránéztem.
-Miért?...-kérdeztem kissé gyanakvóan.
-Hogy rájöjj, hogy ki iránt, mit is érzél valójában. -mormogta majd lehunyta szemeit.
Halkan sóhajtva fülem mögé tűrtem hajam és vissza döntöttem fejem.
"Hogy ki iránt mit is érzek..."
A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben. Valahogy az a furcsa zavaró érzés, amit amiatt éreztem, hogy Jimin mindig velem volt, valahogy eltűnt. Csupán csak egy erősen ragaszkodó és vágyakozó érzés maradt. Ha ránézek valamiért nem érzek már félelmet. Ha nem látom, akkor pedig hiányzik...
Taehyung viszont...az első pillanattól fogva egy angyal. Kedves, gondoskodó...olykor féltékeny, ami aranyos...
Ő lenne a logikus választás minden szempontból...hm..."logikus"...
És vajon a szíved mit akar?
Ez a gondolat tudtam, hogy Jimintől jött. Ezért azonnal fel is sóhajtottam.
-Nem tudom...És nem tudok aludni...-motyogtam mellkasába.
Jimin kisebb csend után felült, ezzel együtt pedig magával húzott engem is. Karjaim lehámozva magáról kiszállt az ágyból és kezét nyújtotta.
-Gyere Minji. -hangja kedvesen csengett, ezért szinte azonnal már tenyerébe is simítottam kicsi kezem és engedtem, hogy felállítson.
Hirtelen felkapta a takarót és magaköré csavarva kinyújta egyik karját és magához vonva bebugyulálta mindkettőnket majd eltipegett velem az ablakig, amit kinyitva kissé kihajolva lekönyökölt és magához vonva feltekintett.
Karjai alatt átkarolva, mellkasához bújva tettem ugyanígy. Az égen egy felhő sem éktelenkedett, csupán a gyönyörű csillagos ég látszott.
-Olyan gyönyörű. -suttogtam.
-Csak mint te. -suttogta Jimin is, mire pironkodva bújtam méghozzá.
-Nem tudom mikor néztem utoljára a csillagokat...-sóhajtottam kicsit még kijjebb hajolva.
-Én minden este megnézem, hogy látszanak-e...-simított hajamba Jimin -Ma...amíg elvoltam kicsit gondolkodni, addig is a csillagokat néztem. De veled még az ég is gyönyörűbbnek hat.
-Jimin...-estem zavarba, mire ő felkuncogott.
-Máskor mindig érdekel, hogy mit gondolok igazából. Mostmeg az sem tetszik, ha őszinte vagyok. -mondta kissé dramatikusan túljátszva, amire én nevettem fel.
-A fejemben vagy? -néztem fel rá.
-Nem. Most nem. Miért? -nézett le rám.
Egy pillanatra szemeim a sötétebbé vált tincseire vezettem, de gyorsan visszanéztem sötét szemeibe.
-Csak elég kínos lett volna, ha hallod, azt amire gondolok...-nevettem fel zavartan.
-Miért? Mire gondoltál? -fordult velem szembe huncutan mosolyogva.
-Jaj, ne...-néztem félre kínosan mosolyogva.
-Mondd el kérlek...Hallani akarom...-kérlelt, mire kissé vonakodva ugyan de ránéztem.
-A fekete szemeidben...láttam a csillagokat...Mintha a te szemeid, maguk lennének a sötét, csillagos égbolt...-motyogtam zavarba esve.
-Komolyan?...-enyhén bólintottam -Én meg tudod mit látok a te szemeidben? -hajolt közelebb, mire nagyot nyeltem.
-Mit?...
-Magamat. -puszilt ajkaimra pimasz mosolyával.
-Ah, te hülye...-sütöttem le szemeim zavartan, fülig pirulva mégis morcosan.
-Én is szeretlek. -kuncogott Jimin, míg én újból az égre pillantottam.
Sokaig pásztáztam az eget, csendben, élvezve Jimin melegét és a minket körbeölelő takaró puhasagát. Az égen valahogy akkor tényleg úgy fénylettek a csillagok, mintha mind egyenesen ránk néztek volna. A beállt csend pedig egyáltalán nem volt se kínos, se zavaró. Inkább nyugodt és meghitt.
-Ezt a pillanatot sosem fogom elfelejteni...-szólaltam meg.
-Ne aggódj, én sem. -húzott magához erősen.
-Sosem hittem volna, hogy valaha is ilyen történik majd velem...Nem tudok dönteni egy démon és egy ember között. -nevettem fel hitetlenül.
-...Tudod Minji...Abban igazad volt, hogy Taehyung lenne az ésszerű választás. -sóhajtotta Jimin -Tudnod kell, hogy az én részemről nem lesz semmi negatív következménye a választásodnak, bárhogy is döntesz.
-Köszönöm...-hunytam le szemeim -De ez őszintén amúgy sem befolyásolt volna...-bújtam mellkasába.
"Ésszerű, mi?...hm...A szerelem mióta ésszerű?"

×|Sziasztok~
Igyekeztem ahogy tudtam, igaz egy kicsit kevesebb lett, mint szokott. Ettől függetlenül remélem tetszett nektek.
A következőig kellemes rémálmokat, sziasztok~🖤🖤|×