•●My Demon●•

》20. fejezet《

-Én már tudom micsoda Kook. -állt mellém Jimin, mire felnéztem rá.
-Micsoda? -kérdeztem kiváncsian.
-Látó....

-Látó? -ráncoltam szemöldököm.
-Nézzétek a zici csaj magában beszél! -mutatott felénk egy srác röhögve, míg elhaladt mellettünk, mire Jimin összehúzta szemeit és kirakta a lábát a srác elé, aki elzakózott a földön.
Kénytelen voltam elmosolyodni.
-Te meg elesel a semmiben Kwang. -röhögték ki a haverjai, mire dühösen rámnézett.
-Szerintem kigáncsolt a zizi. -állt fel és megindult felém, mire én hátrébb léptem ijedten, de ekkor valaki belépett közénk.
-Szállj le Minji-ről. Míg szépen mondom.
-T-Taehyung? -néztem rá meglepetten.
-Csss...-karolt át kedvesen és tovább húzott, otthagyva a balhézó Kwang-ot, aki vérben forgó szemekkel figyelt minket.
-Jól vagy? -nézett le rám Tae, ahogy elengedett.
-Persze...Nem történt semmi...-mosolyogtam -Köszönöm, hogy segítettél.
-Nincs mit. -felelte vidáman.
-Amúgy...Hogy kerültél ide? -kérdeztem félénken, mire értetlenül rámkapta szemeit -Vagyis, úgy értem mindjárt kezdődik az óra és...
-Jah, hogy úgy! -csapott homlokára -Most idefent lesz órám, csak a suli másik szárnyában. -magyarázta.
-De...Akkor meg főleg nem értem, miért vagy itt...-mosolyodtam el kínosan.
-Igazából, hozzád indultam...-vakarta meg tarkóját félénken.
-Miért? -képedtem el.
-Hát tudod...Csak...Úgy. -rántott egyet vállain zavartan -Csak kicsit elkéstem, mert mással is leálltam beszélgetni idefele jövet. De úgy látszik jó megérzéseim vannak.
-Vagy csak mindig bajba kerülök. -nevettem fel zavarban.
-Vigyázz inkább magadra. -mondta kedvesen mosolyogva, míg közelebb lépett -Most mennem kell de majd még jövök. -puszilt gyorsan arcomra majd sietős léptekkel el is indult.
Megilletődve simítottam orcámra és éreztem, hogy arcom kipirul.
-Ez meg...-motyogtam magam elé, mire meghallottam magam mögött Jimin ideges fújtatását.
-Gyere. -mordult rám, mire megráztam fejem és ránéztem.
-Ne bámulj már! -túrt bele egyre barnábbá váló hajába.
-Ne...Ne haragudj...-mosolyodtam el zavartan majd elindultam az osztály fele.
A mosolyt nem lehetett volna lekaparni az arcomról. Olyan boldognak éreztem magam, mint soha.
-Mit vagy úgy oda? -morgott Jimin, míg sétáltunk a termem felé.
"Nem tudom...Csak olyan kellemes volt és aranyos..." Simítottam arcomnak, arra felére ahova a puszit kaptam.
-Tőlem is kaptál már ilyet. -vágta keresztbe karjait -Sőt többet is.
-Inkább ne emlegessük...-suttogtam magam elé, pont mikor becsöngettek ezért kicsit szaporábbra vettem a lépteim a már kiürült folyosón.
-Szóval mostmár ne emlegessük? -kérdezte fennhéjázva felém fordulva.
-Igen...Te kérted, hogy ne beszéljünk róla és, hogy felejtsem el. -mondtam kissé értetlenkedve.
Jimin idegesen körbepillantott, majd hirtelen karon ragadott és elhúzott a nem messze lévő lánymosdóba. Kinyitotta az ajtaját, belökött rajta majd becsukta.
-Jimin? -néztem rá szemöldök ráncolva -Órára kéne mennem. -mondtam de ő csak szótlanul, dühös arckifejezéssel elém lépett és a falhoz szorított.
Mélyen szemeimbe nézve, szinte hozzám préselte testét míg kezeivel fejem felett támaszkodott meg.
-J-Jimin? -néztem rá zavartan és kissé félve.
-Miért hazudsz magadnak? -mormogta, mostmár kedvesebb arckifejezéssel.
-Mi? Én nem hazudok magamnak. -pillantottam el másfele.
-Állandóan csak hazudsz...-sóhajtott nagyot lehunyt szemekkel, majd lágyan elmosolyodott és újra rámpillantott -Ugye tudod édesem, hogy hiába hiteted el magaddal és mondod el százszor, a hazugság attól még hazugság marad.
-Nem tudom mire érted. -mondtam őszintén, mire felkuncogott.
-Azt hiszed szereted Taehyungot.
-Nem csak hiszem. -húztam ki magam morcosan.
-Valóban? -vonta fel egyik szemöldökét -Akkor áruld el, ha annyira szereted, miért tudnám simán megcáfolni az elméletedet? -vigyorodott el.
-Hogy érted? -húztam össze magam.
-Tudod jól...-hajolt közel -Csak egy csókomba kerül és másra már nem is tudsz gondolni.
-E-ez nem igaz. -vontam össze szemöldököm.
-Akkor miért jöttél zavarba? -hajolt arcomba mindenttudó mosollyal arcán.
-Nem jöttem zavarba...-pillantottam le a földre.
-Nem? Akkor mitől vörös a pofikád? -érintette orra hegyét előbb említett arcomhoz.
-Eressz el Jimin...-húzodtam egy kicsit arrébb, bár nem volt túl sok mozgás terem.
-Nem...-mondta játékosan.
-Kérlek. -néztem szemeibe könyörgően, mire megéreztem egy különös bizsergést bensőmben, ami azt jelentette, hogy az erejét akarja használni, ezért gyorsan elkaptam szemeim és újra lesütöttem őket.
-Mit akarsz tőlem?! -csúszott ki számon kissé siránkozva.
-Hallani akaron, ahogy elismerd, hogy valójában engem akarsz! Engem és nem azt az idiótát. -mormogta, ami után hirtelen ő is úgy nézett, mint aki meglepődött az miatt, hogy kimondta.
Zavartan és félénken pillantottam rá.
-J-Jimin...Ez mit jelent?
-Mi az, hogy mit jelent? -kérdezte halkan, kissé zavarba esve.
-Hát...Ez most az igazság?...Vagy fenyegetés? Vagy csak simán játszadozol velem, már megint? -fürkésztem tekintetét.
-Nem egyértelmű? -forgatta meg szemeit -Csak szórakozok. -mondta kissé megjátszottan míg arrébb állt.
-Tényleg? -mosolyogtam.
-Mit vigyorogsz? -húzta össze szemöldökeit.
-Semmit...-csúsztam ki a faltól és elindultam ki, azonban Jimin utánam kapott, lejjebb hajolva fenekem alá nyúlt és felvett.
-Mit emelgetsz mindig? -kérdeztem összevont szemöldökkel, míg megkapaszkodtam vállain.
-Könnyű vagy, mert a depis időszakodban lefogytál. Plusz alacsony vagy és nem érlek el rendesen. -pördült meg velem mosolyogva majd az ajkaimra hajolt. Egy röpke csókot váltottunk csupán, de el kellett ismernem, hogy Jimin-nek igaza volt.
Ennyi elég volt, hogy csak ő járjon a fejemben.
-Jimin...-húztam össze szemeim morcosan.
-Tudod, hogy nyertem. -vigyorgott győztesen -Legközelebb elérem, hogy egy csókomba se kerüljön a rajongásod.
-A mim? -húztam fel szemöldököm -Én nem rajongok érted.
-Oh, dehogynem.
-Oh, dehogyis. Most is mennem kell kimosni a számat. -vágtam undorodott fejet -Még a végén elhányom magam.
-Valóban? -húzta fel egyik szemöldökét, míg a falhoz lépve neki nyomta hátam -És mi történne, ha többet kapnál belőlem.
-Lepra. -böktem ki, mire felkacagott.
-Könyörögsz te még ezért. -eresztett le a földre.
-Most se én akartam. -vigyorogtam pimaszul.
-Megint azt akarod, hogy felvegyelek? -húzta össze szemeit gyanakvóan mosolyogva, mire megráztam fejem.
-Csupán csak arra akarok utalni, hogy úgy viselkedsz, mint aki féltékeny.
-Na ne röhögtess. -mosolygott hitetlenül.
-Csak gondold végig Jimin. Amíg nem kaptam Taehyung-tól puszit, addig letojtál. -dobtam hátra hajam szándékosan és felvágósan.
"Csak tudnám, hogy mostanában miért vagyok ennyire közvetlen és fesztelen Jimin mellett."
Démonom összehúzta szemöldökét és alsó ajkát beharapva agyalt csendben, hosszú másodpercekig.
-Most nagyon megtudnálak szivatni...-szólalt meg végül.
-És nem fogsz? -mosolyogtam rá ártatlanul, amire felsóhajtott.
-Nincs kedvem hozzá. -fújtatott majd elindult kifele, én pedig boldogan mosolyogva utána.
"Várjunk...Miért vagyok boldog? És...miért vigyorgok ennyire?!"
Kaptam arcomhoz kezem, míg megpróbáltam eltűntetni szám görbületét.
-Mi a baj? -fordult hátra Jimin gúnyos mosollyal.
-Semmi...-suttogtam majd sietve elindultam a terem felé.
Az ajtó már csukva volt és hallottam a tanár halk hangjának mormogását átszűrődni rajta.
Nagy levegőt véve, felkészülve arra, hogy minden szempár rámfigyel majd, bekopogtam majd benyitottam.
-Jó napot tanár úr, elnézést a késésért. -hajoltam meg finoman.
-Megtudhatnám, hogy hol volt? -mordult rám, mire lehajtottam a fejem.
-Rosszul voltam, elnézést. -hazudtam, mire Jimin felkacagott mellettem.
A tanár feljebb tolta a szemüvegét és sóhajtott egyet.
-Üljön le. -intett, mire megköszönve elsiettem a helyemhez. Leültem és gyorsan elővettem a könyveim és a tolltartóm.
-Rosszul voltál, mi? -lépett a székem mögé Jimin.
"Maradj csendben, kérlek..."
Könyököltem le, majd a fejemet a tenyerembe döntöttem.
-Miért, talán zavarlak? -simított vállaimra lágyan. Testem megfeszült kezei alatt és vennem kellett egy mély levegőt, hogy ne remegjek meg miatta.
"Most hagyj békén..."
-Hm...Pedig kiváncsi vagyok meddig mernél elmenni velem. -suttogta fülemhez hajolva.
"Hova?" Értetlenkedtem fejemben, míg Jimin kuncogott egyet.
-Nem hova. Hanem miben. -ahogy kimondta nekem leesett mire is gondol, ezért előre hajolva és magam álá húzva széket, arrébb húzodtam tőle és kezembe fogtam az egyik tollam.
"Semeddig Jimin! Hagyj békén! Így is le vagyok maradva a tananyaggal."
-Okés édes. -lépett mellém és felült az egyik pad tetejére -Akkor majd otthon. -vigyorgott felém kacéran, míg én megforgattam szemeim és abban reménykedtem, hogy csak poénkodott.

×| Tudom, tudom...Szinte két hétbe tartott megírni. Sajnálom, de rengeteg dolog zúdult rám a suli miatt, plusz ez még mindig csak egy hobbi, így nem ez az első mindig😋
Azért remélem elnyerte a tetszéseteket♥
Kinek milyen a suli? Az enyém most ultra szivatós lett, éljen! ("őszinte" lelkesedés)
Sietek a kövi résszel, addig is kellemes rémálmokat😙♥ |×