•●My Demon●•

》16. fejezet《

-Minji! -kiáltott Taehyung, míg lenéztem rá. Egy sziklaszírt szélén kapaszkodott, küszködve az életéért.
-Segíts Minji! -nézett rám kétségbe esett szemeimel, mire felnevettem.
-Elegem van belőled. -sziszegtem fogaim közt, ahogy kezéhez léptem és ráléptem.
-Viszlát Taehyung. -mondtam, de végére a hangom átfordult Jimin hangjába, mire kinyitottam szemeim és riadtan ültem fel az ágyban.
-Jézusom...-túrtam hajamba -szörnyű álmom volt...
-Neked volt szörnyű?! -szólalt fel Tae, mire oldalra pillantva megláttam merev és vérben úszó testét, ahogy szemeivel engem bámul. Felsikítottam majd szemeim kinyitva a szobámba találtam magam újra.
Óvatosan megtapogattam mindent, hogy valóság-e, majd óvatosan körbe pillantottam.
Nem láttam senkit se a szobámba, még Jimin sem volt ott.
"Tényleg, vajon hova ment tegnap este? Mi dolga lehet egy démonnak?"
-Jimin? -pillantottam körbe -Tudom, hogy itt vagy. -mosolyogtam, de nem jött semmi válasz.
-Jimin~ -húztam el nevét játékosan -Tudom, hogy csak megakarsz ijeszteni. De nem jött be. -mondtam büszkén, ahogy  kikelve az ágyamból körbe jártam a szobát.
-Hova bújtál? -tettem karba kezeim, mikor is kinyitódott az ajtóm. Vidáman fordultam oda, de nem ő volt ott.
-Szia Hercegnőm. -mosolygott apa -Ilyen ügyesen felkeltél?
-Azt hiszem...-mondtam most már komoran.
-Csak gondoltam beköszönök a biztonság kedvéért, nehogy elfelejtsd, hogy kedd van és suliba kell menned.
-N-nem felejtettem el. -mosolyogtam hamisan, ahogy füllentettem.
-Jólvan. Akkor legyen szép napod. -intett nekem.
-Szia apa. -viszonoztam a gesztust.
"Vajon hova lett Jimin? Általában mindig mellettem ébred és röngtön már az idegeimre is megy...
De bárhogy is keresem, nincs itt..."
-Jimin itt vagy? -teszek egy utolsó próbát -Jó, te nyertél, csak gyere már elő...-néztem újból körbe, de hiába pásztáztam szemeimmel a szobát, az üresen maradt.
Nagyot sóhajtva léptem a szekrényemhez és a legegyszerűbb ruháimat kikapkodva, felöltöztem.
Egy fekete farmer és egy fekete pulcsi, ami nagyjából két mérettel volt nagyobb, így leért a combom közepéig. Tökéletessé a fekete tornacipőm tette a szette, majd miután az úgyszint fekete táskámba bepakoltam gyorsan órarend szerint, azt is felkaptam és elindultam a suliba.
Kilépve a házból bezártam az ajtót, majd siettem, hogy elérjem a buszomat.
A buszmegállóba érve, rápillantottam a telefonomra, ami szerint épp időben értem ki.
Alig telt el pár perc és megjött a busz. Zsufolásig tele volt, ahogy ez az iskolai napokon megszokott, szóval nehezen, de felszálltam rá, legutolsóként.
Épp záródott volna be az ajtó, mire valaki kiálltozni kezdett.
A buszsofőr sóhajtva taposott a fékre és nyitotta ki újra az ajtókat.
-Nagyon köszönöm. -hajlongott a barna hajú fiú, aki közvetlen mögöttem állt meg szorosan, úgy, hogy éppen elfért a csukódó ajtótól.
-Létezik olyan találmány is, hogy óra. Majd keress rá az okostelefonodon. -mormogta a sofőr.
-Tényleg nagyon sajnálom...-hajolt meg újra a fiú, mire a férfi legyintett egyet és indultunk is.
Óvatosan hátra fordultam, mire össze találkozott a tekintetem a magas srácéval.
Sokáig vizsgálgattam arcát. Nagyon hasonlít Jungkook-ra, de mikor utoljára láttan még nagyon gyerekesnek tűnt.
-Már ne haragudj, de van valami az arcomon, a jóképűségen kívűl, ami miatt ennyire nézel? -kérdezte hirtelen, amire ijedten elkaptam róla a tekintetem.
-Bocsi, csak...Csak...Nem te vagy Jeon Jungkook? -vezettem rá újból szemeim.
A fiú kissé zavarodottnak tűnt.
-Tudnom kéne, hogy ki vagy? -kérdezte kissé zavartan.
-Park Minji vagyok. -bólintottam egyet tisztelet tudóan, amire viszonozta.
-Oh, te vagy az?! -kiálltotta el magát kissé -Jesszus Minji...Fel sem ismertelek...Vagyis, alig egy éve láttalak utoljára de...Annyira megváltoztál. -pillantott végig rajtam.
-Oh...hát, köszönöm. Azt hiszem... -mosolyodtam el zavartan -Viszont te is sokat változtál. -böktem ki félénken.
-Nem akarok felvágni vele, de sokat edzettem az utóbbi időben. -feszített be szemléltetés képpen egy másodpercig, míg nekem elakadt a lélegzetem.
"Mit evett ez egy éven keresztül?"
-Nagyszerű vagy fiam, de nem látom a csodás bicepszedtől a visszapillantót. -morogta a buszsofőr, mire Jungkook zavartan az üvegnek simult, úgy, ahogy csak tudott.
-Úgy érzem nagyon nem bírja a búrám...-suttogta mire rá sandítottam és kuncogva bólintottam egyet.
-Amúgy, ha már így összefutottunk, elmondom, hogy utána kérdeztem és képzeld van hely. Tavaly elég sokan otthagyták a grafikát, szóval könnyű szerrel felvesznek, ha jelentkezel a tanárnál.
-Wow...Köszönöm. -nyögtem ki. "Olyan rég beszélgettem másokkal, főleg fiúkkal, hogy alig bírok valamit kinyögni...Ah, szánalmas vagyok..."
-Akkor jövő héttől, már láthatlak is az órákon? -tette karba kezeit, ahogy lepillantott rám, ami miatt kicsit zavarba jöttem.
-N-nem tudom még...-motyogtam félénken.
-Hogyhogy? -ráncolta össze szemöldökét.
-Igazából Taehyung a tudtom nélkül kért meg rá...
-Nem kell többet mondanod. -sóhajtotta -Már megint ezt csinálja...-mormogta kissé dühösen.
-Mit? -kérdeztem kissé összezavarodva.
-Mások helyett intézkedik. Ez a kedvenc hobbija...-mormogta kissé dühösen, ami miatt bűntudatot éreztem -Ha tudom, hogy a tudtod nélkül csinálja, akkor nem adom alá a lovat. -fogott orrnyergére.
-Ne haragudj...-motyogtam, mire felém kapta szemeit és felkuncogott.
-Miért kérsz bocsánatot? -csuszott leljebb az üvegnek támaszkodva -Nem is tudtál semmiről.
-Tudom...Csak dühösnek tűntél és...Gondoltam...
-Mit? Hogy rád haragszom? -kérdezte hitetlenül, mire félénken bólintottam egyet és inkább lehajtottam a fejem.
-Valóban így tönkre tudták tenni az önbecsülésed? -vágta hozzám kissé szemrehányón.
-Fogalmad sincs róla, mit kellett átélnem. És nem is fogod megtudni soha. Mivel mindig is népszerű voltál, hozzád egy rossz szót sem szólnának, még akkor se, ha megérdemelnéd. -fordítottam neki hátat dühösen.
-Várj Minji, nem úgy értettem. -kezdett bele, de pont akkor nyílt ki az ajtó az iskola megállójában, így félre lökve leszálltam és sietve megindultam az épület fele, mielőtt kibuggyannának az emlékek miatt előtörő könnyeim.
-Minji állj meg! -hallottam meg, hogy utánam fut, és mikor hátra néztem pont akkor léptem a zebrára, hogy átmenjek.
Azonban karomra fogva magához rántott, pont mikor egy kocsi suhant el mellettünk.
-Piros a lámpa, te kis hülye...-lihegett mosolyogva, míg én magam elé bambulva utat engedtem könnyeimnek.
-Jesszusom! -súgtak össze mögöttünk -Talán öngyilkos akart lenni?
-Ki ő egyáltalán?
-Ő Park Minji...
-A dilis?
Ahogy zöldre váltott a lámpa kirántottam karomat Jungkook markai közül és trappolva siettem át az úton egyenesen az iskolába, ott is egyből a női mosdóba.
Feltéptem az egyik fülke ajtaját és miután beléptem magamra zártam azt.
Lehajtottam a WC fedelét és ráülve utat engedtem könnyeimnek hangtalanul.
-Semmi sem fog változni. Csak még többen fognak összesúgni a hátam mögött. Főleg, ha Taehyung-gal is meglátnak...-motyogtam magamnak, szomorúan, majd zsebkendő híján, letéptem egy WC papírt és kifújtam az orrom.
Ahogy kitisztultak légcsatornáim, bekúsztak helyükre a tisztószerek kissé maró illata, amire tüsszentettem egyet.
-Egészségedre.
-Köszönöm. -szipogtam egyet, majd hirtelen kipattantak a szemeim és magam elé néztem.
-Jimin? -kérdeztem suttogva.
-Én vagyok az. -válaszolt az ajtó túloldaláról.
Azonnal felálltam és kinyitottam az ajtót.
A két fülke közötti falat támasztotta, így ahogy kiléptem már ott is volt közvetlen mellettem.
-Miért sírdogálsz itt egymagadban? -kérdezte végig pillantva rajtam.
-Kivel sírdogáljak? -mosolyodtam el szomorkásan -Maximum csak veled tudnék. -léptem el mellette, hogy megmossam az arcom.
-És velem szívesen sírdogálsz? -lépett mellém, ahogy én megdörzsöltem a szemeim.
-Kénytelen vagyok, nem igaz?...Amúgy hol voltál? -pillantottam rá miközben egy papírtörlőt tépve megtöröltem vele arcom.
-Miért érdekel? Talán hiányoztam? -vigyorgott, mire megforgattam a szemeim és egy mély levegőt véve kilépkedtem a mosdóból.
-Hova sietsz ennyire? -termett mellettem Jimin azonnal.
"A büfébe. Talán te is kérsz valamit?"
-Megvagyok nélküle, köszönöm. A könnyeidnél nincs jobb nasi. -mosolygott, míg én odaérve beálltam a sorba.
-Lám, lám. -hallottam meg Jungkook hangját, mire félve hátra fordultam.
Tudta nélkül Jimin mellé állt, aki nyíltan végig mérte.
"Lehetséges lenne, hogy Jimin tényleg nem volt velem? Úgy nézi Jungkook-ot, mint aki most látja először hosszú idők óta...Pontosabban úgy méregeti őt, ahogy én is a buszon."
-M-mit szeretnél? -pillantottam fel rá.
-Oh, ártatlan Minji...Csupán csak egy köszönömöt. -mondta és mikor pont ki akartam nyögni a köszönömöt tovább folytatta -Meg egy ingyen szendvicset, ha már megmentettem a szerencsétlen, öngyilkos segged. -mosolygott gonoszul.
-Bírom a srácot. -mutatott rá Jimin vigyorogva.
Kissé elhúztam a szám és mikor sorra kerültem vettem két szendvicset.
-Tessék. -nyomtam a kezébe -Most örülsz?
-Mééég valami hiányzik...-pillantott felfele, mintha gondolkozna, hogy mi az.
-Köszönöm. -sóhajtottam és elindultam a lépcsők fele, hogy a termembe menjek.
-Nagyon szívesen! -integetett Jungkook megjátszott boldogsággal.

×|Sziasztok~
Nem akarok magyarázkodni, hogy miért nem volt rész. Őszintén volt egy kisebb ihlet hiányom, de összekapartam magam. Pár nap múlva a Girl meets Evil-ből is jön rész.
Köszönöm annak, aki elolvasta.
További vidám nyarat mindenkinek~
A kövi részig pedig, kellemes rémálmokat🖤🖤 Pápá~|×