Háziőrizetben

4

Víztől csöpögő arccal nézem magamat a fürdőszobai tükörbe, miközbe görcsösen szorítom a mosdókagyló szélét. A hidegviz sem segített túl sokat abba, hogy visszarázódjak az életbe. A tükör sarkából kiszúrom Nikolt, ahogy a furdőszoba ajtójának támaszkodva fürkész engem. Egy ideig bámuljuk egymást szótlanul, majd inkább elnézek valahova, mert kezdtem zavarbajönni attól ahogy rámnézet.

- Úristen ne nézz igy rám! -csak rontassz a helyzeten.

Nikol magamrahagyott hálistennek, hisz utálom ha valaki ilyen fejjel néz rám. Nem kell sajálni engem köszönöm szépen jól megvagyok nélküle is. Berobbant az életembe úgy, hogy nekem még választási lehetőségem sem volt és most nem a legjobb pillanataimat élem. Nem akartam megbántani, de ilyenkor jobb ha magamrahagy és hagyja hogy túllendüljek a dolgokon. Egyedül.
Kiléptem a fürdőajtón ami előtt Nikol ült és amint meglátott felpattant a földről. Láttam rajta, hogy mondani szeretne valamit, de inkább magába tartotta.

- Gyere megmutatom a szobádat, rendezd be nyugodtan ahogy csak szeretnéd. - a szekrények nagy része üres, a könyveimet majd átviszem a másik szobába, ha valami kell akkor csak szólj és valahogy megoldjuk.

- Maradhatnak a könyvek nyugodtan. -mondta az egyik könyvemet tanulmányozva. Elég érdekesek lehetnek, ha nemgond kölcsönveszem az egyiket, úgyis sok időm lesz amit valahogy el kell tölteni.
Melyiket ajánlod? -fordult felém és visszahelyezte az éppen kezébe tartott könyvet.

Közelebbsétálltam a szekrényhez, majd leemeltem az egyik kedvencemet és a kezébe adtam. Igazából bármelyiket szivesen ajánlottam volna neki, de kicsit próbálltam az ő fejével gondolkodni remélve azt, hogyha kiolvassa lesz két napig közös témánk és nem csak tőmondatokat váltunk egymással újjabb és újjabb veszekedest okozva köztünk.

- Zárt ajtók mögött. -olvasta fel hangosan a könyv címét. - Úgy érzem teljesen illik a címe a mostani szituációra. - mosolyodott el.

- Dominika. -mondta ki elősször a nevemet mióta ismerem és kezet a válamra rakta. -Biztosan minden renden van?? -fordította arcomat maga felé és kényszeritett rá hogy szemébe nézzek.

Hátraléptem egy lépést és csak bólogatásra futotta tőllem, nem tudtam kinyögni egy értelmes mondatot se a számon, nem akartam róla beszelni és ő ezt nem értette meg azért is rákérdezett és visszalökött abba a gödörbe amiből több mint egy hónapja próbálok kimászni.

- Rendezkedj be, majd gyere le! -léptem ki a szobából magárahagyva.

Hozzáfogtam a vacsora készítéséhez, amire egy kis gyrost terveztem közbe kapcsoltam egy kis zenét, mert mindig zenere szoktam főzni és ki is kapcsol ez a két dolog. Imádok főzni legalább eltereli a figyelmemet más dolgokról. Jack végig ott ült a lábamnál és konkrétan nyálcsorgatva figyelte ahogy a húst vágom.

- Neharagudj. -jelent meg a konyhába Nikol akihez rögtön odafutott Jack és az ő lábánál telepedett le ha már tőllem nem kapott kaját. -Szóval tényleg bocsi hogy érzéketlen voltam és olyanról kérdeztelek amihez semmi közöm.

- Nemgond fordultam felé és majdnem kiejtettem a kanalat a kezemből. Nikol a rendőrruhából átöltözött és egy rövidnadrágba meg egy vörös atlétába állt előttem. Látszódott a válain, hogy biztosan keményen edz.

- Ha gondolod kiülhetünk vacsorázni, ha kiengedsz a teraszra és nem fogsz az asztalhoz vagy székhez bilincselni. -ajánlottam fel Nikolnak  az ötletemet, aki rögtön rábólintott és segítségemre sietett. Megterített, majd leültünk enni. A vacsora alatt alig beszélgettünk, de rájöttem hogy szeretném kibeszélni magamból a dolgokat így vacsora után megpróbálok Nik felé nyitni. Leszedtem a tányérokat és elmosogattam. Kint már teljesen sötét volt a levegő is lehult, igy két plédet megfogtam és kivittem gondoltam egy üveg borra is de kicsit erős lenne közös iszogatással kezdeni az ismerkedesünket.

- Nikol. -kopogtam majd benyitottam. -Lenne kedved kicsit kiülni beszélgetni.

- Persze. -ugrott fel az ágyról és kifele indultunk.

- Berendezkedtél, megtaláltál mindent?? -kérdeztem.

-Minden rendbe. -tette a kezét a combomra ami hatására azonnal félé fordultam. Észrevette a zavaromat, így egyből elkapta onnan.

- Na és nem fogak hiányolni a barátaid, kollegáid, -vette egy nagy levegőt majd még hozzátette. -pasid?
- apropó. -tette hozzá. - Mit dolgozol?

- Szakács vagyok.

- Akkor már mindent értek. -mosolygott rám. Láthatta a fejemen az értetlenséget, ezert gyorsan hozzátette. - Nagyon finom volt a vacsora.

- Akkor felteszem a kérdést amit mindenki felszokott. -mosolyogtam rá. - Miert lettél rendőr?

- Semmi különösebb oka nincsen, mármint hogy megölték valamilyen rokonom és azért, de nincs semmi ilyen. Rendőr akartam lenni. Volt bennem egy kis bizonyitási szándék maganak vagy azoknak akik lenéztek valaha. Rokonok fogják rá, hogy biztos az apahiány, így felnőtt fejjel lehet hogy ez is benne van az egészbe, de fiatalkoromtól rendőr akartam lenni.

Megköszöntem hogy ilyen őszinten beszélt velem és felkészültem elmondani neki a délutani kiakadásomat, többször végigmondtam magamba a mondatokat amit mondani akarok neki. Azt se tudom egyátalán elfogadó e ilyen témába, de bátorkodtam vele megosztani.

Nikol, ugye volt az amit láttál még kora délután és amin kiakadtam szoval. -nyeltem egy nagyot, hogy ezzel is húzzam az időt. Nikol a combomra tette a kezet és a szemembe nézett. -nem kell semmit mondanod ha nem akarod. De de csak kicsit felek a reakciódtól. Szóval volt egy 2 éves kapcsolatom egy... -kicsit elakadtam, majd kimondtam figyelve a reakciójára. - egy lánnyal és körülbelül egy hónapja tudtam meg hogy megcsalt. Amikor láttad hogy könnyezek az azert volt, mert még néha vele állmodok és szarul érint, de ezvan. -rántottam meg a vállam.

- Nincs semmi gond. -simogatta meg a combomat. -tudom hogy mindenki ezt mondja de idővel jobb lesz. És lesz más hidd el, itt fognak sorakozni a lányok az ajtód előtt. Most megyek mert késő van, de ha nem tudsz aludni akkor szólj és éjszakázok veled, vagy valahogy eltereljük majd a figyelmedet.