Háziőrizetben

8

Nem emlékszem többre mert, elaludhattam. Nikol a vállamat simogatva próbállt ébresztgetni nem sok sikerrel.
Ahhjj mivan már? -dünnyögtem állmos hangon.

- Vége a filmnek mennyünk aludjunk. -simogatott tovább.

- Maradjunk! Itt is aludhatunk, fogtam meg a kezét, majd kinyitottam a szemem és az ő szemébe néztem ami hatására én nagyon vörössé válltoztam, hiszen alig volt pár centi hely közöttünk.

Most kéne egy kicsit felhajolnod. -gondoltam magamba.

- Kényelmetlen lenne.

Ahh nyomtam fel magam a kanapéról, megfogtam Nikol kezét és elkedtem felhúzni a szobámba.
Aludj velem mondtam neki mikor a szobámba értünk.

- Ez lehet nem jó ötlet.

- Dehogynem, ez nagyon jó ötlet. Hidd el nagyon kényelmes az ágyam.
Levettem magamról a pólót, mert egy topba szoktam aludni alulra egy rövidnadrágot vettem és bebujtam az ágyba. Nikol fejét rázva kiment a szobámból.

- Nikooooool. -kiabáltam utánna elhúzva a nevét.

- Felveszek egy pólót és vissszajövök szóval ne drámázz. -szólt vissza.

Pár perc mulva újjra megjelent az ajtómba egy combjáig érő kék pólóval. Elmosolyodtam egy kicsit, mert nagyon aranyosan nézett ki, viszont eléggé sokat engedett láttatni tökéletes lábából és az se segített sokat, hogy tudtam nincs rajta melltartó.
Gyere ütögettem meg magam mellett az ágyat. Végre nem kelett győzködnöm egy csomó ideig, mert befeküdt az ágyamba. Lekapcsoltam a villanyt és betakartam magunkat. Nikol háttal volt nekem, így kicsit felé magasodtam és adtam egy puszit az arcára.

- Jóéjt. -mondtam, majd háturról átöleltem és hátának döntöttem a fejem.

- Jóéjt és ne gyilkolj meg álmomba kis elitélt.

- Még átgondolom.

Reggel mocorgásra ébredtem magam mellől és éreztem hogy Nikol leszedi a kezem a derekáról, de a takaróval még betakart engem.

- Meg akartál szökni melőllem? -kaptam el a kezét.

- Csak felkeltem.

- Jó akkor most feküdj is vissza.

- Ideje felkelnem.

- Minek, hogy lent ülj igyis ugyis rám kell vigyaznod.

- Nem szoktam sokaig aludni mert elmegy az egesz napom plussz jó lenne reggeli edzéssel kezdeni a napot. Ez az én szabalyom.

- Szegd meg a szabályokat, azert van. -mondtam miközbe felemeltem a takaróm jelezve, hogy bújjon vissza hozzám.

- Rengeteg szabalyt szegtem már meg érted, kezdhetjük a tegnapi együtalvással és inkább nem is folytatom tovább.

- Jólvan, oké akkor keljünk fel adtam be a derekam és felültem az ágyba kócos hajjal bámultam magamelé, próbálltam egy kis életet lehelni magamba, majd ásítottam egy nagyot.

- Jó visszafekszünk, de max 10 perc. -mutatta fel mutató ujját, hogy még hitelesebb legyen.

- 15? -mosolyogtam rá a legaranyosabb mosolyom elővéve.

- Felajánlom, mert rendes vagyok és nem elég neked?

- Nem, tudod hogy telhetetlen vagyok.
Nikol visszamászott hozzám én meg betakartam a takarómmal és egymással szembe feküdtünk nem lehetett köztünk több mint 10 centi.

- Tudod én is telhetetlen vagyok.

- Akkor miert nem teszel érte, hogy beteljesüljön amit akarsz? -simítottam tarkójára a kezemet.

- Nemtehetem. -fejtette le azonnal a kezem az arcáról.

- Igen tudom, most jön a szokásos a munkám vagy duma. Hagyjuk is ezt mennyit beszéltünk meg fél órat? - kérdeztem mosolyogva, majd mint este visszafeküdtem a vállára és nyakába hajtottam a fejem. Nem beszélgettünk. Én halgattam ahogy dobog a szive ő meg csak feküdt. Egy hirtelen ötlettől vezérelve adtam egy puszit a nyakára.

Dominika! -legyszives ezt már ne, nekünk ezt nem szabad.

- Meg akarlak csókolni. -könyököltem fel az ágyba. Bocsi nem birtom ki, tessék kimondom nagyon jól nézel ki és nem birom hogy ha melettem vagy ne érintselek meg. A csók óta meg.. -jó semmi. -tudtam le ennyivel és kimásztam mellőlle.

- Köszönöm jól esik, de a munkám vagy, érts meg engem is.

- Hát én nem hiszem el kajak magamra tetováltatom ezt a mondatot "a munkam vagy".

- Legyen egy kis önkontrolod.

- Neked meg fogyjon el légyszives. -hajoltam hirtelen ajkához, hogy reagálni se legyen ideje. - ideadod az egyik pulcsid hogy érezzem az illatod ? - kérdeztem az ajkára suttogva.

- Igen. -nyelt nagyot.

- Tényleg? -kérdeztem meglepődve.

Nikol betartva igéretét pár perc múlva visszatért a pulcsijával és odadobta nekem, én meg automatikusan beleszagoltam. Elmosolyodtam a már jól ismert illat miatt.
Egy csütörtöki napon csengettek és két rendőr egyenruhás ember lépett be a házba. Mint kiderült Nikol kollegái voltak. Elősször kicsit megilyedtem, hogy tudomásukra jutott, hogy picit közelebb kerültünk egymáshoz, de mint kiderült csak Nikollal kell beszélniük. Nem lehettem ott amikor beszéltek, mert hivatalos vagy mi az egész. -így a szobámba ücsrögtem amikor Nikol nyitott be majd közelebb sétállva leült az ágyamra és ölébe húzta a kezemet.

- Tudom, hogy most utállni fogsz, de el kell mennem egy kis időre. -kezdett bele. - Lesz egy nagyobb rajtaütési kísérlet és a rendőrségnek minden emberre szüksége van.

- De nem úgy volt hogy itt maradsz végig?

- Tudom hogy így volt, de nincs mit tennem. Teljesítem ami a feladatom.
Egy idősebb hölgy lesz veled, nagyon aranyos biztos nem lesz gond utánna meg jövök vissza és olyan lesz mint regen.
Nikol pár perc alatt összepakolt pár dolgot és indulni készült, de odarohantam hozzá és a nyakaba ugrottam. Nem ellenkezett megtartott a fenekem alatt és magához ölelt.

- Igérd meg hogy vigyázol magadra, nagyon féltelek fontam szorosabbra a karom a nyakánál.

- Hát ha megfolytassz nehéz lesz. -nevetett, majd letett a földre. Rám nézett összehúzott szemöldökkel. A nyakához nyúlt, majd levette a dökcéduláját és az én nyakamba akasztotta. Még nem vagyok itt addig a tiéd, vigyázz rá!

-  Köszönöm. -öleltem meg, majd hagytam hogy sietősen beüljön a kocsiba és elhagyja a lakást.
Több mint egy hete elment Nikol én újjra magaba zuhantam, nem tudok róla semmit ez a legrosszabb. Nem is tudtam eddig milyen rosz egyedül lenni, végülis az aki felügyeli, hogy ne szökjek meg ő nagyon rendes, de soselesz olyan mint Nikol. Addig minden rendben is volt míg nem jött egy hívás a felügyelőm telefonjára, aki kicsit ideges lett. Miután lerakta belekezdett: ne akardj ki de Nikol korházba került, nagyon súlyosak a sérülései, kritikus az állapota.