Háziőrizetben

5

Másnap amikor felkeltem hangokat halottam lentről, így lesétáltam egy topba meg egy rövidnadrágba és láttam ahogy Nikol felülésezik elég keményen. Füles a fülebe amibe orditott a zene. Gondoltam jó ötlet megilyeszteni, így mögéosontam és amikor ült fel a dereára fogtam. Ő villámgyorsasággal fogott a kezemre és a következő pillanatba azt vettem észre, hogy a fejem fölött szoritja le a kezem egy kézzel a másik ökölbeszoritva, ütésre készen.

- Jóreggelt. - vigyorogtam rá.

- Ne csinálj többet ilyet.  -figyelmeztetett. - Egy nagyon kicsin múlt, hogy nem ütöttelek meg.

- Jólvan na bocsi azt hittem nem fogsz ennyire kiakadni mondtam és felálltam.

- Minek edzesz ilyen korán?                 
-érdeklődtem.

- Valahogy muszáj formába tartanom magam, ha már az edzőterem kilőve, így egy reggeli edzésre gondoltam.

- Mit szeretnél reggelire? -barátnőm evett zabkását ha gondolod tudok csinálni neked, de bármi mást is választhatsz.

-  Jó lesz köszönöm.

Miközbe csináltam Nikol odajött hozzám és leült egy székre.
- Ugye tudod, hogy szerencses ember volt a barátnőd?

- Miért gondolod így? -néztem rá felhúzott szemöldökkel.

- Jofej embernek tűnsz, jó a stilusod.   
- mikor ezt mondta végignézett rajtam, ami nekem természetesen nagyon tetszett. - És csináltál neki kaját.

-  Mégis egy pali ágyába kötött ki, de nembaj, csak légyszives ne emlegessük többet.

A délután én a nappaliba tévéztem Nikol meg a konyhába dolgozott valamit. Jack persze ott feküdt Nikol előtt. Imádtam, hogy igy befogadta, pedig álltalában kis harcias és véd engem mindenkitől, de Nikol elvarázsolta az első percben, ahogy engem is. Valami sorozat ment a tévébe, de épp csengetett valaki.

- Kinyithatom? -kérdeztem Nikoltól.

- Persze csak nyugodtan.

Az ajtóhoz sétáltam, de erre a látványra egyátalán nem számitottam. A volt barátnőm Emma állt ott.

- Szia. Tudnánk beszelni? -lépett volna be a házba de elálltam az útját.

- Beszélgess a pasiddal most hol hagytad őt? - válaszoltam flegmán.

- Hibáztam sajnálom. -hajtotta le a fejét.

- Lehet előbb kellett volna gondolkodni, nem tudod min mentem keresztül, hogy mindenért magamat okoltam.

- Légyszi próbáljuk meg kezdett volna  közeledni felém, de ellöktem. Nem akartam, hogy hatással legyen rám.
A következő pillanatba azt vettem észre, hogy két kar fonódik a derekamra. Hirtelen azt sem tudtam hogy mivan.

- Ki az kicsim? Halottam meg Nikol hangját és teljesen leblokkoltam, így ő beszélt helyettem.

- Nem kiváncsi nem halottad válaszolt Nik helyettem és egy puszit nyomott az arcomra.

- Látom hamar túlléptél rajtam.

- Fejezd be azt, hogy bántod Dominikát te tetted szét a lábad egy pasinak.
Közbe Jack futott és kezdte el ugatni, de Nikol rászolt és abbahogyta.
Nikol magafelé forditotta az arcom, majd vett egy nagy levegőt és folytatta a szemembe nézve. -életem szerintem menjünk vissza csókolt Nikol a nyakamba.  - és folytassuk amit elkezdtünk.  -mondta, majd lenézett az ajkamra, közelebb húzott magához és megcsókolt. Hirtelen reagáni se tudtam rá annyira meglepett a tette, két napja még képesek lettunk volna megölni egymást most meg keze a derekamon. Egyszerűen lehetetlennek tűnt. Végül természetesen visszcsókoltam és nyakára csúsztattam a kezem még ő derekamat ölelte. Kicsit elhúzodott kiszakitva magát a csókból, de még egy apró puszit nyomott az ajkamra. Szaporán vette a levegőt és nem tudott elszakadni a szemetől, ahogyan én se az övétől. Visszaakartam húzni mégegy csókra, de kezét a mellkasomra helyezte. Legszivesebben nem akartam volna sohase befejezni a vele való csókot, de előszzör is ő az akinél épp háziőrizetbe vagyok, kettő ha most nem fejeztük volna be nem is tudtam volna leállni hisz Nikol nagyon jól néz ki.
Visszanéztem volt barátnőmre aki elképedve nézett, majd megindult kifelé. Nikol bezárta az ajtót és indult vissza a konyhába, nevetve otthagyva engem a gondolataimmal.

- Szerintem sikerült féltékennyé tennünk. -nevetett még mindig és beleharapott egy almába, majd leült dolgozni mintha misem történt volna.
Én meg mindig nem fogtam fel hogy megcsókolt. Basszus neki ez csak egy kis játék volt engem viszont nagyon összezavart, nem is beszelve róla mennyire felizgatott. Már az első pillanattól kezdve megfogott a személyisége és a kinézete most meg ez a csók, isteni volt.

- Miért állsz még mindig ott nem reggelizünk? - fu de jó, hogy ő ilyen könnyen túl tud lépni a dolgon.

- Te.. te... te. - dadogtam össze vissza. 
- te megcsókoltál.

-  igen és? - rántott válat. -remélem a barátnőd is elgondolozik pár dolgon és rájön, hogy hiba volt dobni téged.

- Csókolj meg mégegyszer! -utasítottam határozottan.

Nikol épp evett így kicsit hirtelen érhette a kérésem, mert félrenyelt.
- Figyelj! Nem ezért vagyok itt és elégge etikátlan lenne veled szemben. A munkám vagy, szóval ne gondolj bele többet a dolgoba.

- Jólvan akkor. - mondtam és a szobámba vonultam, hogy kicsit lenyugodjak és csillapítsam a vágyaimat. Egy kicsit megalázva érezetem magamat. " ne gondolj bele többet" -mintha nem lennék érdemes arra hogy megcsókoljon. Kicsit fájtak a szavai, a lelkemig hatoltak.
A következő nap már érezni lehetett a feszülteset köztünk, de egyikünk se beszélt róla, mintha megsem történt volna köztünk. A csókunk után alig beszéltünk egymással, vagyis látszólag megváltozott köztünk valami, bennem mindenképp. Kicsit feszengtem előtte, főleg mikor sportmelltartóba volt, de látta és azonnal magárakapott egy pólót.
A nappaliba ültem és dobálgattam a labdát a kutyámnak mikor Nikol leült mellém. Egy ideig szótlanul csak ültünk, de utánna megszólalt.

- Figyel el kell mennem pár napra.

- Most a tegnapi miatt? Miattam? A csók miatt? -halmoztam el a kérdéseimmel. Rosszul reagáltam le bavallom, de attól még nyugodtan maradhatsz. Nem kell félned attól, hogy rádmászok vagy bármi más.

- Figyelj! -tette kezét a combomra
- nem, nem a csók miatt megyek el, és nem is miattad, nincs ruhám meg el kell inteznem egy-két dolgot, de jövök vissza. Maximum kettő napról van szó nem több, igérem sietek vissza.

- Oké csá. -mondtam majd felmentem a szobámba és bezárkóztam. Reggel már arra keltem, hogy Nikol meg gondolom a kollegája megbeszelnek pár dolgot. Pár perc után kopogtak az ajómon de nem szóltam semmit. De már nyitódott is az ajtó és Nikol jelent meg.

- Bejöhetek?

- Már bentvagy, szóval mindegy. -fordultam el tőlle a másik irányba.

- Nem akartam úgy elmenni, hogy nem köszönök el tőlled.

- Szia. -válaszoltam a takarom szélét tanulmányozva.
Nikol közelebb sétált és adott egy arcrapuszit, amivel nagyon meglepett de jól esett. -Akkor szia mondta, majd kiment.