Háziőrizetben

11

A rendőrségen pár perc alatt sikerült elintézni minden hivatalos dolgot, és indulhattunk is hozzám. Most nem Nikol vezettett az állapota miatt így beült velem hátra úgy utaztunk. Láttam rajta, hogy nagyon fáradt és próbálja nyitvatartani a szemét, ezért óvatosan átkaroltam és hagytam, hogy fejét a vállamra hajtsa. Amikor kinyitottam a kaput Jack már szaladt is előre de látta, hogy Nikol mankóval jön így csak lassan lépkedett hozzánk egy kis simogatásért. Karjánál fogva húztam magam után Nikolt az előszobába és ültettem le a kanapéra.

- Tudom hogy este van, de van valami amit szivesen ennél?

- Nem vagyok éhes. - válaszolt vissza.

- Napok óta alig eszel muszáj valamit beléd tuszkolnom.

- Mást tuszkolj és máshova.
- vigyorgott rám perverzen.

- Nikol! - szóltam rá, mert ennek nem most van itt az ideje, máskor egy ilyen mondat után már lehet a nadrágjába lenne a kezem, de nem most.

- Jólvan egy borsóleveset szivesen ennek, mert nagyon rég nem ettem.

- Akkor egy gyógyító borsóleves rendelve. - mosolyogtam rá és adtam egy puszit a homlokára.

- Segítek. - mondta és már nyomta is fel magát az ágyról. Nem, ezt nem engedem mondtam és visszaültettem az ágyra, amikor megláttam, hogy átvérzett a pólója. Basszus!
- káromkodtam el magam. Maradj! Hozok kötszert szaladtam fel hogy átköthessem a sebeit. Visszaérve kipakoltam a kötszereket és Nikol pólója utan nyúltam, de megállította a kezem.

- Majd megoldom. - nyelt nagyot és kerülte a tekintettem.

Engedd hogy segitsek muszáj átkötni ezért vagyok itt segitek bármibe csak hagyd. Egyedün nem fog menni.

- Nemakarom, hogy így láss tele vagyok sebekkel, zúzódásokkal.

- Nem érdekel hogy milyen sebeid vannak.

- Undorodni fogsz tőllem.

Ezen csak nevetni tudtam és magam felé forditottam Nikol fejét. - sose tudnék undorodni tőlled, szóval vedd le a pólód. Erre már nem szólt vissza csak engedelmesen levette a véres pólójat. Leszedtem róla az átvérzett kötéseket, közbe figyeltem az arcát, hogy mennyire fáj neki. Hatalmasat nyeltem amikor megláttam mennyire mély sebei is vannak. Szépen letisztítottam, majd elkezdtem egy krémmel bekenni a hasát. Egy újjab hatalmas nyelés es sóhaly hagyta el a számat egyrészről, hogy a kockás hasát megláttam másrészt mert a hasát simogattam volt hogy a melltartója szélénél. Nikol megfogta a kezem és a szemembe nézett.

- Megoldom a bekenést jó? - mondta miközbe szaggatottan vette a levegőt és elég gyorsan. Mindketten vörös fejjel bámultuk a másikat és hosszú perceken keresztül nem tudtunk elszakadni egymás tekintetétől. Kimentem a konyhába és a pulton támaszkodtam meg mélyen kifújva a levegőt. Nem sok kellett hogy rámásszak Nikolra és ahogy láttam neki se kellett sok hogy eldurranjon az agya.

- Kész is vagyok jött a konyhába.

- Mostmár menj aludni addig megfőzök neked.

Nikol közelebb sétállt és derekamra csúsztatta a kezét. Ha odatettad a levest fekudj be mellém. - súgta a fülembe.

- Oké befekszek melléd fordítottam fejem az ő feje felé és igy pár centi volt köztünk.

- Várlak. - mosolyodott el és kaptam tőlle egy arcrapuszit, miközbe még mindig a derekamat ölelgette. Megágyaztam neki a nappaliba még ő a fürdőbe csinállt valamit.

- Ugye tudod hogy nem kell kiszolgálnod.

- Tudom de vigyázni akarok rád, hogy minél hamarabb meggyógyulj.