Háziőrizetben

7

Szar a tudat hogy itthagyott Nikol. Három napja a szobámba ülök. Egyetlen egyszer mentem le. Enni se eszek egyszerűen elment mindentől a kedvem. A tv és a zene ami segit néha túlélni minden egyes órát. Jack is csak járkál fel alá és a tápját se ette meg. Egy szerdai nap két óra lehetett, amikor Jack kiszaladt a szobámból, tenyleg csak egyszer felpattant és kirohant egyátalán nem értettem. Pár perc múlva nyitodótt az ajtóm mire felnéztem és Nikolt pillantottam meg. Egy kis mosoly jelent meg az arcomon, jó volt őt ujjra látni, viszont nem akartam mutatni, hogy jó, hogy itt van. Higgye csak azt, hogy tökéletesen elvoltam nélküle.

- Szóval ezért szaladt el Jack úgy, mintha puskából lőttek volna ki.

- Igen találkoztunk.

Végignéztem Nikolon. Egy fehér hosszú póló volt rajta egy ujjatlan farmerkabáttal és egy szakadt farmer rövidnadrággal. Elpirultam amit észrevehettett, mert elmosolyodott. A kollegám hívott, hogy alig mozdulsz ki a szobádból és alig eszel.

Mi a gond? -aggódtam. -mondta.

Istenem annyira aranyos volt, egy kicsi választott el attól, hogy karjaiba vessem azonnal magamat és órákig öleljem.

- Semmi, csak nem volt kedvem semmihez.

- Tudod hogy én ezt nem hiszem el. De ne erről beszéljünk. Hoztam neked valamit.

- Nekem? -kérdeztem értetlenül.

- Aha mondta Nikol, majd kiment és egy rózsával és egy csokival jött vissza.

Amint megláttam az állam a padlóig esett le. Az, hogy előttem áll egy szál rózsával hihetetlen és nagyon szexy.

- Szóval csak bocsi, hogy ilyen hirtelen léptem le én se így terveztem, de most már maradok. Igérem. - mosolyodott el féloldalasan.

- Tényleg nekem vetted? -kérdeztem még mindig elképedve.

- Igen és hoztam pizzat ha van kedved megehetnénk. -hajolt előrébb és megsimogatta a combomat.

- Köszönöm, tényleg nagyon rendes vagy, de elég lett volna ha csak magadat hozod annyival is teljesen megelégedtem volna. -mondtam de nem mertem ránézni. Mindenkepp meg akartam mondni neki, hogy kibaszott jól néz ki, de azért nem így kéne szóval megerőltetve magamat annyit mondtam hogy, jó hogy végre nem rendőrruhaba vagy, ez nagyon jol áll.

- Köszi aranyos vagy behozok pár cuccot a kocsiból és akkor utánna ehetnénk.

- Megyek segítek neked. -mondtam és már indultam is utanna.
Amikor kiért a kocsihoz kinyitotta a csomagtartót és három bőröndöt szedett ki belőlle.

- Hozzám költözöl? -biccentettem a csomagok felé.

- Csak fél évre úgyhogy ne éld bele magad. -nyújtotta ki a nyelvét, én meg azonnal arra tudtam csak gondolni, hogy milyen jó lenne a számban érezni a nyelvét.

Míg Nikol felhurcolta a cuccait gyosan tettem ki tányérokat magunknak és nekikezdtünk a pizzának.

- Nem tudtam, hogy milyet szeretsz ezert a fele szalámis a fele sonkás kukoricás.

- Tökéletes a kettő legjobb.

- Nekem is a kedvencem, de örülök neki, hogy eltalaltam az izlésed ha csak pizzából is, de eltaláltam büszke vagyok magamra.

Hát nem csak pizzából találtad el.        -suttogtam magamelé.

- Tessék?

- Semmi. -vágtam rá azonnal.

Annyira jó volt nézni, ahogy a konyhámba tevékenykedik. Még háttal volt lehetőségem volt tanulmányozni, ha már nem látja. Izmos váláról keskeny csípőjére vezettem a tekintetem, majd tekintetem fenekén állapodott meg, amit szűk nadrágja tökéletesen kiemelt.
Amúgy Jacknek is hoztam valamit mondta Nik és egy pillantra eltünt, majd egy plüss husky kutyussal tért vissza. Odaadta Jacknek aki alig merte elvenni tőlle, így óvatosan harapott csak rá.

- Egy husky a huskynak. Imadom a felemás szemeid Jack. Erre Jack szétnyaldosta a kezét és az ölébe mászott Nikolnak.
Csak annyit hallhatott, hogy hosszan kifújom a levegőt és elnevetem magamat.

- Nyugi a zöld szem jobban bejön. -állt fel és mellém sétállt.

Kicsit elpirultam erre a mondatára hisz nekem bókolt. Viszont neki sokkal szebb szeme van. Imadom ha belenezek mintha minden megszünne körülöttem, nyugalmat sugároz és egy pillanat alatt levesz a lábamról. Olyankor lehetetlennek tartom azt, hogy elszakadjak a szemétől.

- Van kedved filmezni? - érdeklődött Nikol mikor kínosan hosszúra nyúlt a csend.

- Persze amit csak akarsz. - csak gyorsan elmosogatok és már megyek is.

- Amit csak akarok? -kérdezett vissza incselkedve. -mióta visszajött ez már nem az első félreérthető beszólása amit, jelenleg nem tudok hovatenni, de arcomon levakarhatatlan a vigyor.

A nappaliba kihúztam a kanapét és elővettem egy nagy párnát meg egy takarót. Már nyolc óra lehetett szóval  a  film utanna már mehetünk is aludni. Kimentem a konyhába üdítőért meg nasiert. Mikor visszatértem a szobába Nikol a kanapen feküdt filmezesre készen.

- Választottál filmet? -érdeklődtem

- Igen, végtelen útvesztő a címe állítólag nem annyira jó, de én kiváncsi vagyok rá.
Bemásztam én is a kanapéra és melé feküdten. Véletlenül egy nagy párnát vettem csak elő és egy takarót, tényleg teljesen véletlen volt, így kénytelen voltam  szorosan mellé feküdni. Fél órája nézhettük a filmet amikor magunkra terítettem a takarót és visszafeküdtem de egyenesen Nikol vállára és a fejem a nyakába dugtam.
Válaszul csak egy nagy sóhajtást kaptam.

Dominika. -szólt rám.

- Nik. -válaszoltam vissza, de mosolyomat nem tudtam elrejteni. Most elősször hívtam csak simán Niknek és nem ölt meg, ami további önbizalmat adott. Végül hagyta, hogy a nyakánál maradjon az arcom és oda szuszogjak. Próbálltam minden egyes percét kiékvezni ennek a pillanatnak és megjegyezni az illatát. Egy 20 perc után mégis megszólalt.

- Így nem látod a filmet.

- Nembaj jó igy, olyan jó illatod van.
Kezemmel átöleltem a derekát kicsit magamhoz húzva. Nem is törődtem azzal, hogy milyen következményekkel járhat a tettem. Nikol vagy ötszörször elvette a derekáról a kezem de én mindig visszaraktam, így egy nagy sóhajtas kiséretével belenyugodott, hogy ott van a kezem.
Jack elkezdett ugatni, meg morogni, de kicsit erényesebben rászóltam.

- Mit csináltál míg távol voltál?

- Csak ügyeket intéztem, ami fontos lehet, hogy még nem vagyok otthon minden rendben menjen, és a családdal voltam.

- Hiányoztam?

Nikol felém fordult, így nem volt köztünk túl sok hely. Csak nézem a szemébe és mondogattam magamba hogy : ne nézz az ajkára, ne nézz az ajkára.

- Hiányoztál. -húzta felmosolyra a száját. -Nem volt aki idegesített volna folyamatosan. -nevetett.
Visszafordult a tévé felé, én meg újjra átöleltem a derekát. Nagyon meglepődtem a következő tettén egy pillanatra még levegőt is elfelejtettem venni, mert kezemet szorosabbra húzta a derekán. Annyira idilli volt a helyzet, egy jó vacsora után összebújva filmezünk. A gond csak annyi volt, hogy tudom Nikol nem ezért van itt, csak a munkáját végzi, viszont elhatároztam, hogy el fogom nála érni, hogy belémszeressen.