Háziőrizetben

3

Megérkeztünk a házamhoz Nikol levette rólam a bilincset és befele indultunk kinyitottam a kapum majd vissza is zártam. Fütyültem egyett mire a kutyám odafutott hozzánk, de mintha ott se lettem volna Nikolra  ugrott és várta, hogy simogatni kezdje. Nikol legugolt hozzá és megvakargatta a fejét, a kutyám meg az ölébe fészkelte a fejét.
- Még jó, hogy ennyire szereti a gazdáját a kutyám. Amúgy Jack-Nikol Nikol-Jack de akkor nyugodtam maradjatok. Ne legyel féltékeny. - állt fel a kutyától aki még mindig farokcsóválva követte.

- Amúgy nagyon cuki a kutyád, mindig akartam én is egy husyt, csak sose találtam rá megfelelő alkalmat, utánna meg a munkám miatt nem lett volna időm foglalkozni vele.

- Köszi, ha egyszer lesznek kölykei te leszel az első akinek szólok. Elindultam a bejárati ajtó felé, amit kinyitottam és természetesen előreengedtem Nikolt.

-  Érezd magad otthon, vagy nem tudom mit szoktak ilyenkor mondani,de nyugodtam nézz szét.
Amint beértünk egyből a nappaliba indultam megcélozva a kényelmes kanapét. Végre itthon. -gondoltam magamba. Sajnos nem így képzeltem el a hazatérésemet egy rendőrrel az oldalamon, dehát ha már így alakult akkor felőllem maradhat, úgy is nagy nekem ez a lakás.

- Szeretném elkérni a kulcsaid és a pótkulcsokat is, a telefonod egyenlőre maradhat.
Nemtudtam mit csinálni odaadtam neki a kulcsim ő meg bezárta az ajtót.
Mivel nem számítottam rá hogy pár nap alatt 360 fokos fordulatot vesz az életem ezért úgy vittek el, hogy alig pakolhattam el, így poharak, tányérok, csokispapírokat lehetett találni elszórva. 20 percig pakolásztam, hogy minden a helyere kerüljön. Gyorsan elmosogattam, betetem egy mosást. Mióta megérkezdtünk Nikol azóta is ott állt ahol hagytam az ajtó mellett és egy szót se szólt hozzám. Megmosolyogtatott ez az egész. Érdekes fél évnek nezünk elébe. gondoltam magamba.

- Nyugodtan leülhetsz a kanapéra, illetve fent van egy szoba, amit nyugodtan elfoglalhatsz. -mondtam kedvesen.

- Nem köszi. -tudta le két szóval, rám se nézve.

- Felőllem ha fél évig ott szeretnél állni akkor ájjál nyugodtan, az én lelkem tiszta, én felajánlottam. Mivel nem aludtam 2 napja ha nem bánod felegyek és alszok egy picit.

- Rendben, jóéjszakát.

Gyorsan lefürödtem, felvettem egy bugyit meg egy nagy pólót és már aludhattam is volna ha nem kezdek el gondolkodni az "élet nagy dolgain". Álltalában ilyenkor tud ezeken gondolkodni az ember, átgondolja a napját, hogy mi vár rá holnap, és még hasonló jelentéktelenek tűnő dolgokat. Kényelmesen elhelyezkedtem és majdnem elaludtam, de  iszonyatos szomjúság tört rám, így muszáj voltam kikelni az ágyból és kisétálni a konyhába.
Amint kinyitottam az ajtót Nikol rögtön odakapta a tekintetét.

- Azért vicces, hogy még mindig ugyan ott állsz. -mosolyogtam rá kedvesen.

Ahogy elmentem Nikol előtt végig éreztem a tekintetét magamon. Nem tudtam hogyan is értelmezzem az egészet. Esetleg zavarba tudtam hozni a lenge öltözetemmel, vagy munkájából származóan árgus szemekkel figyeli minden muzdulatomat. Bár inkább a második állitás lehet igaz, hisz a hajam szerteszét, karikás szemek, kinyúlt póló, nem hiszem, hogy ezzel keltettem fel az érdekődését. A hűtőhöz sétálva kivettem vizet és töltöttem magamnak.

- Nem vagy szomjas? -kérdeztem. Esküszöm tök rendes lettem, egyszer a jó szivem fog sírbavinni.

- Egy pohárral én is meginnék. -nézett egyenesen a szemembe. Kitöltöttem neki és átnyújtottam. -Köszönöm szépen. -vette el.

- Nincsmit, viszont nem fogom kérdezgetni, ha kell ott van a hűtőbe.

- Két óra múlva felkelek és csinálok valami kaját, mondanám hogy ülj le de ahogy gondolod. -nevettem és becsuktam magam mögött az ajtót.
Rögtön belzuhantam az ágyamba végre valami puha átöleltem a párnám és úgy aludtam el.
Sohasem voltam jó alvó, mindig sokat forgolódtam mielőtt sikerült elaludnom, hajnalba pedig már fent is voltam. Sajnos az se segített, hogy egy hónapja szakitott velem a barátnőm és vele álmondtam így sírva ébredtem. Nagyon nehez feldolgozni főleg ha megcsalnak. Amikor azt hiszed minden jó és bolog vagy valaki mellett, majd hirtelen a semmiből minden megváltozik. Utálom az esteket, mert agyalok az egész dolgon, hogy biztos az én hibám és én csesztem el valamit, én nem adtam meg valamit neki ha ő másnál kötött ki. Hetekig kerestem míg ezek után is, de választ egyik üzenetemre se kaptam. Ezekkel a gondolatokkal ültem az ágyamon sirdogálva, amikor a kutyám futott be és ugrott oda hozzám.
Jajj Jack öleltem magamhoz csak te vagy nekem. -vakartam meg a fejét. Imádlak adtam egy puszit a fejére, ő meg a mellkasomba fúrta a fejét, így kifejezve, hogy minden rendbe lesz. Így maradtunk ketten kis kutyám.
Pár perc múlva Nikol jelent meg az ajtóba.

- Ne haragudj, hogy megzavarlak csak a kutyád.. nem folytatta tovább a mondatát mert meglátta, hogy könnyes a szemem.

- Hé mi a baj? -jött oda hozzám és leült az ágyam szélére.

- Minden rendben van, mindjárt rendbeszedem magam. -mondtam és feláltam megtörölni az arcom és kicsit összeágyazni ha már az alvás így eselytelenné vállt.

- Látom, hogy nem stimmel valami jobb ha kibeszéled magadból, vagy megpróbálok segíteni. -ajánlotta fel, de sohasem szerettem másra zúdítani a dolgaimat és ezzel terhelni őt.

Nikol az ajtóm előtt állt és várt a válaszomra, de miután elrendeztem a szobámat csak simán kiléptem mellette nem foglalkozva azzal, hogy a válaszomra vár. Nem tudom hirtelen mi ütött belé és miert kezdtem el érdekelni. Attol hogy látott sírni, nem kértem hogy bármit is tegyen, csak egy szánalmas rendőr.