Háziőrizetben

14

Szombat volt. Verőfényes napsütés volt kint amit az ablakon lévő sötétítők csak részben tudtak megakadályozni, hogy behatoljanak a szobába. 8óra 23 percet mutatott a szekrényen lévő óra. Oldalamra fordultam és csodáltam a mellettem békésen szuszogó szépséget. Csupasz felsőtestét irigyen elrejtette fehér takarója. Imádtam benne hogy negyven fokba is képes volt nyakig takarózni. Kisimítottam szeméből az oda nem illő tincsket és ajkára nyomtam egy puszit. Visszafeküdtem a párnámra és néztem. Nem tudtam betelni a látvánnyal.

- Ne bámulj. -szólalt meg hirtelen.

- Jóreggelt kicsim. Gyönyörű vagy így reggel.

- Képzelem mennyire nézhetek ki jól. Gyere bújj ide. - emelte fel a takarót. Szembe helyezkedtem el vele és fejemet a nyakába fúrtam még ő szorosan magához szorított. Elkezdem puszilgatni a nyakát, mire éreztem hogy a szorítása a derekamon erősödik. Lehajolt hozzám és megcsókolt. Teljesen egymásba feletkeztünk. Csókunkat a telefon csörgés szakította meg.

- Innen folytatjuk életem. -adott még egy utosó puszit a számra és telefonja után nyúlt.

- Németh Nikol szólt bele és kiment a szobából. Elterültem az ágyon és felidéztem az elmúlt napok eseményeit. Kicsit még pihentem, majd összeágyaztam. Lementem a konyhába és nekiláttam a rántotta készítéséhez.

- Van egy kis gondunk. -jelent meg Nikol. Megtudták hogy lefeküdtünk és a vezetőségről hívtak, hogy azonnal jelenjek meg náluk. Téged meg lehet újjra elitélnek, mert kapcsolatot létesítettél velem.

Olyan gyorsan fordultam meg ahogy csak tudtam, még a villa is kiesett a kezemből. Nikol egy szomorú mosolyt villantott csak felém. Nem tudtam elhinni, hogy amint összejövünk minden rosszra fordul. Elkezdhettem volna magamat okolni, de feleslegesnek tartottam, hisz a józan itélőképességemet már akkor elveszítettem amikor megláttam Nikolt. Mindketten hülyék voltunk, hogy addig összefeküdtünk még le nem záródik az ügy. Magam elé bámultam csak. Nem tudtam mit fűzhetnék ehez. Vártam hogy Nikol mondjon valamit de ő is szótlan volt. Felnéztem a szemébe és azt láttam alig bírja visszatartani a nevetését.

- Látnod kéne a fejedet. - jött oda és próbált megölelni, de ellöktem.

- Nyugalom édes, csak szivattalak.  - nevetett még mindig, majd ölébe húzott. Durcásan ott maradtam, de egy szót se szoltam hozzá. - nembírom. - röhögött még mindig. Nemharagudj rám, majd kiengesztellek. - csúszott keze az alhasamra, de azonnal felpattantam az öléből. Megkönnyebbültem, hogy nem történt semmi rossz, de eléggé felelőtlenek voltunk amikor kikezdtünk egymással.

Bébim. - neharagudj rám. Szeretlek. - csak húztam az agyadat, nincs semmi baj. Viszont ami fontos, hogy azért kerestek, mert ma lesz a tárgyalásod. Újra tárgyalják az egész ügyet. Négy órára kell odaérnünk. Nagyon örülök neki, hogy így alakult. Egy újratárgyalás már fél győzelem. -szembeforditott magával, közelebbhúzott magához és megcsókolt. Már csak azért se csókoltam vissza, amiért ilyen szemét volt velem. Csókunkba mosolygott és alsó ajkamba harapott. Erőszakosan tolta nyelvét a számba és kezedett játszani az enyémmel. Kezdtem gyengülni szenvedélyes csókjaitól. Ujaimmal a pult szélét szorítottam. Amikor áttért a nyakamra nem bírtam tovább derekára csúsztattam a kezemet. A délelőtt gyorsan eltelt és ahogy közeledett a négy óra úgy lettem egyre idegesebb. Nikol próbállt nyugtatgatni, de most ez se tudott segteni, csak arra tudtam gondolni mi van ha még roszabb itéletet kapok.

- Menj zuhanyozz le, frissülj fel és utánna lassan indulunk. -szólt Nikol.

- Nem jössz el velem? - kérdezetem és levettem a pólóm ami alatt nem viseltem semmit. Nikol kikerekedett szemekkel nézett végig rajtam és alsó ajkába harapott.