Háziőrizetben

15

Két év telt el, hogy együtt vagyunk Nikolal. Két éve élek rózsaszín ködbe, két éve egy véletlennek köszönhetően csöppentük egymás életébe és azóta érzem magam felhőtlenül boldognak és szerencsésnek. Két év alatt lettünk elválaszthatatlanok. Egy olyan társal ajándékozott meg az élet akivel mindent meg lehet beszéni, bármi hülyeségre vevő, merész, és eszméletlenül aranyos és szexy.  Az emlékek felidézése miatt a munkámra se tudok koncentréni, csak ülök a forgós székembe és bárgyú mosollyal bámulom a falat. A szabadonengedésem után pár nappal kértem meg Nikolt, hogy költözzön véglegesen hozzám, mert hülyeség egy hetet nála, egy hetet nálam tölteni, ha jobban belegondolunk konkrétan eddig is nálam élt és láthattunk egymás jó és rosz oldalát is, szóval nem sülhetett el rosszul, és nem is sült el, tekintve hogy ma van az évfordulónk. Életem legjobb döntése volt meglépni ezt, mellette ébredni és elaludni, érezni hogy kötődsz valakihez, ez a legeslegjobb álom. Csak ő és én. Reggel amelyikünk hamarabb kel az hoz a másiknak kávét, ha el kell mennie hamarabb egy kedves üzenet fogad az asztalon. Este együtt összbújva megbeszélni milyen napja volt a másiknak. Nem tudom meddig állmodozhattam magunkról. A gondolatmenetemből egy hangos kopogás zökkentet ki. Az egyik kollegám lép be.

- Ezt neked küldik. - ad át két szál rózsát.

- Kitől kapom? - kérdezem döbbenten.

Erre ő csak annyit mutat, hogy lakat a száján és sietősen távozik is. Az órámra pillantok ami, este hatot mutat. Rohamtempóba indulok haza a munkából bár tudom hogy csak este jön haza Nikol, de már most ideges vagyok. Nem is tudom mivel hálálhatnám meg neki ezt a két évet, szavakkal is lehetetlennek tartom elmondani amit belül érzek és ezt neki is felemlegedtem párszor, de erre ő csak azt mondja hogy elég vagyok neki én. A zárba erőltettem a kulcsot és teli szatyrokkal esek be az ajtón. Vettem egy csokor virágot neki, amit gyorsan vízbe állítok és hozzá is kezdek az vacsora elkészítéséhez. Amikor mindennel végzek és a hús is a sütőbe kerül gyorsan lefürdök és megpróbálok csinosan felöltözni. Nem vagyok a ruha híve, de ha már ilyen jeles az alkalom kicsípem magamat. Egy testhezsimuló
fehér-sötétkék ruhát választok és meglepődve nézem magam a tükörbe, hogy nem is festek olyan borzasztóan. A ruha alá egy teljesen új fehérnemű szetett vettem fel megelpetésként, ha esetleg úgy alakul, hogy Nikol leveszi rólam a ruhát.  Ahogy egyre jobban telik az idő úgy nő rajtam az idegesseg is, bár azt hogy miért azt nem tudom. Az asztalon meggyújtom a gyertyát, és egy utolsó pillantást vetek a sütőben lévő húsra majd, magamra mikor meghallom az ajtó nyitódását.

- Szia szerelmem. -hallom meg édes hangját, mire egész testemet átjárja a bizsergés.

- Szia. - lépek ki a fal takarásábol és felé indulok. Látom ahogy látványosan végigmér engem. Megnyugszok hogy tetszik neki a látvány. Hozzálépek és megcsókolom, de hamar el is hajolok tőlle.

- Mi ez az isteni illat?

- Főztem remélem éhes vagy.

- Én rád gondoltam. - ránt vissza a karajaiba és rögtön a nyakamhoz hajol, amibe belecsókol. Hagyom kicsit neki, hogy kényesztesse a nyakam, de mikor keze egyre szorosabban öleli a derekamat kibontakozok szorításából.

- Parancsolj kicsim. - nyújt át két gyönyörű rózsát.

Gyere húzom magammal a konyhába és ültetem asztalhoz. Mindkettőnk arcán hatalmas mosoly uralkodik. Kicsit félek és izgulok mint egy tini az első randiján, pedig egyátalán nincs miért. Elé rakom a virágot és az ételt, majd vele szembe ülve csodálom a nőt akit nem tudom hogyan tudtam, magam mellé láncolni.

- Boldog évfordulót! - mondom és hozzákezdünk a vacsorához. Az igazi ajándékomat csak este tervezem odaadni neki, ami egy nyaklánc és egy külföldi kis kikapcsolódásból állt. Mosogatni készülök mikor magához húz és ad egy puszit az arcomra.

- Ez a tiéd. - mondja és elém rak újjab két rózsát.

- Gyere ki az erkéjre. -suttogja a fülembe és már itt sincs. Elindulok és már a szobából látom, hogy valami világit kint. Mikor kiérek szó szerint leesik az állam. Gyertyák égnek mindenhol, rózsaszimok szétszorva vörös szőnyeget alkotva előttem, mint egy út, ami egy rózsaszirmokból kirakott szivecskéhez vezet, amibe Nilol áll egy szokingba és csak mosolyog, még én fel se fogom a körülöttem lezajló eseményeket. Csak nézek és azon gondolkozok mégis mikor volt idelye erre.

- Drága egyetlen életem nem akarom részletezni milyen rosszul indult a kapcsolatunk és miken mentünk keresztül, de az biztos hogy őrülten beléd szerettem. Én mindig is menekültem a kapcsolatok elől, mert feleslegesnek gondoltam, csak egy hátráltató tényegőnek, egy illúziónak. Nem gondoltam úgy, hogy egy veszélyes munka mellé szeretnék egy barátnőt én tökéletesen megvoltam egyedül is, aztán jöttél te és nem akartam ellene harcolni, csak élvezni a veled töltött napokat. Két év telt el és kijelethetem hogy minden nappal egyre jobban és jobban szeretlek. A mai nap összesen 24 rózsát kapsz tőllem ami az együtt töltött hónapokat jellépezik. A legszerencsésebb nőnek érzem magam a világon. Én nem is tudom hogy tudod elviseni a sok hülyeségemet, a munkám, engem, most mégis leszek önző és azt kérem tőlled, hogy éld le velem az életed. Nikol leterdelt elém és nadrágjából elővett egy kis fekete dobozkát.

- Hozzám jössz felesegül? -tette fel a kérdést.

- Nikol.. én....