Rᴏ́ᴢsᴀʙᴏᴋᴏʀ ʲᵉⁿˡⁱˢᵃ ✔︎

Prológus

*Jelen*Jennie szemszöge*

Mosolyogva ültem le gyermekeim ágyának szélére, kezemben egy hatalmas könyvvel.

- Na, készen álltok a mai mesére? -vezettem rájuk még mindig mosolyogva tekintetemet.

- Igeen. -vágták rá egyszerre, majd kényelembe helyezték magukat, s izgatottan várni kezdték, hogy végre kinyissam a kezemben lévő könyvet.

- Akkor, lássunk neki. -gyengéden megfogtam a könyv kemény borítóját, majd lassan kinyitottam, tekintetemet pedig a címre tereltem. -Rózsabokor. -olvastam fel az egyetlenegy szót ami a lapon szerepelt, s ez a szó régi emlékek hadát idézte fel bennem.

Vettem egy mély levegőt, majd megfogtam az első lapot, s egy kis habozás után ellapoztam azt.

- Egyszer volt hol nem volt, élt egyszer egy gazdag kereskedő. -jelent meg arcomon egy halvány mosoly. -Kedves, s szorgalmas férfi volt, aki imádott felesége halála óta csak gyermekeinek élt. Három lánya és három fia volt, akik megtöltötték a házat kacagásukkal, s civakodásaikkal. -olvastam fel a könyvben helyet kapó sorokat, majd hirtelen egy apró katicabogár szállt le a következő sor elejére, minek hatására az ágyban ülő két apróság kacagni kezdett. -Egy kis vendégünk érkezett.

- Ő is hallani akarja a történetet. -mondta mosolygós hangon leány gyermekem.

Lassan az apró bogárka felé tereltem ujjamat, majd türelmesen várni kezdtem, hogy felmásszon rá.

- Mindhárman kívánjunk valamit, de csöndben, különben nem válik valóra. -mondtam, majd miután ujjamra mászott az apró élőlény, felemeltem ujjamat, s lehunytam szemeimet. -Kívántatok valamit? -érdeklődtem egy kis habozás után.

- Igen. -felelték szinte teljesen összhangban az ágyban lévők.

- Hát akkor, egy... Kettő... Három... -kezdtem el számolni, majd vettem egy kisebb levegőt, s gyengéden ráfújtam a bogárra, mi ennek hatására szárnyat bontott, s elrepült az ujjamról. -Na jó. -néztem a két gyermekre, kik nagy figyelemmel követték a katica útját. -Kíváncsiak vagytok a folytatásra? -érdeklődtem, mire rögtön felém kapták fejüket.

- Még szép. -vágtak rá ezt is egyszerre, minek hatására muszáj volt felkacagnom.

Tekintetemet ismét visszavezettem a kezemben lévő könyvre, majd haladni kezdtem a sorok között.

- A kereskedőnek volt három tengeri hajója amikre nagyon büszke volt.

A három hatalmas hajó békésen szelte a hullámokat, viszont egy dologgal nem számoltak. Vihar felhők jelentek meg a láthatáron.

- A kamráik csoda dolgokkal voltak tele, hosszú útról tartottak hazafelé, mikor hirtelen szörnyű vihar támadt.

A gyönyörű, kék égboltot eltakaró, hatalmas viharfelhők kegyetlenül szórták a villámokat. A szél feltámad, a hullámok egyre csak nőttek, s nőttek. A mennydörgés pedig olyan erővel rázta meg a hajókat, hogy a rajta lévő ablakok rezegni kezdtek.

- A hajókat hatalmas hullámok sodorták, a villámok szétszaggatták a vitorlákat és eltörték az árbócokat. A felszín alatt ahol hideg, s csend uralkodott az óceán ezer szikrával kezdett csillogni. -pillantottam egy másodperc erejéig a gyerekekre, kik izgatottan várták a folytatást. -Az egyik hajó, nevén szólítva Siren, az összes kincsével együtt az óceán fenekére süllyedt, s örökre elnyelte őket a mélység.

A háborgó tengeren már csak annyit láttak az elöl haladó hajók, hogy a Siren a fedélzetén lévő összes emberrel együtt süllyedni kezdett.

- A kereskedő tönkre ment, s a gyermekeikkel arra az elhatározásra jutottak, hogy elhagyják a házukat és a barátaikat, mindazt ami addig a boldogságukat jelentette.

Fejemet ismét a két kicsi felé fordítottam, kik még mindig feszengve várták a folytatást...