Rᴏ́ᴢsᴀʙᴏᴋᴏʀ ʲᵉⁿˡⁱˢᵃ ✔︎

III

*Hónapokkal később*Édesapa szemszöge*

A tőlünk nem messze helyet kapó templom harangjának kongása ragadott ki megtépázott hajónk fürkészéséből.

- Apám. -szólalt meg mögülem Yeonjun mire gyorsan megfordultam, s rávezettem tekintetem. -Menjünk be. -mondta, majd már ki is nyitotta a hivatal ajtaját.

Vettem egy mély levegőt, majd lassan belépkedtem az ajtón, s odasiettem a helység végében található asztal mögött ülő hivatalvezetőhöz, Namjoonhoz.

Jól esett bemenni az átfűtött helységbe, hisz tél volt, s rettentően lehűlt az idő. Viszont ennek a jó érzésnek ellenére dühösen siettem oda a férfihez.

- Seokjin. -mosolyodott el. -Gondolom a hajód miatt vagy itt. -nyújtotta kezét, mit Én nem fogadtam el.

- Ezek a keselyűk mindenemet elveszik... Még azt sem hagyták, hogy felmenjek a hajóm fedélzetére. -morogtam miután Namjoon leengedte kezét az asztalára.

- Sajnos bele kell nyugodnia, hogy sem a hajója, sem a rakománya immár... Nem az öné. -közölte miközben hátradőlt székében, s ujjai közt forgatni kezdte golyóstollát.

- Istenem. -szűrtem fogaim közt. -Úgy bántok velem mint egy semmirekellővel, pedig nélkülem ez a hely még mindig csak egy halászkikötő lenne. -mondtam egyre hangosabban, s dühösebben.

- Azt kell mondjam... -támaszkodott vissza asztalára Namjoon. -Elment a józan esze szegény barátom. -tárta szét kezeit. - Aláírta az összes hitellevelet. -lapozgatta át az előtte lévő papírokat. -Annak ellenére, hogy figyelmeztettem. -vezette rám tekintetét.

- Ne beszéljen velem magas lóról. -morogtam, majd mellém lépett fiam, Yeonjun is. -Nélkülem nem ülne emögött az asztal mögött. -mutattam idegesen asztalára.

- Netán a kifinomultságát is elvesztette a vagyonával egy időben? -kérdezte gúnyosan, majd Yeonjun hirtelen odarohant a férfihez, s megragadta zakója nyakát.

- Leverem a fejed, ha... -rángatta fel székéből Namjoont.

- Azonnal hagyd abba! -vágtam mondatába, majd odasiettem Yeonjunhoz, s elrántottam a férfitól.

- Hát nem érted?! -mutatott rám fiam. - Már nincs semmilyen hatalmad. Játszod itt a gazdagot, de már nincs semmid. -kiáltotta, majd kiviharzott az épületből.

- Yeonjun! -kiáltottam utána, majd összeszedtem fontos papírjaim, s Én is a kijárat felé vettem az irányt.

***

Már órák óta jártam a város kisebb, s nagyobb utcáit a hó esésben, de Yeonjunnak, se híre, se hamva nem volt.

Hol lehet ez a fiú?...

Nem lehet, hogy visszament a suhanc barátaihoz... Vagy, mégis?!

Miután fejembe férkőzött a gondolat, rögtön irányt váltottam, s befordultam egy elhagyatottabb kis utcába, hol csak pár falmellé hajított szemeteszsák, s egy nagyobb kocsma szerűség kapott helyet.

Gyorsan odasiettem egyik ablakához, s benéztem rajta.

Egy körasztal kapott helyet az ablaktól nem messze, minél ült pár férfi, s egy nő ki előtt kártyák hada sorakozott.

Szerencsére az ablak elég vékony, s szigeteletlen volt ahhoz, hogy tisztán halljam a bent lévő muzsikát, s az emberek beszélgetését.

Az asztalnál ülő nő megfogta egyik kártyáját, majd felfordította, s alaposan szemügyre vette azt.