Rᴏ́ᴢsᴀʙᴏᴋᴏʀ ʲᵉⁿˡⁱˢᵃ ✔︎

XIV

*Taehyung szemszöge*

Mosolyogva néztem ahogy Yeonjun és Jeongguk már kifulladva emelik fel, s csapják le baltájukat, hogy kivágjanak egy fát annak érdekében, hogy betudjuk törni a palota ajtaját.

- Gyerünk, gyerünk, gyerünk. -mutogatott nekik egyik emberem miután a két fiú megállt, hogy kifújja magát.

- Na? Mi lesz már? -háborgott a többi is, majd hirtelen felbukkant Yeji a hatalmas ködből, s mindenki elhallgatott.

Magabiztosan lépkedett felénk, majd miután kellő közelségbe ért hozzám, megragadtam karját, s közelebb rántottam magamhoz.

- Nem szeretem ha távol vagy tőlem. -húztam arrébb a tömegtől idegesen. -Hol jártál? -engedtem el a  lányt miután felrángattam az eddig a mögöttem lévő hídra.

- Ha azt mondom, hogy most el kell mennünk, akkor követni fogsz? -nézett rám félve, majd előhúzott valamit kabátja rejtekéből, s felém nyújtotta azt. Egy aranynyíl volt.

- Ez arany?! -kaptam ki kezéből, majd egy hatalmas mosoly keretében tanulmányozni kezdtem a tárgyat.

- Ennek a nyílnak óriási ereje van, érzem, hogy szerencsét hozhat ránk. -mosolyodott el Ő is. -Tisztelni fognak minket, és mindenek felett állók leszünk. Nyisd ki a szemed, végre megleltük azt mit mindig is kerestünk.

- Áh. -nyomtam a híd korlátjához, így a lány ijedten kapaszkodott karomba, hogy még csak véletlenül se hulljon le a magasból. -Ki tudja vajon nem jössz-e vissza később, hogy ellopd a kincseimet?!

- Ha már nekem nem hiszel... Hát hallgass a kártyák jövendölésére.

- Mit olvastál ki belőlük? -kérdeztem ijedtem, majd lassan vissza húztam a lányt.

- Halált. -nézett mélyen szemeimbe.

- A tiédet? -kezdtem el ismét a szakadék felé tolni. -Vagy az enyémet?

- Melyiket szeretnéd? -idegeskedett.

- Egyiket sem, Szívem... És miután nem vagy biztos semmiben... -húztam el végül teljesen a szakadéktól. -Majd azt mondjuk, hogy Ő lesz az aki meghal ma este. -mutattam Yeonjunra, majd kabátjánál fogva ellöktem magamtól Yejit. -Nos hát? -fordultam idegesen az embereim, s a két fiú felé. -Az az ajtó nem fog magától kinyílni. -mutattam a kezemben lévő arany nyíllal a palota ajtaja felé.

***

- Előre! Gyerünk! -kiáltották az embereim, majd mind megragadták azt a fatörzset mit Yeonjun, s Jeongguk kivágott, végül pedig hatalmas erővel futottak vele neki a zárt ajtóknak.

Sikertelen volt.

- Na még egyszer! -kiáltottam fel, mire hátrébb léptek, s újra neki futottak.

Ezúttal is sikertelen volt.

- Gyerünk már!

Hatalmas kiáltások keretében rontottak neki az ajtónak minek baloldali szárnya végre valahára kidőlt. Az embereim hatalmas lármát csapva rontottak be az építménybe, majd mivel abban a terembe ahova betörtünk nem volt semmi, így besiettek a következő terembe, s mindent ami mozdítható volt azt megfogták, s zsákokba dobálták.

Mosolyogva néztem rá "komámra", majd jobban szemügyre vettem a helyiséget ahol voltunk. Egy étkezőnek tűnt, mivel egy hatalmas asztal állt a terem közepén, telepakolva ételekkel, s italokkal.

- Egy elhagyatott kastély mi? -vettem kezembe egy körtét, majd egy szúrós tekintet keretében Yeonjunhoz vágtam azt.

Csatlósaim hatalmas kalapácsokkal verték szét a bent lévő szobrokat miket drágakövek tarkítottak, majd miután a legutolsó követ is kivették az adott szoborból, mentek a következőhöz.

Idegesen kaptam el az asztalról egy üveg alkoholt, majd hatalmas erővel vágtam be a terem végében található kandallóban lobogó tűzbe, minek hatására embereim lenyugodtak, s rám terelték tekintetüket.

- Csigavér barátaim! - emeltem fel egyik kezem. -Még több emelet vár amit be kell járnunk. -mosolyodtam el végül, mire mindenki egyszerre felkiáltott.

*Jennie szemszöge*

Kétségbeesetten próbáltunk meg a hatalmas aljnövényzeten átvágni megmaradt lovunk hátán.

- Másik ösvényt kell találnunk... -sóhajtott fel szomorkásan az előttem ülő Soobin. -Nem tud átmenni a növényzeten ez a ló.

- Nem... -mondtam halkan, majd tekintetemet gyorsan körbevezettem a sűrű erdőn. -Nézd! -mutattam egy ágon lógó anyagra. -Ezt a szalagot én vesztettem el még amikor először vágtattam be ide. Már biztos nem vagyunk messze.

Levettem az ágról a szalagot, majd erősen megragadtam azt, s leszálltam a lóról, majd megindultam előre.

- Jennie, mit csinálsz?... Állj meg, még bajod esik. -rúgott gyengéden lovunkba, ki ennek hatására megpróbált tovább menni. -Gyere vissza!

Nem törődve a fiú szavaival mentem előre, dacolva a szúrósabbnál, szúrósabb, s egyre magasabb és erősebb növényzettel. Pár lépés után az egyik nagyobb, tüskékkel tarkított ág letépte rólam a hideg ellen szolgáló köpenyem, de érdektelenül haladtam tovább, míg végül tehetetlenül rogytam a havas talajra.

Sebekkel beborított kezeimbe temettem arcomat, majd lehunytam szemeimet, s vettem egy mély levegőt.

- Erdő istene, hallgass meg, engedj visszatérni hozzá... -gyűltek szemeimbe könnyek. -Csak ezt kérem. Csak erre vágyom... -súgtam már liluló ajkaimmal.

Pár perc múlva hirtelen hatalmas hangzavar rázta meg a környéket. Az ismerős hang hatására felkaptam a fejemet, majd döbbenten figyeltem az előttem széthúzódó növényzetet.

Lassan feltornáztam magam a talajról, majd bátyám felé kezdtem el sietni.

*Taehyung szemszöge*

Hatalmas mosollyal az arcomon siettem ki a kastély ajtaján, nyomomban a kincsekkel megpakolt lovakkal, s emberekkel.

- Tévedtél. -néztem még mindig mosolyogva az ajtóban várakozó Yejire. -Senki sem várt ránk odabent. -léptem a lány elé, kezemben egy aranyakkal megtömött táskával. -Most már gazdag vagyok, meghallgatom az össze kívánságod. -léptem hozzá még közelebb.

- Azt is, hogy haljunk meg együtt? -nézett rám pókerarccal.

- Már nem a kártyáid döntenek. -fintorodtam el. -Hanem Én! -léptem el a lánytól, majd kissé feszülten haladtam tovább saját lovam felé.