Rᴏ́ᴢsᴀʙᴏᴋᴏʀ ʲᵉⁿˡⁱˢᵃ ✔︎

II

- Egy kis időbe telt míg a család tagjai beleszoktak új életükbe. Az első néhány éjszakán Jennie ébren feküdt a szobájában, s hallgatta vidék neszeit. Aztán elhatározta, hogy a testvérei segítségével rendbe teszi a kertet és kicsinosítja a házat.

------------

Boldogan léptem nővéreim szobájának ajtaja elé, majd fülemet óvatosan a falapnak nyomtam, s hallgatózni kezdte, de mivel nem jött semmi hang bentről így óvatosan benyitottam.

- Lázas vagyok... -legyezte magát legyezőjével Chaeyoung, miközben még mindig ágyában feküdt.

- Mii? -kapott arcához idősebb nővérem a tükör előtt ülve. -Lett egy ráncom. -kezdte el takargatni arcát, majd egy makacs légy rászállt orrára, minek hatására nővérem felkiáltott, s elhajtotta az élőlényt. -Megőrülök a legyektől. -kiáltotta el magát, majd az elhajtott légy leszállt Jisoo sminkasztalára.

A lány miután észrevette a bogarat lassan megfogta a fésűjét, majd felkapta azt, s a légy fölé tartotta, végül pedig egy hatalmasat csapott rá, a légy pedig elpusztult.

- Hm, megvagy. -mosolygott elégedetten a lecsapott élőlényre.

- Ahh. -nyöszörögte Chaeng miközben hátára fordult, s rápillantott a mellette lévő falba karcolt strigulákra. - Már egy hónapja élünk ebben a pokolban... Magányosan halunk meg és elnyűtten, felfalnak minket az állatok... -mondta miközben tekintetét makacsul a falon tartotta.

Hogy ezek mennyit tudnak szenvedni....

- Lányok, gyertek le inkább ahelyett, hogy itt fent szenvedtek. -mondtam, majd kiléptem a szobából és bezártam az ajtót, de nem mentem el a szoba elől, hogy halljam azt, hogy miről beszélnek.

- Jajj ne már... Undorít a boldogsága. -morogta Jisoo. -Szívesen a kútba fojtanám.

- Én elevenen eltemetném a kertjében. -szólalt meg chaeng, majd ismét kicsapta legyezőjét, s legyezni kezdte vele magát, majd másik nővérem kacagásba kezdett.

- Hé, mit csináltok? -kezdtem el dörömbölni az ajtón egy kis habozás után.

Hallottam ahogy Jisoo felsóhajt, majd felállt a székéről, s odasietett az ajtóhoz Én pedig gyorsan magamra erőltettem egy mosolyt még mielőtt kinyitotta azt.

- Chaengot eszi az ideg, ágyban reggelizünk. -közölte miközben neki támaszkodott az ajtófélfának.

- Azt már nem. -hagytam alább a mosolygással, majd gyorsan bementem a szobába, s megindultam az ágyban fekvő felé. -Reggeli után pedig mind kimegyünk szépen a kertbe. -álltam meg csípőre tett kezekkel ágya mellett egy szúrós tekintett keretében.

- Inkább a halál. -nevetett fel gúnyosan Chaeng.

- Ki az ágyból! -ragadtam meg idegesen takaróját, majd lerántottam róla. -Lefelé mindketten! -közöltem, majd kitrappoltam a szobából.

- Ahj már. -hallottam meg Chaeng nyöszörgését.

Egy diadalittas mosoly keretében siettem le a földszintre, majd felkaptam az ebédlőasztalon lévő vesszőből font kosarat mi tele volt a kimosott ruháinkkal.

Még mindig mosolyogva léptem ki a szabad levegőre, majd utamat a ruhaszárítókötél felé vettem. Miután elértem célomat, ledobtam a földre a kezemben lévő kosarat, majd kikaptam egy vizes ruhát, s elkezdtem felaggatni azt a kötélre.

- Elesetten... Vessző... -hallottam meg Jeongguk hangját, ki a tőlem nem messze lévő fa tövében ücsörgött az egyik füzetével a kezében. -Több nyíltól megsebezve... -írta le füzetébe szavait. -Az ifjú otthagyta a harcmezőt, s az erdőben bujdokolt. -nézett el a távolba.