Serendipity(Luke Hemmings) [BEFEJEZETT]

23.rész

Valamiért alig vártam a másnap reggelt. Na jó, inkább valakiért. De, úgy alig vártam, hogy Stellával is újra találkozzak.

-Jó reggelt! - mosolygott Luke a kamerába. Fekete pirszingje még mindig ott csücsült alsó ajkán. A szemeiről nem is beszélnék..
-Szia, Mackó! - köszöntem neki.
-Na, milyen volt az első nap?
-Ashton nem mesélt?
-Próbáltam faggatni, de tudod milyen..
-Makacs, de nagyon-nevettem el magamat.
-Most már tényleg mesélj.
- Két másik gyakornok van rajtam kívűl;Stella és George. Stellával tegnap sokat beszélgettem és nagyon szereti a 5SOS-t.
-Óha, akkor tuti jó arc, mint minden rajongónk.
-Az nem kifejezés.
-És ki ez a George gyerek? - kérdezte fura hanglejtéssel.
-Hidd el, semmi esélye-ezzel nem arra gondolok, hogy George csúnya lenne, csak nem éppen az akit én személy szerint megnéznék az utcán.
- Huh, akkor megnyugodtam-fújt nagyot.
- Viszooont. Mondj valamit a koncertről? Milyen volt?
-Nagyon atom volt. Meglepődtem, hogy mennyien ismernek már minket.

-Eláruljak neked valamit? - hirtelen beugrott valami, ahogy Luke-ot a képernyőn néztem.
-Halljam!
- Fú, már nagyon-nagyon régen volt és most így hírtelen ugrott be, hogy láttam a legelső videót, amit feltöltöttél a netre.
-Azt mindenki látta már-legyintett lazán.

-Basszus! Így elment volna az idő? - néztem az órámra ami 6:36-ot mutatott.
- Igen, eléggé..
-Ne haragudj, de el fogok késni, nagyon szeretlek, alig várom már, hogy értem gyere-hadartam, de láttam,hogy legördül egy könnycsepp a szemén. Atya ég, Luke Hemmings sír..
-Nagyon hiányzol, bár most azonnal megérinthetnélek-mondta szomorúan. Dejavú? Miért jön elő belőlem?
-Ne sírj! Meglátod, gyorsan lepereg ez a pár hónap.
-Nem azt mondtad, hogy el fogsz késni-láttam, hogy jobban el kezdett sírni.
-De, most már tényleg megyek, te meg próbálj megnyugodni, szeretlek-tettem le a telefont.

Luke-nak mindig is fura természete volt. Sosem volt az nyálas és csöpögős barát, mint amilyeneket a filmekben látni. Mindig odafigyelt rám és féltett mindentől. Voltak alkalmak, amikor érdekesen reagált a dolgokra,megmondta, hogyha valami nem állt jól, vagy ha úgy látta, hogy valamit nem jól csinálok. Keményen odaszólt, de valamiért ezért még jobban megszerettem. Ne kérdezzétek miért. Furán működök... Talán, mert őszinte volt. Szerintem ez nagy fontos egy kapcsolat és nagyon örülök, hogy köztünk ez kölcsönös.

- Á, May, épp időben! Menj gyorsan az asztalodhoz-mondta Annie sürgetően.
Válaszkén csak biccentettem és el is indultam, a kis dolgozó sarkom felé.

-Szia May! - ölelt át Stella.
-Jó reggelt, Stell-mondtam - és szia George! - köszöntem a kis vörösnek, mire ő csak zavartan integetett.

-Sziasztok fiatalok! Remélem felkészültetek a mai napra-jött oda hozzánk egy középkorú férfi, akit, mint később kiderült, Anthony-nak hívtak.
Mi hárman csak hevesen bólogattunk.
- Remek! - csapta össze tenyereit-ma meg kell írnotok életetek első cikkét, ami a holnapi rovatokban fog megjelenni.

-Stella, neked a divatról kell írnod egy fél oldalas beszámolód. Tapasztalatok, mai divat.... - sorolta Anthony.

-George, szeretném, ha a egészséges táplálkozásról írnál pár gondolatot és keresnél valami avokádós receptet. Elvileg most nagyon trendi lett. - a fiú csak hevesen bólogatott.

-May, neked, mostanában felkapott zenekarokról kéne írnod.. Öhm van itt egy, azt hiszem ausztrál banda.. Mi is a nevük?
-5 Seconds Of Summer -segítettem ki.
-Látom otthon vagy a témában.
-Nem is sejtené, hogy mennyire-mondtam halkan, majd láttam, hogy Anthony átnéz felettem és egyenesen az asztalomat kedzi fürkészni.
-Hmm, helyes srác! - utalt Luke-ra.
-Viszont, most nyomás anyagot gyűjteni, egykor jövök a kész tartalmakért! - tapsolt kettőt, majd elsietett.

-Mondhatom, mázlista vagy-mondta Stella, mikor már nagyban szerkesztettünk.
-Azt csak hiszed.. Tudod, én TÉNYLEG ismerem őket.. Mármint, szinte már családtagok vagyunk. Ashton-ra úgy tekintek, mintha a bátyám lenne.
-Értem, akkor valóban nem lehetett könnyű megírni.
-Igazából, alap dolgokat írtam, amiket az emberek egyből megjegyeznének róluk-vontam vállat.

-Tényleg, Luke tényleg olyan magas?
-Köztünk van egy jó 25-30 centi, szóval igen, nagyon magas-közben próbáltam felidézni, hogy milyen jó érzés őt  megölelni, minden egyes alkalommal. Ez azt eredményezte, hogy még jobban elkezdett hiányozni.
-Wow! És Ashton? Ő sem egy alacsony fiú...
-Nem, de érezhető a különbség kettejük között..
-Persze, a kis tapasztalt...-célozgatott arra, hogy már mindkettejükkel voltam már együtt. Vagyis Luke-kal most is.

-Ne kalandozzanak el a gondolataink, fejezzük ezt be, mielőtt Anthony visszaér! - tereltem vissza, mire ő csak folytatta a munkáját.

-Remek, nem találok szavakat! Mind a hárman kiválóan teljesítettetek-mondta megelégedve Anthony.
-Ha ez így folytatódik, akkor nagy essélyel, rövid időn belül 3 új taggal fog bővülni a cég.-mi hárman csak mosolyogtunk.

-Na és hogy ismerted meg Luke-ot? - kérdezte Stella, mikor hazafelé a metrón ültünk.
- Nevetséges lesz, de egy ruhaboltban találkoztunk először.
-Mit kerestetek ott?
- Natalie-val ruhát kerestünk életünk első 1d koncertjére. Viszont neki el kellett mennie. És, mint valami filmben, összeütköztünk.. Már ott elindult valami..... - meséltem.

-Ez aztán.. Ez meglehetősen izgalmas. - nyökögte Stell, miután dióhéjban elmondtam neki a dolgokat, amik az elmúlt pár hónapban történtek velem.
-De nagyon szépen megkérlek, hogy ha bármi ilyen típusú cikket kell írnod, semmit ne írj le abból amit itt hallottál . Azért mondtam el neked, mert bízok benned-kértem meg újdonsült barátnőmet.
- Nem is állt szándékomban-mosolygott a fekete lány.

Miután hazaértem, beszámoltam apáéknak a mai eseményekről,majd felmentem és beálltam a zuhany alá.

Eszembe jutott, amikor Luke-ot fürdettem. Olyan tehetetlen volt és még mindig nagyon vékony.

Hófehér bőrét és szőke haját még jobban elsápították fekete ruhái. Hófehér fogai, amiket foszabájzó "díszitett", a szájpirszingje, aminek a látványától is kiráz a hideg. És megint csak, de muszáj megemlítenem a csodálatos szemeit. Sosem láttam még ennyire szép szempárt. Bármikor, amikor meglátom őket, egyszerűen megbabonáznak. Fuh. Jobb lesz ha abba hagyom..

-Ashton! Én halálosan szerelmes vagyok a haverodba! - mondtam pótbátyámnak(haha) az ágyamon fetrengve.
- Kenyérhéj tegnap pont ugyanezt mondta nekem a show előtt. Nagyon örülök, hogy mindkettőtöket boldognak látom-mosolygott Ash.
-Kenyérhéj? - döbbentem le.
-Tudod, mindenkinek van beceneve a bandában, de mivel ő utálja, ha Lucas-nak vagy Luckey-nak szólítjuk, muszáj volt előállnom valami eredetivel - röhögte el magát, amin akaratlanul én is felnevettem.
-Mondhatom.. Nagyon kreatív.
-De még mennyire!
-Na, hagylak még pihenni-mondtam.
-Pusszantalak May-köszönt el Ashton.

Majd nem sokkal később, a hosszú és fárasztó nap után el is nyomott az álom.

Sziasztok! Most értem el arra a pontra, hogy úgy érzem, kezdtek belerázódni az írásba. Ezt a sztorit kb 40 részesre tervezem és lenne egy kérésem. Van egy ötletem egy másik sztorival kapcsolatban, ami egyenlőre csak a fejemben létezik. Ha érdekelne titeket egy új könyv azt kommentben jelezzétek. Azt is írjátok le, hogy kit szeretnétek főszereplőnek( 1d és 5sos fiúk közül válasszatok) Csak mert azzal kapcsolatban még nem jutottam döntésre. ❤️
Ui:lehet, hogy ma nem lesz rész, még nem döntöttem el.