Délben elmentünk Ashton-nal ebédelni. A kedvenc éttermét választottuk. Egy nagyon egyszerű hely volt, kedves pincérekkel, akik mind ismerték Ash-t és fel is köszöntötték. Ő mindenkinek megmutatta az ajándékát amit tőlem kapott. Örültem, hogy ennyire tetszett neki. Legalább majd emlékezni fog rám. Még ma elmondom neki, hogy nem érzem azt, amit régen, de Luke-ot nem fogom belekavarni. Nem akarom, hogy összevesszenek, vagy valami hasonló..
Délután már a reptéren voltunk. Láttam Ashton arcán, hogy nagyon szomorú és azt is tudtam, hogyha elmondom neki, hogy vége akkor még rosszabb lesz. De nem tehettem mást. Ez így mindkettőnknek jobb lesz.
- Figyu Ash, van valami amit el kell neked mondanom- néztem bele zöld szemeibe, amik most pont olyan színűek voltak ,mint az enyémek.
-Mondjat, Szívem- mosolygott rám.
- Nagyon nehéz lesz ezt megfogalmaznom és egész nap ezen agyaltam.. De én már nem érzem azt amit régen- mondtam el egy levegővel. Ashton szótlanul állt, majd láttam, hogy egy könnycsepp jelent meg az arcán.
- Mit rontottam el? - mondta olyan halkan, hogy szinte nem értettem, amit mondott.
- Te mindent a lehető legjobban csináltál- mosolyodtam el majd szorosan átöleltem. Tudtam, hogy a barátságunknak nem szabad megszűnnie.
- Figyelj, ez nem azt jelenti, hogy most utállak, mert igenis nagyon kedvellek. Azt szeretném kérni, hogy továbbra is maradjunk barátok- törtem meg a csendet.
- Miért történik ez velünk? - sírt tovább Ashton
- Nem tudom, őszintén, én sem tudom- már én is zokogtam. Meghallottam, hogy a londoni gép 5 perc múlva indul, így mégegyszer utoljára magamhoz öleltem Ashton-t és beszívtam az illatát, hogy örökre emlékezzek rá, majd elindultam a gép felé.Na, hát ez is megvolt.
Volt időm átgondolni ezt az egy hónapot, hogy mik történtek velem. Minden egy One Direction koncerttel kezdődött. Azán a boltos incidens, a Twitter...Emlékszem amikor Ashton-t megleptem Londonban, arra amikor először telefonáltunk. Emlékszem, amikor megmutatta az új számukat, mielőtt az megjelent volna. Amikor reggelente a haja kuszán állt, mikor felhívott az idő eltolódás miatt. Igazából legjobb barátok voltunk és remélem, hogy azok is maradunk.
Mivel a repülőút tényleg borzasztóan hosszú volt és persze aludni nem tudtam, ezért arra gondoltam, hogy 5 Seconds of Summer-t fogok hallgatni.
Aston nem szokott olyan sokat énekelni a dalokban, hiszen közben egyfolytában dobol, de mégis mindig az ő hangját hallottam. Tudom, hogy megbántottam,ráadásul a 20. szülinapján. Egy hárpia vagyok. Utálom magamat és az érzéseimet és Luke-ot is. Hiszen igazából miatta van. Lehet, hogy Ashton most azt ígérte, hogy barátok maradunk, de mi van akkor, ha megutált. Akkor olyan miatt szakítottam vele, akit szintén soha többé nem fogok látni.
Kisírt szemekkel értem haza és szerintem a szüleimnek egyből leesett a dolog. Igazából csak rám kellett nézni. Felmentem a szobámba, a bőröndöt csak a földre dobtam és bementem a fürdőbe. Legalább egy órán át álltam a zuhany alatt,majd amikor kijöttem, egyből befeküdtem az ágyamba és ránéztem a telefonom kijelzőjére. Ashton és én voltam rajta, amint ő épp egy puszit ad az arcomra, miközben én átkarolom őt az egyik karommal. Halványan elmosolyodtam, majd kikapcsoltam a készüléket és nem sokkal később el is aludtam.
Az elkövetkező hetet Natalie-val töltöttem. Elmondtam neki mindet, pont úgy ahogyan az történt. Amikor Luke-ot említettem kicsit kiakadt, de megértett, hiszen ismer engem és saját magát is.
- Na és Calum milyen a valóságban? -kérdezte, Nat pár nappal később, amikor már oldódott a hangulat.
- Nagyon aranyos volt, bár nekem Michael szimpibb volt. Igazából egyszer találkoztam csak velük.
- És mondtál rólam neki valamit? - mosolygott rám perverzen.
- Nem igazán volt rá időm- nevettem.
- Akkor, majd ha legközelebb mé.. - majd elhallgatott, mire én lehajottam a fejem.
- Jajj, ne haragudj, én csak..
- Semmi baj, majd elmúlik- húztam halvány mosolyt a számra.
Ashton azóta nem hívott fel, amióta otthagytam a reptéren. Lehet, hogy hülyén hangzik de hiányzik. Ha ez így folytatódik, idő kérdése és el fogom felejteni.Másfél hete volt annak, hogy hazajöttem Sydney-ből és már a felejtés is egész jól ment amikor este 9-kor csörögni kezdett a telefonom.
- Szia Maaaay- köszönt bele vidám hangon Ashton.
-Úristen szia! Már azt hittem, hogy megutáltál!
-Én téged? Hogy gondoltad ezt? - hogyan nem.
- Miért hívtál? - kérdeztem végül.
- Este 9 van- hallottam a hangján, hogy jól szórakozik.
- Igaz, de biztos van még itt valami.
- Hát ami azt illeti igen, van.
- És mi lenne az? - kezdtem egyre kíváncsibb lenni.
- Máris adom a telefont Luke-nak és ő majd elmondja- most ezt jól hallottam? Luke? Mindig a "legjobbkor".
- Szia May! - köszönt a még mutáló félben lévő hangján.
- Hello, Luke - a szívem a torkomban dobogott. Hihetetlen. Az ember tényleg a szívével szeret. Ehhez nem kellenek brit tudósok.
- Szeretnélek meghívni a 18. születésnapomra amit 3 nap múlva tartunk itt Sydney-ben. A jegyeket Ash már elküldte neked és elvileg holnap este meg is fogod őket kapni. Szóval e miatt sem kell aggódnod. Na mit mondasz?
- Én nagyon szívesen elmennék. Ha holnap válaszolok az megfelel neked?- őszintén örültem neki, hogy elhívott. Majd meglátjuk mi fog még ebből kisülni.Sziasztok! Egy nagyobb kihagyás után hoztam nektek az eddigi leghosszabb részt remélem, hogy tetszik és ahogy látjátok, megint elhúztam a dolgokat.
Ui.:holnap új rész
VOCÊ ESTÁ LENDO
Serendipity(Luke Hemmings) [BEFEJEZETT]
Fanfic"... és megláttam azokat a kék szemeket..."