Serendipity(Luke Hemmings) [BEFEJEZETT]

7. rész

Már több, mint két hete annak, hogy megismertem Ashtont. Ez a két hét volt szerintem életem legjobb két hete. Éjjel-nappal chat-eltünk és skype-oltunk egymással. Már a szüleimnek is elmondtam, hogy mi a szitu. Nagyon örültek neki, hogy végre találtam magamnak egy fiút. Ők mindig mindenben, azt akarták, hogy boldog legyek és jól érezzem magamat. És most tényleg nagyon nagyon boldog vagyok.

Ash minden nap énekelt nekem valamit,gitározott vagy dobolt. Meg kell hagyni, nagyon tehetséges. De ezt már a megismerkedésünk előtt is tudtam.

-May, van valami, amit el szeretnék neked elmondani- mondta az egyik délutáni beszélgetésünk közepén( Voltak olyan napok is amikor csak csöndben néztük egymást a kamerán keresztül. Ilyenkor többször is elérzékenyültem. Bárcsak megérinthetném ebben a szent pillanatban..)
- 3 nap múlva felugrok Londonba, hogy meglátogassam az egyik régi ismerősöm és előtte lesz két, szabad napom. Szóval arra gondoltam,hogy találkozhatnánk. Már annyira hiányzol-mondta kicsit félénkebben.
- Jajj Ash, az nagyon-nagyon jó lenne. Te is iszonyatosan hiányzol nekem. - el kezdtem sírni, és láttam, hogy neki is legördült egy könnycsepp az arcán. Majd együtt sírtunk, de magunk sem tudtuk igazán, hogy min. Benne nem csak a szerelmemet találtam meg, hanem ő lett a legjobb barátom is. Úgy érzem, Isten egymásnak teremtett minket.

Este az idő eltolódás miatt, nem tudtunk annyit beszélni,mint a nap többi szakában. Ilyenkor gondolkozi szoktam, vagy Natalie-val beszélgetek. (Úgy éreztem, hogy az első héten kicsit elhanyagoltam őt ezért vele is gyakrabban chat-eltem.) Most az előbbi mellett döntöttem és rájöttem, hogy Ashton szülinapja bő egy hét múlva lesz. Egy remek ötletem támadt, majd felnyitottam a laptop-om és böngészni kezdtem...

Elérkezett a várva várt nap. Időnél előbb elkészültem, és a megbeszélt hely helyett egyenesen a reptérre mentem a váróba. Nagyon ideges voltam, remegtem és izzadtam,a szívem majd' kiesett a helyéről. Másodpercenként az ajtó felé néztem, ahol folyamatosan jöttek ki az emberek, és egyszer csak megláttam a tömegben. Most -egy épp terep mintás-fejpántja fogta hátra világosbarna, göndör haját. Fekete nadrágot és egy Rolling Stones-os pólót viselt. Lábain fekete csizma volt. Láttam, hogy ő is észrevett engem, én pedig a többi embert félrelöködve futottam felé majd szorosan magamhoz öleltem. Éreztem, ahogy erősen visszaölelt engem. Hozzám képest meglehetősen magas volt, így éreztem, ahogy az ő szíve is hevesen vert.

Percekig állhattunk így, majd amikor elváltunk egymástól a szemeimbe nézett: - Annyira gyönyörű vagy és annyira szeretlek-mondta, majd közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Életem legjobb csókja volt. Ha igazán bele gondolok, akkor ez volt az első igazi csókom.
- Én is nagyon szeretlek-mondtam, amikor ajkaink elváltak egymástól.

Kézen fogva mentünk ki a reptérről és végig beszélgettük az egész utat, amikor hirtelen eszembe jutott valami.
-Hogy hogy nem voltak paparazzik a reptéren, amikor megérkeztél?
- Hidd el, hogy voltak ott jócskán, Szívem, csak annyira szerelmes vagy, hogy nem láttad őket- mosolyodott el.
- És miből gondolod, hogy aaaannyira szerelmes vagyok?
- Látom a szemeiden. Amikor megláttál a rengeteg ember között, kitágultak a pupilláid és csillogni kezdtek a szemeid- mondta, lehajtott fejjel.

Tudtam, hogy neki sem volt még komolyabb kapcsolata és azt is tudtam, hogy ami a szívén az a száján. Ha valamilyen gondolata volt, mindig kimondta. Nagyon aranyos volt. Órákon át tudnám nézni.

Felemeltem a fejét és egy apró csókot adtam a szájára,mire halvány mosoly jelent meg rajta.
- Van benne valami- bólogattam elismsrően.

- Na és most hova szeretnél menni? - kérdezte amikor a taxi kirakott minket a belváros szélén.
- Hmm tudod, hogy mennyire szeretek enni..
- Nando's?
- A számból vetted ki a szót- mosolyodtam el, majd megragadtam a kezét és így sétáltunk végig London utcáin.

Amikor kijöttünk az étteremből, a Nap már lemenő félben volt, így arra gondoltam, hogy elviszem Ashton-t arra a helyre, ahová kiskoromba szoktam járni Nat-tel. Ez nem volt más,mint egy kisebb fajta hegy a külvárosban, ami körül, szinte csak családi házak vannak, szorosan egymás mellett.

Amikor odaérünk az ég alja már a rózsaszín több árnyalatában pompázott.
- Ez csoda szép- mondta Ash amikor megpillantotta a naplementét.
-Igen, valóban az.
- Én rád gondoltam nem a Napra- majd bele puszilt a hajamba.

Én a vállára hajtottam a fejemet és így ültünk a fűben, szótlanul, egymást csodálva. Soha többé nem akartam elmozdulni mellőle....

Sziasztok! Kicsit megkésve, de itt van a hetedik rész. Megint csak megkérdezem, hogy mit gondoltok a kapcsolat alakulásáról. Tudom, tudom már nagyon türelmetlenek vagytok, mert ez egy Luke Hemmings ff. De legyetek türelemmel. ❤️
Ui: Igyekszem új részt hozni, viszont jövő héten elutazom és nem tudom, hogy mennyi időm lesz írni. Mindent meg fogok tenni, hogy legalább 2-3 rész kikerüljön.