Serendipity(Luke Hemmings) [BEFEJEZETT]

20.rész

-Petunia! Nem hallod, szálj le róla-jött közelebb a fiú, aki meglehetősen hasonlított Luke-ra.
-Bocsi, de mindig ilyen, ha vendégek jönnek, ráadásul most én vigyázok rá, mert Luke ugye dolgozott-hadarta.
- Luke-nak van kutyája? Nem is mondta.
-Pedig ez a malac itt, az ő kutyája-mondta a srác.
-Amúgy May vagyok, Luke barátnője-mutatkoztam be neki.
-Én Jack vagyok, Luke bátyja-mosolygott, pont ugyanúgy, mint öccse- Segítsek becuccolni?
-Szerintem Ashton és Andrew megoldják.
-Oh rendben, akkor besegítem Luke-ot.

Amikor Jack kiment az ajtón, magamra néztem és láttam, hogy mindenem tiszta nyál. Arra gondoltam, hogy elmegyek és megkeresem a fürdőt, hogy legalább a kezemről és az arcomról lemossam a nyálat. Félreértés ne essék, imádom a kutyákat, de Petunia valami brutál. Idővel úgyis megszeretem majd, magamat ismerve.

-Köszönjük a segítséget, Ashton! - mondta Liz, miután befejeztük a vacsorát.
-Én köszönöm, hogy maradhattam vacsorára. - tényleg istenien főz.
-Nem maradsz még egy kicsit? - kérdezte tőle Andrew.
-Ha nem gond, én nem akarok tovább zavarni, amúgy is még rengeteg dolgom van-mondta Ashton.
-Tényleg kösz mindent, haver-kászálódott fel Luke.
-Érted bármit, Lucas-nevetett fel.
-Haha, nagyon vicces.
- Amnesia, fél óra múlva-mondta, majd kiment a házból.

-May!
-Mondd, Kicsim-fordultam felé.
-Mielőtt még kijönne az új szám, meg kéne fürdenem..
-Rendben.
-Csak, kéne egy kis segítség - nézett rám azokkal a gyönyörű szemeivel.
-Jólvan megyek..

- Van egy jó technikám, amit akkor alkalmaztam, amikor 12 éves koromban be volt gipszelve a bal lábam- mondtam, miután húztam egy-egy zacskót gipszelt lábára és kezére.
- És mi lenne az? - kérdezte
-Kéne nekem egy műanyag szék, amibe bele tudsz ülni és a lábatad pedig a kád szélére teszed!
-Nem is rossz ötlet..

Amikor beleült a székbe elkezdtem mosni a hátát és láttam rajta a rengeteg sebet. Megpróbáltam minél óvatosabb lenni, de a mélyebb sérülések helyéhez érve, Luke néha-néha felszisszent.
-Nagyon sajnálom - mondtam szomorúan.
-Ugyan, nem a te hibád.

Mikor végeztünk, a fürdéssel és a hajmosással, rásegítettem egy szürke melegítőnadrágot, majd szép lassan kimentünk a nappaliba. Bekapcsolta a laptopját és várta, hogy kimenjen a szám.

-Már csak 2 perc! - mondta Mike a kamerán keresztül.
-Remélem tetszeni fog a rajongóknak - sóhajtott Luke.
-Biztos lehetsz benne- simogattam a hátát.
-Tényleg, még te sem hallottad.
-Nem bizony - ráztam meg a fejem.
- May, tuti tetszeni fog-kacsintott Calum.

Amíg a fiúk az első kommenteket és reakciókat nézegették, én úgy döntöttem, hogy felmegyek a vendégszobába és meghallgatom egyedül az új dalt.
"I drove by all the places we used to hang out getting wasted
I thought about our last kiss, how it felt, the way you tasted....." - kezdte Calum.
"I remember the day you told me you were leaving
I remember the make-up running down your face
And the dreams you left behind, you didn't need them
Like every single wish we ever made
I wish that I could wake up with amnesia
And forget about the stupid little things
Like the way it felt to fall asleep next to you
And the memories I never can escape
'Cause I'm not fine at all... "-  ért véget a refrén, amit Luke énekelt. Ez valami csodálatos. Garantálom, hogy tetszeni az embereknek.

-Na,hogy tetszett-kérdezte Luke, miután lefeküdtünk az ágyára.
- Nagyon tetszik-adtam puszit szájára.
- Ennek örülök-mosolyodott el, majd hirtelen felszisszent.
-Mi a baj?-kérdeztem aggódóan.
-Á, csak az egyik hülye seb-rázta meg a fejét.
-Mi történt? - a baleset óta ezen agyaltam.
- Épp boltba mentem, mert én voltam a soros, ráadásul alig volt kaja otthon...Aznap nagyon boldog voltam, mert, akkor reggel békültünk ki. Már nem kellett sok idő, hogy elérjem a boltot, amikor a mögöttem haladó kamion féke elszállt és teljes erejével a kocsimba csapódott. Ennek az lett a következménye, hogy lecsúsztam az útról és pechemre pont egy fának csapódtam. És, ha ez nem még nem lett volna elég, a kamion is neki esett az autónak.
-Atya ég-tettem szám elé mindkét kezemet.
- Éreztem, a szilánkokat a testemben és azt, hogy,az ájulás szélén vagyok. A mentők hamar kiértek, és megkértem őket, hogy téged hívjanak először. Itt képszakadás-hajtotta le a fejét.
-Most az a lényeg, hogy rendben vagy és az, hogy meg fogsz gyógyulni.
-Ha itt leszel , gyorsabban, mint ahogy azt az orvosok jósolták-mosolygott majd megpuszilt.

- Nem is mondtad, hogy van kutyád-jutott hirtelen eszembe.
-Tényleg? Én úgy emlékszem, hogy már mondtam.
-Pedig nem- ráztam meg a fejem.
-Akkor szokj hozzá, mert Jack holnap elmegy a saját házába és neked kell majd sétáltatnod Petuniát.
-Olyan szép neve van.
-Hát, látszik, hogy ki nevezte el-vigyorgott.
-Ki más..

-Petuniaaa-kiabálta, mire a nagy fehér alapon barna foltos ráncos bőrű kutya beszaladt a szobába, majd befeküdt Luke másik oldalára és nyalogatni kezdte.

-Látod,milyen imádnivaló-simogatta Luke- már nagyon hiányzott,de sajnos most itt kellett lennie.
-Igen, Jack említette.
-Sajnos ez még így fog maradni, mert októberben megyünk megint a One Direction-nel turnézni..
- Amerika.. Biztos nagyon jó lesz-tudtam, hogy ott folytatódik a WWA turné.
-Igen.. Még soha nem jártam ott.
-Hát, most egy hónap alatt bejárhatod.
-Majd hozok neked valamit-mosolygott,majd az ép kezével átölelt.

Már majdnem elaludtunk, amikor valaki elkezdett kitúrni Luke mellől..

-Petunia-mondta fáradtan Luke, majd a kutya okosan a lábához feküdt.

Kemény 3 hét elé nézünk. Gondoltam magamban, amikor az alvó Luke-ot néztem, majd végigsimítottam arcán és láttam, hogy halványan elmosolyodott. Mindketten nagyon fáradtak voltunk, ezért hamar elnyomott minket az álom...

Sziasztok! 20!! Ez sem lett a kedvencem, de remélem ti szeretitek. Ma éjjel talán lesz még rész. ❤️
Ui: mindenképp hallgassátok hozzá az Amnesia-t! Beillesztettem felülre