Serendipity(Luke Hemmings) [BEFEJEZETT]

31.rész

Az elmúlt 2 hetem egyszerűen egy nagy rémálom volt. Semmihez nem volt kedvem, alig ettem és aludtam valamit. Úgy néztem már ki, mint egy zombi. Beszélni sem akartam senkivel.

Luke is többször keresett és rengeteg üzenetet írt, de meg sem nyitottam őket. Nagyon szeretem, szerintem életem végéig szerelmes leszek belé, de ezt egyszerűen nem bírtam feldolgozni. Lehet, hogy Isten akarta ezt így. Nem tarthat minden örökké, ezzel tisztában vagyok. Életem legszebb 6 hónapja volt és most csak egyszerűen bumm. Ennyi volt.

Ashton ugyanúgy mindig felhívott, de sosem beszéltünk Luke-ról, amiért nagyon hálás vagyok neki.

A nyaklámcomat továbbra is hordtam, de igazából nem tudom minek. Üres lenne nélküle a nyakam...

Egyik nap otthon néztem a kedvenc sorozatomat amikor valaki csengetett.

-Szia, May! - dugta be a fejét az ajtón Natalie.
-Szia! - próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra.
-Nem zavarunk? - lépett előrébb, így megláttam Calum alakját is.
-Nem, dehogy! Gyertek beljebb-majd beinvitáltam őket.

-Igazából, azé jöttünk, hogy meghívjunk a szülinapomra-mondta Cal.
-És mikor tartjátok?-tisztában voltam vele, hogy mikor van neki,de sosem lehet tudni.
-Egy hét múlva, a közös házunkban-mosolygott a fiú.
-Rendben, számíthattok rám. Legalább kihasználom, hogy ingyen utazok.. - hajtottam le a fejemet.

-Szóval csak ennyit akartunk. Nem is zavarunk tovább-mondta Nat egy hosszabb szótlanság után.
-Jah, nem.. Maradjatok még.
-Sajnos mennünk kell-húzta el a száját barátnőm.

Megint egyedül vagyok. Hurrá! Mindenki olyan boldog volt körülöttem, én meg nem tudom túl tenni magamat valakin, aki megcsalt engem... De akárhányszor a gondolataimmal maradok, csak rá tudok gondolni.. Ugye ez el fog múlni? Bár nem hinném, hogy mostanában, hiszen jövő héten, nagy valószínűséggel látni fogom.

Ezaz,induljunk Sydney-be! A szokásosnál is unalmasabb volt az út és köszönöm a drága telefonomnak, hogy lefagyott miközben az Amnesia szólt és szinte egész úton azt kellett hallgatnom...

Unottan indultam el a reptérről, amikor valaki a nevemet kiabálta.

-Ashton! - kiabáltam vissza legjobb barátomnak. Nagyon tetszett a piros fejpántja.
-Gyere ide! - ölelt meg, olyan szorosan, hogy azt hittem megfulladok.
-Hiányoztál!
-Te is! - puszilt bele a hajamba. Imádtam ezt a barátságot. Voltak az elején érdekes fordulatok, de mára már minden a tisztázódott és szinte tényleg testvérként nézünk egymásra.

-Szóval, akkor hova vigyelek?
-Hogy érted? - kérdeztem értetlenül.
-Hát hozzánk vagy Cal-ékhez.
-Jaa vagy úgy. Nem szeretnék találkozni még vele, szóval jobb lesz, ha Natalie-hoz megyünk-mondtam. Ő csak bólintott és elindult a hatalmas ház felé.

-May! - ölelt át barátnőm.

-Boldog szülinapot Calum! - öleltem meg a magas fiút.
-Köszönöm! Örülök neki, hogy eljöttél. Mindjárt felviszem a cuccaid az egyik szobába.
-Erre semmi szükség, én majd elintézem. Úgysem hoztam túl sok mindent.
-Te tudod-rántotta meg vállait Cal, majd elment hátra a kertbe díszíteni.

Mikor kicsit én is rendbe szedtem magamat, lementem az udvarra, ahol egy kis fekete kutya kezdett el futni felém.
-Szió! Hát te ki vagy?-simogattam meg a jószágot.
-Ő itt Buddy, egy menhelyről hoztuk el-jött oda Calum.
-Nagyon aranyos! - simiztem még mindig a kiskutyát.

Estére most sem öltöztem ki. Szakadt farmerben és egy szürke pólóban mentem le a kertbe. A nyakláncomat levettem erre a estére. Erősnek kell tűnnöm Luke előtt.