Serendipity(Luke Hemmings) [BEFEJEZETT]

33.rész

Az idő nagyon gyorsan telik. El sem hiszem, de már augusztus van. A fiúk ma fogják kiadni a kislemezüket az album előtt. Emlékszem, hogy Luke azt mondta, pont a szülinapomon fogják kiadni az albumot. Nem tudom, hogy azóta ezen mi változhatott, de egy nagyon jó ajándék lenne.

Fél nyaramat Ausztria töltöttem. A legtöbb időmet Natalie-nál és Calum-nál töltöttem, de időnként átmentem Michael-ékhez is.

Mikor először mentem(az is 2 napja volt) , kicsit féltem, mert nem tudtam, hogy Luke hogy fog arra reagálni, hogy Mike-tól van a kisbabám.

-Szia Ash! - öleltem át.
-Szia! Jól nézel ki! - nézett végig rajtam, mire csak elmosolyodtam.

-Sziasztok! - köszöntem a többieknek is.

Először Luke jött oda hozzám. Nagyon sokat változott. A haja lelapult és olyan, mintha sötétebb lenne. Borostája is egyre nagyobb. Tudjátok mi következik. Azok ugyanolyan kékek voltak. A szájpirszingjét még mindig hordta.

-Szia May! - meglepetésemre megölelt.
-Oh sziasztok! Hogy van az én hercegmőm? - jött oda Mikey. Láttam Luke arcán, hogy most nem érti, hogy mi a szitu.
-Ti? - mutogatott kettőnk között.
-Jaj nem, Isten ments-mondta az éppen fekete hajú fiú- én a picihez beszélek.
-Most én hülye vagyok? - kérdezte magától is Luke.
-Hát.. - kezdtem- ami azt illeti, Michael-é a baba- láttam Luke-on, hogy megdöbbent.
-Gyere haver, elmagyarázom-vezette el Mike.

-Kérsz valamit? Üdítőt, bármi mást? - kérdezte Ashton.
-Egy pohár vizet elfogadnék, köszönöm-mosolyogtam rá.

-May! - szólt Luke, valamikor este felé.
-Igen? - fordultam felé.
-Beszélhetnénk? - kérdezte.
-Persze-álltam fel a kanapéról.

-Szóval, csak meg akartam kérdezni , hogy hogy vagy. - vakargatta a tarkóját. Hirtelen beugrott egy emlékkép arról a napról, amikor először találkoztam vele.
-Jól vagyok, köszönöm-mosolyogtam- és te hogy vagy?
-Hát, ami azt illeti, szakítottam a most már exemmel-nevetett.
-Ó!
- És.. Én.. Én csak szeretnék kérni tőled egy utolsó esélyt-lépett hozzám közelebb. A szívem a torkomban dobogott.
-Tudod mennyit szenvedtem miattad? Tudod hány kialvatlan éjszakát okoztál nekem? Tudod hányszor tört apró pici darabokra a szívem, amikor egy új képet láttam meg rólad és a barátnődről?  Nagyon nagyon dühös voltam rád. Próbáltalak elfelejteni, de nem ment. És rájöttem, hogy én még mindig szeretlek téged, Luke Hemmings! - bukott ki belőlem, de mire feleszméltem az ajkait az enyémeken éreztem.
-Most ez akkor azt jelenti hogy?
-Igen, Luke-pusziltam meg mégegyszer.

Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ez megtörtént annyi idő után. Valahogy olyan valótlannak tűnt. De ez a kicseszett valóság volt.

- Jajj, hát végre! El sem hiszem! - tapsolt Ashton. Ő mindig is támogatta a kapcsolatunkat.
-Sokáig! - veregette meg Michael, Luke hátát.

-Most akkor Clifford lesz vagy Hemmings? - kérdezte Mike.
-Mivel, hogy a te lányod, ezért Clifford marad, de majd Luke is segít a nevelésben. - hajtottam fejemet a barátom vállára. Annyira hiányzott már ez az egész, hogy azt el nem tudom mondani.

Másnap meglátogattuk a Hood házat is.

-Atya ég! Ti együtt vagytok! - újongott Nat.
-Bizony! - mosolytam.
-Haver, végre megjöt az eszed! - mondta Calum a szőkének.
-Mindig is volt... Csak volt alkalom, amikor nem úgy használtam, ahogy azt kellett volna-vonta meg a vállát,majd mind a négyen felnevettünk.

Szóval a fiúk kiadták a kislemezt, amin nagyon tetszenek a számok. Már alig várom, hogy halljam az albumot. Még jobban, mint azelőtt.

Michael épp kommunikálni próbált a lányával:
-Szia, Picúr, én leszek az apukád! Már nagyon várunk téged anyuval! - mondta a pocakomra hajtva a fejét.
-Nem nagyon reagál rád-nevettem el magamat.
-Majd, ha itt lesz köztünk, hidd el, hogy apás lesz-mondta.
-Na, most én jövök! - ült le a másik oldalamra Luke.
-Szia baba! Luke bácsikáddal nagyon nagyon sok időt fogsz majd eltölteni. Én leszek a második apukád. Majd mindig éneklek neked este.. - a pici egyből rugdosni kezdte a hasamat.
-Hemming, te tudsz valamit-mosolyogtam.
-Látod, engem már most szeret-vigyorgott.
-Vigyázz magadra Lucas-húzta össze Michael a szemeit,majd mindenkiből kitört a nevetés.

-Tényleg, mi lesz a neve? - kérdezte Ashton.
-Szeretném, ha Olivia lenne.-mondtam.
-A Lilly jobb lenne-mondta Luke.
-Olivia Clifford.. Tökéletes-mondta Mike.
-Hát Luke.. Ezt benézted-nevetett Ashton.

Nagyon boldogan teltek a napjaim, úgy éreztem, hogy megint kezd visszatérni belém az élet. Egyszer huzamosabb időre is haza látogattam.
Apával mindent megbeszéltünk. Michael-lel személyesen is beszélt és mindent tisztáztak.

Niall és Stella sajnos idő közben szakítottak. Pontosabban Niall. A sok utazás, turné, stressz. Egyszerűen nem bírta. Ráadásul idő közben Zayn otthagyta a bandát. Szerintem ez is rátehetett egy lapáttal.

Megmondom őszintén, kicsit hiányzott a munka is . Hiányzott a pörgés, hiányzott Annie, hiányzott George és Anthony is..

De most sem panaszkodhatom. Hiszen a fura kis életem, megint kezd a régi lenni, annyi különbséggel, hogy hamarosan új taggal fog bővülni a kis családunk.

Úgy néz ki, hogy végleg Ausztráliába fogok költözni és Luke-kal fogunk venni egy házat, valahol itt a közelben.

A szülés előtti, utolsó ultrahang vizsgálatra mentünk, ami valahogy pont a szülinapomra esett, ezért a fiúk eltolták az albumot egy nappal.

-Minden rendben a kislánnyal és magával is. Jövő héttől bármikor megindulhat a szülés-mondta mosolyogva a doki.

Őszintén, nem igazán féltem a szüléstől. Én mindent úgy csináltam, ahogy nekem, mondták és mindent be is tartottam. Mi mást csinálhatott volna egy 18 éves kismama? Bocsánat,már 19.

Erre a hétre anyu és apa is ide repültek. Nem bírták volna ki, ha nem láthatják meg egyből a kisunokájukat.

Reggel arra ébredtem, hogy bepisiltem. Ez sajnos párszor előfordult. Aztán rájöttem, hogy ez nem vizelet. Gyorsan felkeltettem Luke-ot.

-Mi van már?-dünnyögte.
-Szülni fogok!
-Mint, minden terhes nő.
-Úgy értem, hogy pár órán belül! - látszik rajta, hogy sosem fejezte be az iskolát...
-Mi a szar? Akkor gyorsan szólok a többieknek és már indulhatunk is. - olyan aranyos volt, ahogy kapkolódott..

-Jézusom, apa leszek! - mondta Michael, amikor már a kórház felé mentünk.

-Ügyes leszel! - szorították meg a kezemet(Luke, Michael, Ashton és Calum(Nat sajnos nem tudott eljönni), a 4 legcsodásabb fiú az életemben).

A szülés nagyon jól ment.
Mikor a kicsit megtisztították, egy nővér fordult felém.
-Mi lesz a neve a kicsinek?
-Olivia Clifford - mosolyogtam, majd a kezembe emelték a kicsit.

Annyira gyönyörű volt. Sok haja és zöld szemei voltak. Mi mást várhattam volna, ha mindkét szülő zöld szemű? E mellett nagyon pici is volt. Ahogy csodátam arra lettem figyelmes, hogy sírok.

Sosem gondoltam volna, hogy másfél év alatt így meg fog változni az életem. Annyi mindenen keresztülmentem. De mindig volt mellettem valaki, aki erőt adott. És ez a valaki Luke volt. Bármilyen furán hangzik, de még akkor is, amikor nem voltunk együtt. Akkor pont az tett erőssé, hogy nélküle vagyok(fura, de így volt) Egyszerűen szeretem ezt az embert. Az első pillanattól kezdve szerettem.

Van egy angol szó: Serendipity. Annyit jelent, hogy találni valami jót, a nélkül, hogy keresnénk. Velem pont ez történ azon a nyári délutánon, abban a bizonyos ruhaboltban...

Sziasztok!  Fájó szívvel, de azt kell mondjam, hogy itt ezzel véget ért a történet... Viszont ne csüggedjetek, hiszen most kezdtem el egy újat.

Azzal a szándékkal keztem el írni ezt a sztorit, hogy majd lesz rajta egy 30-40 megtekintés. De már lassan a 700-nál tartunk. Tudom másnak ez biztosan nem nagy szám, de nekem nagyon is az. Nagyon szépen köszönöm annak aki végigolvasta. ❤️