Emlékszem úgy nyomott el az álom hogy én az ágy egyik felén, Rosé pedig az ágy másik végén.
Viszont egy ajtó nyitódásra kelltem.
- Jó reggelt újonc! Az az Lisa - Mosolygott kedvesen Jennie amíg meg nem látott engem Roséval ahogy egymást öleltük. Még ő maga is belepirult - Bocsi nem zavarok... - Hátrált ki az ajtón -
Én és Rosé hogy kerültünk ilyen pózba.. Arról viszont fogalmam sincs..
Végül felültem és nyújtózkodtam egyet.
Vajon Jennie most azt hiszi hogy én és Rosé...?
Kifújtam a bent tartott levegőt és az éjjeli szekrényemen lévő órára néztem ami 07:38-at mutatott.
Hát jó korai keltés mondhatom.
Rosé hogy tud ilyen békésen aludni?
Na mindegy, nekem lehet dolgoznom kéne.. Nem akarom kirúgatni magam a legelső napomon..Ásítva egyet végre kihurcoltam magam az ágyból és át mentem a konyhába. Ha már van vendégem is akkor gondolom illene neki is kaját csinálnom és nem csak magamnak.
Rosé remélem szereted a Bacont...
- Bú! - Ilyesztett meg hirtelen a lány amitől én szinte szívbajt kaptam -
- Így állunk? Miattad égetem össze az új konyhám te meg elküldesz a temetőbe? - Nevettem fel -
$Jennie Szemszöge$
- Aah.. Rosé ne tagadd. Láttalak titeket. - Mondtam már századjára a lánynak -
- De mi nem vagyunk együtt. Mikor fogod végre fel Jennie?
- Akkor miért aludtatok ölelkezve? - Vontam kérdőre -
- Magányos voltam, át mentem, de mind a kettőnknek nem volt fogalma arról hogy hogy kerültünk olyan pózba. Az ágy két szélén aludtunk el. - Nézett rám fáradt szemekkel -
- Oh... Miért nem ezzel kezdted?
- Ezt próbáltam elmondani egész végig, de te nem engedted. - Fogta fejét -
- Ne haragudj.. - Nevettem fel kínosan -
- Szóval ha akarsz próbálkozhatsz Lisanal - Vonta meg a vállát -
- Mi? Nem! Ő is csak egy lány lesz a sok között.
$Lisa Szemszöge$
Kora délután már néztem a szép tiszta boxokat és lovas felszereléseket, amik eddig se voltak koszosak, de mostmár végleg nem azok.
Mostmár mára csak annyi volt a feladatom hogy rakjam azt a kaját abban a mennyiségiben ami ki van írva, utána a vizből kéne mindegyik csodának adnom.
Menni fog ez, a nagyján már túl vagyok.
~~~~~
- Rosé! - Intettem az említett lánynak aki szintén vissza integetett - Szerinted mikor kezdhetek el tanulni lovagolni? - Kérdeztem csillogó szemekkel -
- Jennie? - Kérdezte újdonsült barátnőm amire a másik lány felkapta a fejét -
- Um... Nekem holnap tökéletes lenne este felé. - Mosolygott kedvesen -
- Rendben. Akkor ma lesétáltatom Hopeot. - Ugrándoztam vissza fele lelkesen -
Már nyitottam volna ki a box ajtót de hirtelen valaki megfogta karom így hátra néztem.
- Tudod mit ígértem még neked igaz? - Engedte el a karom vörös hajú barátnőm -
- Mit? - Vontam fel egyik szemöldököm -
- Ha végeztél elmegyünk lovas cuccokat vásárolni neked, pluszban kapsz Jolly Roseses cuccokat.
- Jé... Tényleg..
- Na gyere. - Kezdett el karomnál fogva húzni - a Jolly Roseses cuccokkal kezdünk, tegnap már elkértem anyutól úgy hogy fent van a szobámba. - Meg se bírtam szólalni hisz addig magyarázott tovább amíg fel nem értünk -
Nem tagadom jó kombó ez a két szín. Piros és fekete.
- Ez mind a tiéd - Mutatott végig a rengeteg dolgon -
- Wow... - Néztem kikerekedett szemekkel miközben kinyögtem ezt az egy szót -
Beletelt egy jó tízperces programba za összes cucc át hordása... És nekem ezt még el is kell pakolni...
- És most mehetünk vásárolni - Tapsikolt és újra húzni kezdett maga után -
Ismét nem álltunk meg a neki legszimpatikusabb boltig.
- Nos milyen színű cuccokat szeretnél?
- Öhm... Legyen sárga és fekete?
Amint kimondtam, már nem volt vissza út elvett két kosarat és elkezdett a sorok felé tolni, minden létező lovas ruhát rám aggatott... Nem is a munka miatt fáradtam el.. Hanem inkább ebben..

DU LIEST GERADE
Csak egy díjugrató [JenLisa ff.] BEFEJEZETT
FanfictionKim Jennie egy lovas, még hozzá egy díjugrató. Lalisa Manoban, pedig nyáron diák munkát keres, és mivel szeret a lovakkal foglalkozni ezért úgy gondolta tökéletes lesz neki a lovarda. Jennie már tudja hogy kissé kilóg a sorból. Az az nem mint egy át...