Csak egy díjugrató [JenLisa ff.] BEFEJEZETT

$7. Fejezet$

Bolyongtam össze vissza. De egyről a kettőre nem jutottam. Szinte úgy éreztem hogy körbe körbe megyek..

De ahogy próbáltam kijutni... Még jobban elvesztem..

Már teljesen besötétedett.. Alig láttam valamit. Így is a kis fény forrás a Hold fénye volt ami beszűrödött a fák levelei között

Az idő is eléggé lehűlt, már fázni is kezdtem. De jó hogy legalább volt annyi eszem hogy el hozzak egy pulcsit...

Telefont viszont nem hoztam.. Így hogy fogok segítséget kérni? Itt az ég világon senki nem fog meghallani ha kiabálok..

$Rosé szemszöge$

- Ahh.. Anya.. Nem értelek miért vetted fel ezt a lányt akit úgy lehet vélni hogy az utca sarkról jött.. - Idegesítettem tovább magam a tényen - Mindenkit irritál.

- Értem én, de kell aki végzi a munkát. Pluszban nem azt kell nézni hogy mennyire idegesítő vagy mennyire nem az. - Kotorászott továbbra is a papírjai között -

- De mindenkit csak hátráltatni fog.. Különben is itt van nekünk Lisa meg a többiek. Ők legalább végzik is a munkájukat.

Erre viszont már nem kaptam választ, teljesen úgy tett mintha meg sem hallotta volna. Ezen felkaptam kissé a vizet és inkább kimentem. Egyenesen fel felé indultam hogy megnézzem vajon Jennie már vissza ért-e.

Kopogtam ajtaján, viszont a válaszát várni nem vártam meg, inkább egyből berontottam. Igaz picit ilyedten kapta rám a fejét, de amint meglátta hogy csak  én vagyok, arca nyugodtabb kifejezést vett fel.

- Történt valami? - Kérdezett rá halkan -

- Igazából semmi különös - Rántottam vállat - Kíváncsi voltam hogy vissza jöttél, vagy maradtál éjszakára.

- Hát úgy tűnik én itt vagyok. - Mosolyodott el - Viszont nem tudom hogy Lisa a túrájával végzett vagy nem.. Megnézzük őt is?

- Persze! - Ragadtam karon és szokásosan húzni kezdtem -

Megálltam Lisa ajtaja előtt és elkezdtem kopogni. Viszont semmi élet jelet nem kaptunk tőle onnan bentről. Megpróbáltam benyitni, de az ajtó sehova sem mozdult hisz be volt zárva.

A mellettem álló lány egy aggódó tekintettel díjjazta az eseményeket.

- Nyugi, lehet hogy még csak nem rég ért ide, és talán még elment gyakorolni, vagy csak egyszerűen kint maradt.. - Vetettem fel a további ötleteket. -

- Akkor haladjunk - És ekkor fordult a kocka ő kezdett el húzni - Melyik pályánál keressük legelőször?

- Um.. Mondjuk ahova az akadályokba fel vannak eleve állítva? Ha gyakorol is nem hinném hogy lett volna kedve egy pályát felállnítani magának ilyen későn.. - Gondolkozdtam hangosan -

- Igaz.. De siessünk! - Húzott tovább -

~~~~~

Minden egyes pályát alaposan át néztük, sőt volt amelyiket kétszer is.. De a lánynak egy nyoma sem volt sehol.. Még azt a helyet is megnéztük ahol Jennie általában egyedül szokta a csillagokat nézni ha olyan kedve van.

Már csak egyetlen hely maradt.. Az istálló, nagyon de nagyon reméltem hogy ott meg találjuk a lányt..

Hát nem...

- Próbáld meg felhívni vagy nem tudom, csak csináljunk valamit.. - Jelentek meg könnyek a szemeiben -

Kérésére elő kotorásztam zsebemből a telefonom és hívni kezdtem Lisa számát.

Hívtam először.. Nem vette fel. Másodjára és harmadjára is ez történt. A nagy semmi.

Amíg eljutottunk a 17-ik nem fogadott híváshoz én már teljesen feladtam..

- Figyelj, várjunk reggelig ha nem lesz itt, akkor szólunk anyámnak rendben? - Fogtam meg Jennie vállát amire csak szomorúan bólintott -

$Lisa szemszöge$

Hiába vártam hogy keressen valaki, vagy esetleg egy ember erre járjon és észre vegyen.. De reménytelen volt. Egyetlen egy emberi lélek nem jött erre..

Egyre jobban kifáradtam. Úgy tűnik itt kéne éjszakáznom?

Ezután kép szakadás.. Semmire nem emlékszem valószínűleg elnyomott az álom is..