Csak egy díjugrató [JenLisa ff.] BEFEJEZETT

$14. Fejezet$

Jennie és Felix a folyosókon még mindig kergették egymást, vagy is... Pontosítok.. Jennie kergette Felixet. Ha utól éri annak lehet halál lesz a vége.

Roséval jót szórakoztunk rajtuk, néha eléggé felnevettünk szerencsétlenségeiken, és amilyen pofákat vágtak néha... Na az is haláli volt..

Aztán eszembe jutott a kérdés amin eddig pattogtam.

- Na és miért kellett vissza jönnöm? - Kérdeztem Rosét hisz csak ő volt a közelemben -

- Hát.. Igazából anyámat is elvakította Mina. Így semmi nélkül kirúgott. Pedig még a kamerákat sem nézte meg. Az ő nevében is sajnálom. - Hajtotta le a fejét mire én csak átöleltem -

- Mina tehet erről nem ti. - Mosolyodtam el - Szóval akkor ezek szerint újra itt dolgozom?

- Még jó hogy. Többet el nem engedünk. - Mondta határozottan a lány -

- Most meg vagy! - Kiáltott egyet Jennie és rá ugrott Felix hátára -

Ennek az eredménye azt lett hogy mind a ketten a földön kötöttek ki.

Ezen muszáj volt nevetnem.

- Jó jó... Bocsi.. Esküszöm kifizetem az egészet csak ne bánts! - Könyörgött a fiú -

- Én is így gondoltam.. - Állt fel Jennie -

~~~~~~

Végre újra lent voltam Hopenál. Talán ez még egy 24 óra se volt. De már nagyon hiányoltam, annyira a szívemhez nőtt.

Már megfogtam a kantár szárát hogy kiinduljak hogy egy kis időt békésen eltöltsek a lóval.

Viszont valaki megragadta a karom és egyből hátra fordultam.

Párat pislogtam hogy tényleg jól látok vagy sem. De sajnos jól láttam. Most jobban örültem volna ha szemészetre kellett volna mennem mert rosszul látok..

- A hülye kis barátaid lebuktattak! Ez mind a te hibád! - Mondta nyavogós hangon -

- Nem kellett volna rám kenned a lopást. - Rántottam vállat -

- Te... Te... Tee.. - Próbálkozott valamivel vissza vágni de nem sikerült neki. - Még megkeserítem az életed! - Bökött hosszú karmaival mellkasomra -

- Jajj.. Most nagyon megilyedtem. - Játszottam drámaian - Ja még sem. Különben is még mit keresel itt? Kirúgtak nem de? Akkor pá pá! - Löktem rajta egyet indítás képpen -

- Hogy merészelsz a drága ruhámhoz érni?! - Trappolt ki -

- Végre.. - Sóhajtottam fel és vissza fordultam Hopehoz -

Elmosolyodtam hisz Hope látványa egyből megnyugtatott. Az orrára nyomtam egy puszit és vissza tértem eredeti tervemhez.

Újra kezembe fogtam a kantár szárát és elkezdtem kivezetni a lovat az istállóból. Amikor kiértünk felültem rá és lépésben elkezdtem haladni az egyik gyakorló pálya felé.

Körbe körbe kezdtem lépésben haladni, majd egyre gyorsabb tempóban bemelegítésként.

Közben a gondolataim ismét cikáztak a fejemben.

Mi lenne ha megpróbálnék ma ugratni? Egyedül? Ha jól sikerül Jennie biztos büszke lenne rám! Nekem pedig ez a célom hogy az egyik példaképem büszke legyen rám!

Hirtelen szupergyorsasággal leszálltam Hoperól és egy könnyű akadályt felállítottam magamnak.

Minden erőm és tapasztalatom össze szedtem. Még egyszer át gondoltam amit eddig a videókban láttam vagy esetleg versenyeken.

Vissza ültem Hopera. És egy mély levegőt vettem..

Neki vágtam ennek az egésznek.
Az utolsó másodpercekben futott végig az agyamon hogy mi lesz ha nem fog sikerülni? Mi lesz ha ezzel súlyos balesetet okozok magamnak? Akkor Jennie nagyon nem lesz rám büszke...

Viszont innen már nincs vissza út..

Össze szorítottam szemeim várva hogy mi lesz az eredmény.. Sikerül vagy sem...

$Jennie Szemszöge$

Már kezdett esteledni. Megfogtam a pokrócom amit ki szoktam vinni, elő vettem a hűtőből egy vizes palackot.

Végül hívtam magammal aranyos kutyusom. Még gondoltam egyet és bekopogtam Lisahoz hogy jön-e velem. Viszont nem kaptam választ. Ezért megpróbáltam megnyitni az ajtót. De zárva volt, akkor biztos gyakorol... Akkor megkeresem.