Csak egy díjugrató [JenLisa ff.] BEFEJEZETT

$10. Fejezet$

$Jennie Szemszöge$

Miutan végeztem a két órás gyakorlásommal, már elméletben a pihe puha ágyamban feküdtem.

Már rohantam is fel szobám felé, kizártam az ajtót, és beléptem, viszont egyenesen egy papírra léptem.

Kissé értetlen fejét vágtam, hisz így még soha nem kaptam levelet..

Kezembe vettem a papírt és szép lassan olvasni kezdtem.

"Szia Jennie!
Nagyon élveztem a veled eltöltött időt.. Köszönöm hogy végig támogattál segítettél a lovaglásban. Nagyon örülök hogy barátok lehettünk.. Csodás egy hetem volt. Viszont mivel hogy meg lettem olyannal gyanúsítva amit nem is én tettem, ezálltal kirúgtak.. Hiányozni fogtok Ti, a lovak... Meg úgy minden.. Remélem egyszer még találkozunk.. Vigyázz magadra ♡
Ui.: Lalisa~"

Az elmém ezt nem tudta feldolgozni.. Elment... Elment... Főleg úgy hogy nem ő volt a tettes... De miért nem tett valamit az érdekében hogy meg védje magát?! Ha ő nem tesz semmit majd én!

Ha nem is érdeklem én őt, viszont ő engem igen... Nagyon is..

Már ki is rontottam az ajtón, és Rosé szobája felé kezdtem el rohanni. Viszont valami keménynek csapódtam.

Az az Rosénak, aki velem együtt már a kemény földön fetrengett.

- Bocsi.. - Mondtuk szinkronban a másiknak amire kicsit felnevettünk -

- Hova sietsz ennyire? - Állt fel és felsegített -

- Hozzád. Na és te?

- Szintén hozzád. Akkor gondolom egy ügyben keressük a másikat.

-Szerintem igen. Én Lisa miatt indultam hozzád. - Poroltam le nadrágom -

- Vissza kell szereznünk! Nem hiszem el hogy anyám kirúgta.. De miért? - Kezdett el gondolkozni láthatóan -

- Ezt szerintem tőle kéne megkérdezni.. Nem? - Kérdeztem mire csak egy bólintást kaptam válasznak - Akkor gyerünk. - Indultam meg lefelé -

Mivel mind a ketten nem szerettünk volna újra találkozni a talajjal ezért most óvatosabban haladtunk, de gyorsan.

Rosé rutinosan benyitott az irodába kopogás nélkül, én csak mentem utána.

- Sziasztok lányok! Mit szeretnétek? - Kérdezett rá mintha mi sem történt volna -

- Anya ne tegyél úgy mintha nem tudnánk! Kirúgtad Lisát a nagy semmiért! - Ráncolta össze a szemöldökeit a lány -

- Drágám, muszáj volt, mert lopott. - Nézett kissé bűntudóan -

- Honnan tudod? Van róla konkrét bizonyítékod?

- Van. A szobájában találtuk meg. És este tűnt el a pénz. Sőt, ő a legújabb aki tudja is hogy mi hol van. Mina még csak új, semmit se tud. - Rántotta meg vállat laza szülő stílusban -

- Ki az a Mina? - Kérdeztem most én -

- Az új lány. Figyeljetek, próbáljátok meg vele megbarátkozni, nagyon jó fej vicces lány. Sőt mondtam neki hogy ti majd megtanítjátok lovagolni, mostantól ő kezeli Hopeot. - Mosolygott kedvesen amire nekem kiverte a bíztosítékot -

Ó.. Szóval Minanak hívják azt a cica babát..? Még a neve sem szimpatikus..

- De... - Folytattam volna eltervezett beszólásom, viszont Rosé inkább közbe szólt -

- Anya... Lisa tegnap este pont hogy nem is volt itthon... Elveszett az erdőben. Jennie unokatesója hozta vissza ma... - Próbált kedvesen és gyengén fogalmazni a mellettem álló lány de látszott rajta is a düh -

- Mi? - Vonta fel a szemöldökét -  Ha előbb szóltok még a kamerákat is megnézem!

- Komolyan nem nézte meg a kamerákat?! - Fogtam a fejem -

- Majd most fogom - Vette elő laptopját és a tegnap estére vissza tekert -

Mi oda léptünk mellé és gyanúsan méregettük a képernyőt. Egyszer csak megjelent a széfnél egy lány, néven nevezve Mina.. Vagy is nekem jobb név ötletem van rá.. Ms. Sarokról jöttem....

Látszott hogy egyszerűen elég sok pénzt kivesz..

- Oké! Ez könnyű volt. Csicska! Feltűnés mentesen vidd fel Lisa szobájába és rakd el úgy mintha ő lopta volna! - Vágta az úrhoz a pénz köteget -

- Ennyi elég volt... - Állította meg a felvételt. - Olyan hülyének és naivak érzem magam... Sajnálom. Kérlek keressétek meg Lisát.. - Hajtotta le fejét - Minat meg végleg kirúgom innen..

Ekkor Roséval szoros ölelkezésbe kezdtünk és elkezdtünk ugrálni, hogy teljesen igazunk volt.

Már csak meg kell találnunk Lisát is..