Csak egy díjugrató [JenLisa ff.] BEFEJEZETT

$18. Rész$

Előre is elnézést akik már a JenLisa pillanatot várták.. Nos majd az is lesz😅 De.. Na.. Kellett a dráma 😅

$Rosé Szemszöge$

Mivel Jennie megkért arra hogy tartsam szemmel JiSoot ezért anyukám megértem hogy had én vezessem körbe.

Bár nem hinném hogy megfigyelésre lenne szükség hisz elég normális lánynak tűnik.

Az iroda ajtaja előtt vártam a lányt hogy ha kijön végre tudjunk menni.

Nem kellett sokat várnom csak egy két percet és már itt is volt.

- Szia! Gondolom akkor te vagy JiSoo.. Igaz? - Néztem rá -

- Szia! Igen. - Mosolygott kedvesen -

- Én Rosé vagyok, én vezetlek körbe. Na gyere - Hívtam magam után -

~~~~

Teljesen körbe vezettem, és elég jól elvoltunk, rendes lány.. Jól elbeszélgettünk.

- Kaptam egy szoba kulcsot. Meg tudod mutatni hogy melyik is az a szoba? - Kérdezte miközben előttem lóbálta a kulcsot -

- Jé. A mellettem lévő szobában vagy - Mosolyodtam el -

$Lisa Szemszöge$

Pontban amikor végeztem rezdült egyet a telefonom jelzésül hogy valaki nagyon hiányol. Felix volt az.

Méghozzá instán kaptam tőle üzenetet. Fura. Eddig ha valamit akart akkor ide jött.. Na mindegy.

Kíváncsi lettem miért akar találkozni.

Fel mentem a szobámba és át vedlettem valami elviselhető ruhába.

Mivel a park kicsit messze volt fogtam a cokmókom és elindultam a helyszínre hogy azért még se én késsek el.

A helyszín bejáratánál megállt ám, de mégsem az út közepén és várni kezdtem. Amikor meguntam hogy csak várok bambulva magam elé elővettem a telefonom és játszani kezdtem rajta.

Nem akartam rá írni bunkón hogy késik.

Már teljesen át adtam magam a játéknak, azaz teljesen beleéltem magam. Néha eléggé megbámultak viszont nem foglalkoztam vele. Pedig lehet kellett volna.

Egyszer csak két erős kar átölelte a derekam és mivel nem figyeltem semmire ezért kicsit meg ugrottam.

- Nyugi, csak én vagyok te kocka - Nevetett fel a fiú aranyosan -

- Szia.. - Köszöntem kissé zavartan -

- Mehetünk? - Kérdezte amire csak bólintottam -

Elindultunk csendben egymás mellett én néztem magam előtt az utat, de egyszer csak Felix elrántott.

- Milyen ízű vattacukrot adhatok? - Kérdezte egy idős néni -

A fiú csak mosolygott rám én viszont nem tudtam mire vélni ezt az egészet. Gondolatban megvontam a vállam és megnéztem a választékokat.

- Én egy sárkánygyümölcsöset kérek - Mondtam mosolyogva a néninek -

Láttam hogy Félix nagyon töri a fejét de végül ő is kinyögte milyet szeretne.

- Én egy zöldalmásat.

A néni mondta a két vattacukor árát én pedig a táskámban kezdtem kotorni a pénztárcámért. Viszont a fiú kikapta a kezemből és addig nem adta vissza amíg ő ki nem fizette.

- Egyébként nagyon aranyosak együtt - Mosolygott ránk az idős hölgy -

- De mi.. - Folytattam volna mondandóm de Felix befogta a szám -

- Köszönjük - Hajolt meg -

Tovább haladtunk ezután. Nem kérdőjeleztem meg hogy miért nem ellenkezett velem hogy mi nem vagyunk együtt.. Lehet azt akarta hogy a néninek szép napja legyen..

Én csak falatoztam a rózsaszín vattacukromból.

Amikor meguntuk a sétás dolgot leültünk egy padra.

Én magam előtt bambultam a környéket, Felix viszont egyre közelebb kúszott hozzám.

Nem foglalkoztam vele, viszont egyre idegesebb lettem amikor a combjaink össze értek..

Meg fogta az állam és szembe fordított magával és hirtelen gyorsasággal ajkait az enyémekre nyomta...

A meglepődöttségtől a vattacukor is kiesett a kezemből..