Örökké Veled {Ereri} /BEFEJEZETT/

14. Meghalt... nincs többé 16+

A rész 16+ tartalmaz

Levi szemszög

Eren rengeteg időt töltött apjával. Az összes erejét rá használta. Az orvosok azt mondták néhány napon belüle eltávozik az élők sora közül. Próbál erős maradni de nagyon nehezen megy neki amikor az egyetlen egy élő családtagja veszélyben van. Tudom milyen érzés. Régen velem is történt néhány dolog amire nem nagyon akarok vissza gondolni. Eren sokkal erősebb mint amilyen én voltam akkor. Én minden egyes nap sírtam, pedig az előtt azt hittem erős vagyok de igazából rá kellett jönnöm, hogy ez nem így van. Azóta nem is nagyon mosolyogtam. Gondolom mindenki kíváncsi mi is történt tehát beavatlak titeket:

"Hazafelé sétálok éppen az iskolába. A középiskola első évét kezdtem meg. Ma volt az első nap az iskolában. Szinte senki sem beszélt velem kivéve Hange akivel máig tartom a kapcsolatot. Szóval mentem hazafelé amikor valakit éppen megvertek az utcán. Egy kisgyerek volt barna hajjal és zöld szemmel. Odamentem a bántalmazókhoz és leszedtem a kisgyerekről őket. Az egyiket tökön rúgtam azonnal elterült a földön. A másik már nem mert velem kikezdeni és elfutott.

-Jól vagy kis fiú? - kérdeztem a kis gyerektől

-Persze. - mondta csilingelő hangon

-Mi a neved?

-**** ****** - nem hallottam a nevét mert valaki leütött hátulról és elterültem a földön. Az utolsó amit hallottam az a kisfiú jajveszékelése volt. Azóta nem tudom mi lett vele. Remélem jól van és nem esett baja.

Úgy tértem magamhoz, hogy ki vagyok kötözve és majdnem meztelen vagyok, de egy alsógatyát hagytak azért rajtam. Éreztem ahogy kinyílik az ajtó és a hideg szél végig sűvít felsőtestemen. Fáztam. Előttem egy feketecsukjás nálam magasabb férfi állt. Bár nálam nem nehéz magasabbnak lenni mivel vagyok keményen 160 cm.

-Hogy hívnak? - kérdi fülsüketítő hangon, dörmögve.

-Mit érdekel az téged?

-Azt akarod, hogy a gyereknek is baja essen? Simán tehetek vele amit akarok. - mondta rideg tekintettel. Átgondoltam a dolgot és tudtam, hogy a fiú is itt van a közelben. Nem tudom miért de úgy éreztem nem szabad engednem, hogy bántsák. Én vagyok az idősebb. Szerintem az a kisgyerek 11 éves lehetett. 4 év van köztünk tehát meg kell védenem!

-Levi Ackerman vagyok.

-Szóval Ackerman. Értem. Mi lenne ha idehívnánk a szüleid?

-Nekem aztán olyan mindegy. Úgy is ti fogjátok bánni.

-Persze, persze.

A férfi kiment a szobából én pedig bent maradtam az alig kivilágított helyiségben. Még mindig fáztam és nem tudtam mi fojhat kinn mert sikolyokat hallottam.

Bejött hozzám egy viszonylag alacsonyabb nő de még ő is magasabb lehetett nálam.

-Ackerman. A szüleidet elraboltuk. Előtted végezzük ki őket ha nem engedelmeskedsz! Értve vagyok? - mondta a nő

-Maga meg ki a fene? - kérdem ridegen és gyilkos tekintettel.

-Tudod milyen helyzetben vagy? Pont nem olyanban, hogy vissza szólj. Remélem megérted és nem kell a szádba rágnom minden egyes mondatot.

-Igen értem...

A nő szintén elhagyta a szobát és beküldött három izompacsírtát akik felemeltek székkel együtt és kivittek egy csarnokba. Elég nagynak tűnt. Fából volt kiépítve és a teteje nem volt lefedve. Leraktak a fekete öltönyös férfiak és kimentek őrizni a terültetet nehogy valaki meglássa mit is készülnek a családommal és velem tenni. Behozták a szüleim, és az öcsém is ott volt akire nem számítottam hisz iskolába kellene lennie. Miután őket is lerakták behozták a barna hajú kis srácot is.