A Jövendőmondó

8. Fejezet

[Név] - a neved/karaktered neve

~∞~∞~∞~∞~∞~∞~∞~∞~∞~

Némán meredtél Bakacsinerdő kicsit sem vonzó fáira, ahogy a lovad nyugtalanul toporgott. Semmi kedved nem volt bemenni oda, de tudtad, hogy nem volt más választásod. Figyelted, ahogy Gandalf leszállt a lóról, majd az erdőbe vezető tündekapuhoz lépett. Az a kapu sem volt sokkal bizalomgerjesztőbb, mint maga az erdő. Úgy pedig, hogy pontosan tudtad, milyen vendégszeretetre számíthatsz majd a tündéktől csak még kevésbé tetszett. De senki sem kérdezte a véleményed, és még ha meg is tették volna, akkor sem volt más lehetőség. Bele kellett hát törődnöd a sorsodba.

- Erre vezet az ösvény a Bakacsinerdőn át - kiáltotta oda nektek a mágus.

- Nyoma sincs orkoknak - mondta Dwalin, ahogy ő is leszállt a hátasáról. - Ránk mosolyog a szerencse.

- Ja, hívhatjuk szerencsének is - mormogtad, miközben kelletlenül ugyan, de te magad is leugrottál a ló hátáról. Aztán levetted róla a cuccodat, és elengedted. Gandalf kiadta az utasítást a törpöknek, hogy ők is cselekedjenek hasonlóképp.

- Úgy tűnik, ez az erdő beteg - mondta Bilbó, közelebb lépve a fákhoz. Elhúztad a szádat, és mellé álltál.

- Mert az is - mondtad neki, egyetlen pillanatra sem szakítva el a tekinteted a fákról.

- Nem lehet valahogy megkerülni? - kérdezte a hobbit. Nem tudtad, hogy azért, mert nem tetszett neki az erdő vagy azért, mert látta rajtad, hogy igazán nem akartál bemenni. Valahogy úgy érezted, hogy talán mindkettő közrejátszhatott, tekintve akkor is feltette volna ezt a kérdést, ha te nem lennél itt.

- Csak, ha kétszáz mérföldet kutyagolsz északnak - felelte Gandalf. - Vagy kétszer annyit délnek.

Egy ideig csak álltál ott, és nézted, ahogy Gandalf beljebb ment az erdőbe. Tudtad, hogy mit talált ott, és azt is tudtad, hogy hamarosan elmegy majd. Ez pedig csak még jobban zavart. Nem, mintha nem tudtad volna megvédeni magad, ahogyan a törpök is, de akkor is nagyobb biztonságot adott, amikor Gandalf is veletek volt. De persze, a mágusnak meg volt a maga feladata, és mivel tudtad, hogy mi az, ezért nem is hibáztathattad.

Aztán Gandalf megjelent előtted, és arra kért, hogy beszéljetek kettesben. Meglepetten hagytad, hogy kissé távolabb vezessen a törpöktől, majd várakozón néztél rá.

- El kell mennem - tudatta veled Gandalf, te pedig csak bólintottál egyet. - Vigyázz rájuk! Amennyire teheted.

- Mindent megteszek, amit megtehetek - mondtad. - De ennél többet nem ígérhetek. De őszintén szólva én inkább miattad aggódnék. Vigyázz magadra!

- Kedves tőled, hogy aggódsz miattam - mosolyodott el a mágus.

- Hát, mit is mondhatnék? - kuncogtál fel. - Roppant kedves ember vagyok.

Együtt tértetek vissza a törpökhöz, még éppen időben, hogy Gandalf megállíthassa Norit, aki a mágus lovát készült elengedni. Nézted, ahogy Gandalf Bilbóval beszélt, és tekinteted a hobbit kezére esett, aki éppen a zsebében tartotta azt. Pontosan tudtad, hogy mi volt ott, mégsem mondhattál semmit. Lassan eleredt az eső, míg Gandalf a lovához lépett. Nem figyeltél a szavaira, helyette az erdőre néztél. Tudtad, hogy mi vár odabent. Minden bizonnyal emiatt nem tudtál nyugodtan belépni oda. Talán ha nem tudtad volna, akkor ennél sokkal kevésbé aggódtál volna. De így, hogy tökéletesen tisztában voltál vele egyáltalán nem éreztél magadban kedvet arra, hogy bemenj a fák közé.

Hallottad a távolodó lópaták dobogását, és Gandalf utolsó jó tanácsát. Ahogy azt is, hogy Thorin sürgette a csapatot, hogy induljatok. Halkan felsóhajtottál, majd a törpökre pillantva követted őket az erőbe. Próbáltál úgy húzódni, hogy közel legyél a többiekhez, most valahogy nagyon nem akaródzott egyedül lenned. Szerencse volt, hogy a törpök még most is ugyanolyan védők voltak, és abban a pillanatban, hogy felismerték a feszültséged, ők maguk húztak a lehető legbiztonságosabb helyre. Hálás voltál nekik, hogy bár sok dologban nem voltak éppen a toppon, de legalább azt képesek voltak felismerni, ha nem érezted magad biztonságban.