A Jövendőmondó

2. Fejezet

[Név] - a neved/karaktered neve

~∞~∞~∞~∞~∞~∞~∞~∞~∞~

   Amikor Gandalf bemutatta Thorint Bilbónak, nehezen tudtad megállni, hogy ne szólj közbe, és sértsd meg véglegesen Thorint, mert nem tetszett a viselkedése. Értetted, hogy a törp miért viselkedett így, de miután annyira közel kerültél Bilbóhoz, zavart, hogy ilyen volt. Aztán legnagyobb meglepetésedre Gandalf téged is bemutatott a törpnek. Thorin végigmustrált de aztán mintha nem is léteztél volna, egyszerűen figyelmen-kívül hagyott. Dühödten bámultad a hátát, ahogy a konyhába lépett, majd tekinteted Gandalfra futtattad. A varázsló a falnak támaszkodva állt.

   – Tudtam, hogy nem egy barátságos személy, de ez azért kicsit fájt – mondtad, majd Bilbóra néztél. – Nos, mindegy is, nem rám tartozik mit gondol rólam.

   – Miért vannak itt, Gandalf? – kérdezte a hobbit. A varázsló nem felelt, helyette ő is a konyhába ment. Némán követted, és Bilbó mellett állva hallgattad a törpök beszélgetését. Valójában csak háttérzaj volt, igazából azon törted a fejed, hogyan juthatnál haza innen. Szeretted Középföldét, de ha Bilbó elmegy a kalandra, akkor már nem volt kivel maradj, és nem akartál hónapokat várni, hogy visszatérjen. Végül a hobbit hangja rántott ki a gondolataidból. – Szóval küldetésre mentek?

   – Bilbó, drága fiam, hozz már egy lámpást, hadd legyen több fény – mondta Gandalf, mire Bilbó készségesen el is ment a lámpásért. Tekinteted a varázsló alakján nyugtattad, aki most rád nézett. Egy pillanatig meredtetek egymásra, mielőtt biccentettél, hogy folytassa csak. Gandalf pedig így is tett. Hallgattad a hangját, és nézted a kiterített térképet. Aztán végighallgattad a beszélgetést a hegyről, és Smaugról is. Amikor pedig arra terelődött a szó, hogy Gandalf mennyi sárkányt ölt meg, képtelen voltál segíteni a kárörvendő mosolyon, ami az ajkaidra húzódott a mágus csendjére. Aztán kitört a káosz, és habár Bilbó próbálta elcsitítani a törpöket, ez végül csak Thorinnak sikerült.

   – Ha mi észleltük a jeleket, nem gondoljátok, hogy mások is megtették? – mondta felállva. – Már terjedni kezdett a szóbeszéd. Hatvan éve nem látták Smaug-ot a sárkányt. Szemek lesnek keletre a hegy felé, s vizslatják, felbecsülik, mérlegelik a kockázatot. Lehet, hogy népünk rengeteg kincse most épp őrizetlenül hever. Hátradőlve kivárjuk, míg mások elorozzák jogos jussunkat, vagy megragadjuk az alkalmat, és visszaszerezzük Erebort?!

   – Elfelejted, hogy a főkapu zárva van – mondta Balin megtörve az üdvrivalgást. – Nem tudunk bejutni a hegybe.

   – Nos, ez kedves Balinom, nem egészen igaz – szólalt meg Gandalf is, a kulcsot forgatva a kezében.

   – Ezt, hogy szerezted meg? – kérdezte Thorin. Tekinteted a kulcsról a törpre vándorolt.

   – Az apád adta oda nekem – felelte Gandalf. – Thráin. Hogy vigyázzak rá. Mostmár a tied.

   Hallgattad, ahogy Gandalf elmondta, hogy a bejutás kulcsa a térképen volt. Aztán azt is, hogy elmondta, miért volt szükségük egy betörőre. Hogy miért kellett Bilbó.

   – De nem csak betörőre van szükségünk – bólintott Gandalf, és tekintete ekkor rád esett. – Hasznos lehet, ha van velünk valaki, aki elmondja, mire számítsunk.

   – Várj, várj – léptél Bilbó mellé. – Arra akarsz kilyukadni, hogy Bilbóra, mint betörőre van szükségetek, rám pedig mint jósra?

   – Mi? – kérdezte Bilbó most a fejét kapkodva közted és a törpök között. – Én nem vagyok betörő!

   – Nos, én meg nem vagyok jós – mondtad, és kezeidet összefűzve a mellkasod előtt a társaságra pillantottál. – A jósok közel sem képesek arra, amire én, és kissé zavar, hogy hozzájuk hasonlítotok.