A Jövendőmondó

4. Fejezet

   Halkan felsóhajtottál, ahogy a kitartott fegyverekkel álló társaid között vártad egy bizonyos mágus érkezését. Te nem rántottál fegyvert, és meg sem próbáltál úgy csinálni, mintha valami veszélyre számítanál. Bár, senkit sem érdekelt, hogy te éppen harcra készen álltál-e vagy sem. Szinte észre sem vettek, legalábbis neked így tűnt. Mégis, valahogy a törpökből kialakított kör közepén találtad magad, ahol a lehető legnagyobb védelmet adták neked. Talán fel sem tűnt nekik, hogy ösztönösen védtek téged, vagy talán szánt-szándékkal toltak a viszonylag biztonságosabb rész felé.

   Nem tudtad, de nem is igazán volt lényeges, legalábbis ezúttal.

   Amikor megláttad az első nyulat, ajkaidra mosoly költözött. Aztán jött a többi nyuszi is, és te mindet magadhoz akartad ölelni, és addig simogatni, ameddig csak lehetett. Persze, ettől függetlenül nem mozdultál, meg sem próbáltál hozzáérni egy nyúlhoz sem.

   – Tolvajok! Tűz! Gyilkosság! – kiáltotta a megérkező Radagast. Mindenki döbbenten bámult rá, téged kivéve. Te még ekkor is a nyulakat nézted.

   – Radagast! – kiáltotta örömében Gandalf, mire mindenki eltette a fegyvereit. A varázsló hangjára te is elszakítottad a tekinteted a nyulakról, és a barna mágusra néztél. – Barna Radagast! Nahát! Hát te, hogy kerülsz ide?

   – Téged kereslek Gandalf – felelte Radagast, miközben próbáltál nem egy szarkasztikus megjegyzést megejteni a mágus hirtelen feltűnéséről. – Valami baj van. Valami szörnyű nagy baj van.

   – Igen? – kérdezte a szólított, majd tekintetét rád emelte. Megvontad a vállad, ezzel jelezve neki, hogy nem a te sarad volt elmondani ezt neki. Ezután Gandalf visszafordult Radagast felé, és te vigyorogva nézted végig a jelenetet, ahogy kiemelte a barna varázsló szájából a botsáskát. Úgy döntöttél, hogy nem sok kedved volt tovább hallgatni a két mágust, szóval Kili felé fordultál.

   – Hé, Kili – szólítottad meg, mire ő azonnal feléd fordult. Amikor tekintetetek találkozott, ajkaira mosoly húzódott, és kérdőn nézett rád. – Gyakorolhatjuk most az íjászatot? Gandalf és Radagast még egy ideig beszélgetni fognak.

   – Persze! – jelentette a törp, és felkapva az íját és a nyilakkal teli tegezt kissé odébb vezetett téged a társaság többi tagjától. Mikor ti ketten elmentetek a többiek is kicsit szétszóródtak, ha te azt mondtad, hogy volt időd az íjászat gyakorlására is, akkor hittek neked. Közben Kili és te belemerültetek a gyakorlatba. A törp alig ért a mellkasodig, és azt is csak azért, mert nem voltál túl magas, ezért nehéz volt helyes helyzetbe állítania a karjaidat. Eleinte úgy tanított, hogy letérdeltél, így elérte a kijavításra váró részeket. Azóta azonban elég jó voltál ahhoz, hogy ne kelljen állandóan kijavítgatnia. – Mondtam már, hogy őstehetség vagy?

   – Nem, de a kardforgatásban is az vagyok, szóval nem is volt rá szükség – nevettél, és vigyorogva a törpre kacsintottál. Kili felnevetett, és kiadta az utasítást, hogy mit célozz meg. Egy hónapnyi edzés után már képes voltál eltalálni a célpontot, habár csak azt, ami nem mozgott. Kili szerint hamarosan itt lesz az ideje, hogy mozgó célponton is gyakorolj, de ha őszinte akartál lenni, a kardforgatás jobban tetszett az íjászatnál. Szóval, még ha nem is leszel profi íjász, nem leszel bajban a kardod miatt.

   Néhány nyíl kilövése után együtt indultatok összeszedni azokat, amikor hangos üvöltés hasított a levegőbe. Azonnal felkaptad a fejed, és ijedten néztél Kilire. Elfelejtetted, hogy most jöttek az orkok. Azonnal felkaptad a lábad előtt heverő nyilat, és megragadva Kili kezét a társaság már feszült tagjai közé húztad. Éppen időben értetek oda, hogy meglásd a wargokat, amik megtámadták a társaidat. Kili elvette tőled az íját, és kifeszítve a húrt célzott. Figyelted, ahogy a mozgó wargra lőtt, és eltalálta azt, majd ahogy Dwalin az utolsó ütéssel kivégezte a sérült állatot.