A Jövendőmondó

3. Fejezet

[Név] - a neved/karaktered neve

~∞~∞~∞~∞~∞~∞~∞~∞~∞~

   Nem voltál benne teljesen biztos, hogy hány nap telt el az indulásotok óta. A filmben ez egy összevágott montázs volt, csak egy fél percnyi idő. A valóságban hosszú napokig tartó lovaglás, ami kifejezetten unalmas tudott lenni. Persze a törpök folyamatos társasága kissé enyhített az unalmon, illetve a csodásabbnál-csodásabb tájak is feldobták kicsit az utat, de összességében nem volt valami izgalmas. Már alig vártad, hogy történjen valami. Az egyik legizgalmasabb pillanat az utazás alatt eddig csak az volt, amikor Balin elmesélte Thorin és Azog, a Fehér Ork történetét. Bár, mivel már hallottad párszor, és ezúttal még csak nem is nézhetted végig a csatát, ez is sokkal kevésbé volt izgalmas, mintha első alkalommal hallgattad volna végig.

   Bár, a tudat, hogy nem messze tőletek orkok voltak, és titeket néztek, egész izgalmas volt. Mivel azonban tudtad, hogy nem fognak támadni, ezért ez is hamar elmúlt. Ezután az este után újabb unalmas napok következtek. Dwalin az ígéretéhez híven tanított harcolni, és legnagyobb meglepetésedre Kili is csatlakozott hozzá, hogy megtanítson bánni az íjjal. Az összes törp közül valahogy a két testvér került a legközelebb hozzád, habár Dwalinnal is sikerült jól kijönnöd. A törp meglepően jó oktató volt, és ahogy ő maga mondta, te pedig meglepően jó diák. Valóban, elég gyorsan tanultál, és habár mindig úgy érezted, hogy a törpök nehéz kardja valahogy nem illet a kezedbe, mégis egész jól forgattad már.

   Sőt, Balinnal is jókat beszélgettél, a törp volt ugyanis messze az egyik legintelligensebb. Nem tehettek róla a többiek, a törpök nem éppen értelmiségi lények voltak. Viszont remekül lehetett velük mulatni.

   Volt egy másik kisebb affér is az utazás során, amikor Gandalf elmagyarázta, hogy nem ő volt az egyetlen mágus. Habár számítottál rá, amikor meghallottad Saruman nevét, dühödben véletlenül belerúgtál a lovadba, aki ettől kezelhetetlenné vált. Thorin mentett meg, majd egy adag dühös kioktató szó után tovább folytattátok az utatokat. De ezeken kívül tényleg semmi sem történt.

   Aztán eljött a nap, amikor Gandalf elment. Tudtad, hogy Thorin és ő miről beszéltek, és tudtad azt is, hogy el fog menni. Mégis meglepett, amikor eléd állt. Kicsit távolabb voltál a törpöktől, a lovadat kötötted éppen ki. Kérdőn pislogtál fel a mágusra.

   – Vigyázz Bilbóra, amíg távol vagyok – kérte, mire elmosolyodtál, és intettél neki.

   – Így fogok tenni, habár történni fognak dolgok, amiket semmiképpen sem akadályozhatok meg – mondtad, majd komolyan a varázsló szemeibe néztél. – Napkeltére érj vissza Gandalf. Csak ennyit kérek.

   – Fontos, hogy napkeltére érjek vissza? – kérdezte, habár tudtad, hogy már tisztában volt a válasszal. Ezért nem is mondtál semmit, csak visszafordultál a lovad felé, és hallgattad, ahogy a mágus léptei egyre távolodtak tőled. Miután a kedélyek kissé lenyugodtak, Dwalinhoz mentél, hogy edzhessetek. A törp anélkül is tudta, hogy mit akartál, hogy megszólaltál volna, ezért felkapta a fegyvereit, és egy kardot a kezedbe csúsztatva kissé távolabb vezetett a többi törptől.

   Persze, azok a törpök, akiknek nem volt éppen semmi feladatuk azonnal körétek gyűltek, és nézték, ahogy Dwalin oktatott téged. A nap hátralevő részét gyakorlással töltötted, és amikor már elég sötét volt, hogy ne láss semmit, örömmel ültél le megenni a vacsorát. Legalábbis örömmel tetted volna ezt, de mivel tisztában voltál vele, hogy mi fog történni, kénytelen voltál Bilbóval együtt Kilihez és Filihez menni, akik a lovakat őrizték.