A Jövendőmondó

5. Fejezet

   Vidáman ültél Dwalin mellett, és az előtted lévő salátát rágcsáltad. A törpök hús és krumpli után kutattak, és amikor meglátták, hogy mennyire boldogan falatozol, undorodva néztek rád. Dwalin meg is jegyezte, hogy nem érti miért eszed meg ezt a förtelmet. A szavait idézve: „Nem vagyunk mi kecskék, hogy ilyet együnk!" Erre hangosan felnevettél, és egy apróbb vitába kezdtél Dwalinnal arról, hogy márpedig a saláta finom. Mivel a lexikális tudásod nagyobb volt a törpökénél ezért természetesen te nyerted az érvelést. A veszekedést nem, Dwalin makacsul kitartott az álláspontja mellett, habár semmilyen érvet nem tudott felhozni. És bár te is elég makacs voltál, nem érezted szükségét, hogy ezúttal is akaratos legyél.

   Csak akkor hagytad abba a vitát vele, amikor meghallottad Balin hangját, ahogy Bilbóhoz beszélt. Szegény hobbit tudni akarta, hogy van-e neve a kardjának. Kissé elmosolyodtál, és áthajolva az asztalon, ajkaidon vigyorral kacsintottál Bilbóra és Balinra.

   – Az a kard sokkal nagyobb jelentőséggel bír majd, mint hinnétek – mondtad. Bár Balin kissé szkeptikus volt, láttad rajta, hogy hitt a szavaidnak. Bilbó szemei felcsillantak erre, mindketten tudták, hogy ha te mondasz valamit a jövővel kapcsolatban, akkor az minden bizonnyal úgy is lesz. – És később megtalálod majd a megfelelő nevet is neki, szóval ne aggódj!

   – Ritka, hogy bármit is megosztasz velünk a jövővel kapcsolatban – mondta Balin, mire mosolyogva vállat vontál, és visszaültél a helyedre.

   – Vannak dolgok, amiket elárulhatok, és vannak olyanok is, amiket meg kell tartanom magamnak – felelted. – Azzal, hogy ezt elmondtam, nem változtattam a jövőn.

   Ezután a téma másra terelődött, pontosabban arra, hogy Bombur vajon mennyi salátalevelet tud magába tuszkolni. A válasz egyszerű: semennyit. Bár Bombur mindig kapva kapott az alkalmon, amikor ehetett, ezúttal rá sem volt hajlandó nézni az előtte lévő ételre. Végül úgy sikerült evésre bírni, hogy az egész asztal egyszerre kántálta, hogy Bombur csirke megenni a salátát. A törp erre természetesen mindent betermelt, majd jóllakottan dőlt hátra, míg mindenki más hangosan nevetett.

   A hangulat, ahogy eddig is, most is nagyon jó volt, és szinte sajnáltad a pillanatot, amikor a vacsora végén egy külön kis helyiségbe húzódtatok. Már sötét volt, és ebben a teremben sem volt semmi fény. Elég nyomasztó volt, főleg, amikor hallgathattad, hogy Thorin Gandalffal vitatkozott. Mivel meguntad hallgatni őket, a csendesen álló Elrondhoz léptél.

   – Lord Elrond – szólítottad meg. A tünde lepillantott rád. – Kérdezhetek valamit?

   – Mit akarhat tudni valaki, aki ismeri a jövő minden aspektusát? – kérdezte vissza, ajkain mosollyal. Mivel tisztában voltál vele, hogy látott töredékeket a jövőből, ezért nem lepődtél meg annyira, hogy rólad is volt tudomása. – A válasz, amit hallani akarsz, nincs a birtokomban.

   Némán néztél rá, majd halkan felsóhajtottál, és kissé bólintottál. Remélted, hogy ő segíthet hazajutni neked, de úgy tűnik, senki sem tudta, hogyan térhetsz vissza a világodba. Thorin ekkor lépett melléd, és nyújtotta a tünde felé a térképet, miközben a másik kezével kissé hátrébb tolt, Balin és Bilbó irányába. Nem értetted pontosan, hogy miért is voltak ennyire védők feléd mindannyian, de a szíved felmelegedett a látványukra, ahogy mindketten óvón közelebb léptek hozzád. Nem, mintha bármi veszély fenyegetett volna. Közben Elrond kihajtogatta a térképet.

   – Erebor – mondta felnézve, és egyenesen Thorinra bámulva. – Miért érdekel titeket ez a térkép?

   – Tudományos alapon – felelte Gandalf Thorin helyett. – Mint tudod, az efféle leletek néha rejtett szöveget tartalmaznak. Még tudsz az ősi törp nyelven olvasni, ugye?