A Jövendőmondó

Epilógus

   Mikor ismét kinyitottad a szemed, egy padban ültél, egy üres előadóteremben. Előtted a nyitott füzeted feküt, melyben egy rövid szöveg állt, és egy rajz. A rajz és a szöveg is egy hobbitot ábrázolt, aki a hobbitlyuka előtt ült egy padon, és békésen pipázott. Tekinteted lassan végigfuttattad az ismerős termen, majd lenéztél a füzetedre, és a benne lévő rajzra. Az agyad csak lassan fogta fel, hogy hol is voltál. Emlékeztél rá, hogy valamit álmodtál, de nem tudtad, hogy mi volt az.

   Gyorsan a táskádba söpörted a cuccodat, majd felpattanva a padból elhagytad a termet. Tekinteted az órádra vezetted. Csupán fél órát aludtál, talán még annyit sem. Nem igazán tudtad, hogy miért, de valahogy sokkal hosszabbnak tűnt az idő, amit alvással töltöttél. Habár eddig mindig éppen fordítva érezted. Végül csak vállat vontál, és kirántva a telefonod a zsebedből az épület kijárata felé vetted az irányt.

   Tárcsáztad Barry számát, miközben a táskádat a kocsid ülésére ejtetted. Becsuktad magad után az ajtót, de még nem indítottad az autót, nem akartál vezetés közben telefonálni. Néhány csengés után végül barátod felvette a telefont.

   – Hé – szólt bele. A hangjából hallottad, hogy ideges volt. – Éppen a legizgalmasabb résznél kellett megállítanom, szóval remélem fontos.

   – Neked is szia – felelted, majd a hajadba túrtál, és fejedet az ülésnek döntötted. Valami mondani akartál neki, de nem emlékeztél, hogy mi volt az. Pedig fontosnak tűnt, vagy legalábbis nagyon erős volt a kényszer, hogy elmondd. Mégsem tudtad, mi volt az. – Átmehetek?

   – Fölhívtál, hogy megkérdezz valamit, amit gyerekkorod óta soha nem tettél? – kérdezte, mire bólintottál. Aztán rájöttél, hogy ő ezt nem láthatta, ezért hangosan is megerősítetted szavait. – Gyere!

   – Pár perc, és ott vagyok – mondtad, majd letéve a telefont Barry otthona felé indultál. Percekkel később leparkoltad a kocsit a háza előtt, majd kopogás vagy csengetés nélkül beléptél a házba. Barry soha nem zárta nappal az ajtót, ezért nem kellett aggódnod, hogy nem volt nyitva. Beléptél a nappaliba, és tekinteted azonnal a barátodon landolt, aki a kanapén fekve bámulta a tévé képernyőjét.

   Szólásra nyitottad a szád, ahogy közelebb léptél hozzá, amikor a tévére néztél. Ahogy megláttad azt azonnal megtorpantál, és a szavak a torkodra forrtak. Hirtelen öntött el az „álmod" összes emléke. Minden a jó és rossz pillanatok egyszerre özönlöttek a fejedbe. Nem csak egy egyszerű álom volt, amit elfelejtettél. Döbbenten pislogtál, és Barryre néztél, aki észrevéve téged néma értetlenséggel bámult rád. Amikor észrevette, hogy milyen arcot vágtál, leállította a Gyűrűk Urát, és eléd lépve a kanapé felé vezetett, miközben nyugtató szavakat mondott.

   Leültél, majd magad elé meredve emlékeztél vissza, hogy amikor behunytad a szemed, éppen egy háború ért véget. Visszatértél. Ott voltál, küzdöttél, és most visszatértél a saját világodba. Tekinteted lassan a barátodra emelted.

   – Barry – kezdted, mire ő azonnal elhallgatott, és várakozón nézett rád. – Nem fogsz hinni nekem, ha elmondom, mi történt velem.

   – Nos, tesztelj le – mondta ő, és melléd ülve vigyorogva nézett rád. Kissé te is elmosolyodtál, majd beszélni kezdtél.

   – Élt egyszer, egy földbe vájt üregben egy hobbit – kezdted, és szépen, az elsőtől a legutolsó pillanatig mindent elmeséltél neki.