Én és Te Amerikában [BEFEJEZETT] ✓

C.I.A.

Elbambultam, de hátúról egy úr megkért, hogy fáradjak be az épületbe, és pontosan ez történt. Beléptem a széles és magas fekete ajtón, és bent velem szemben egy recepciószerűség volt ami mögött egy kedvesen mosolygós hölgy foglalt helyet. Hatalmas volt a belmagasság, és mindennek volt elég helye. Főleg annak a gyönyörűen fénylő csillárnak. 2 szintes épület volt, és a 2. emelet már látszott a földszintről, mert a középen négyzet alakúan volt egy üres tér, fent a tetőn pedig egy méretes ablak engedte be a fényt a helyiségbe. Mellettem megszólal Robert Hadnagy:-Ez itt a C.I.A. Üdvözöllek körünkben.-mondta, majd elsétált egy másik terembe, én pedig mint kutya a gazdája után, követtem. Ez egy irodaterem volt ahol gépek voltak, iratok, és rengeteg telefonáló ember, akik biztos ügyfelekkel beszéltek, vagy valami hasonló. A Hadnagy leállt beszélni az egyikkel aztán az adott neki egy csomag ruhát és egy kulcsot. A Hadnagy mutatta, hogy kövessem. "Biztos azért mutatta és nem mondta, hogy ne zavarja a többiek munkáját.. Okos." Követtem. Folyosókon és még pár irodatermen áthaladtunk, utána pedig fényt láttam a fejem magasságában. Egy alagút? Mi lehet? Megtudtam amint kiértem a fényre. Igen egy alagút volt egyik épületből a másikba, csak üvegből volt az egész. "Mint a mamutban.."
Amint átértünk újra lámpák világították meg a helységeket. Folytatódott a folyosó, de ennek az oldalán nem üveg volt hanem ajtók. A Hadnagy átnyújtotta nekem a dolgokat amiket az irodában kapott és ezt mondta:-Ez mostantól a Tiéd. Ez pedig a te és a társad szobája. Ő már bent vár téged. Ismerkedjetek aztán később menjetek ebédelni. Ezzel elment és otthagyott a 10-es szoba előtt. Én beléptem, és innen kezdődtek életem legszebb napjai. Nyílik az ajtó... és kinyitottam. -Detti!!!!! Hát végre itt vagy!-üvöltötte egy vékony erős hang, majd az a valaki rám vetette magát egy hatalmas öleléssel. Amint leszállt rólam megláttam egy helyes nálam pár centivel kisebb, barna hajú, szemüveges lányt. Élénken mosolygott majd megszólalt ismét:-Már alig vártam, hogy megismerjelek! Lehetek a legjobb barátod? A húgod? Légyszi!-és megint megölelt.. Olyan volt mintha eddig nem lettek volna barátai. Vagy voltak csak olyanok mint nekem, hogy legjobb az sose volt. De most úgy ölelgetett mint a legeslegjobb barátját. Ezen elgondolkoztam, és pár másodperc múlva visszaöleltem. "Lehet, hogy ő lesz a legjobb haverom?" A hosszas ölelkezés után hosszas beszélgetésbe kezdtünk:

-Egyébként szia! Bocsánat, hogy így rád törtem, csak már régóta vártalak. Az én nevem amúgy Zoé! Téged tudom, Dettinek hívnak. De csak ennyit tudok igazából rólad.
-Hát azt gondoltam is, hogy nem adtak rólam külön használati útmutatót!-mondtam aztán hallatlanul nagy nevetőgörcsben lett részünk.
-Ez jó volt! Már most nagyon tetszel nekem pajti!-jólesett ezt hallani valakitől.
-Mesélek egy kicsit magamról ha már nem igazán tudsz sokat rólam.-elmeséltem neki, hogy nevelkedtem és mi történt anyámmal, hogy megkaptam a levelet és miért kerültem ide.
-Én is hasonlóképp érkeztem a C.I.A.-be. Engem azért hívtak meg, mert a Kung Fu bajnokságot megnyertem sajátos cselekkel, amiket kértek, hogy mutassak meg és egy nyomozótesztet is kitöltöttem ami majdnem maximális pontszámú lett. Na igen.. Én így kerültem ide.

Miközben mi jót elbeszélgettünk megszólalt egy bemondó amiben tájékoztattak minket, hogy 2 perc múlva ebéd. Ezt meghallva felvettük a kapott egyenruháinkat amik hasonlóképpen néztek ki: Barna, zöld és fekete terep minta, nagyjából mint a katonaságon, de annál azért jobb anyaga és érintése volt. Tökéletesen a méretünk volt, és még jól is állt. Ezután indultunk volna az ebédlőbe, csakhogy én nem tudtam merre van, és ezt az apró lemaradásomat közöltem is újdonsült társammal aki viszont szerencsére nem így volt ezzel. Mint egy GPS úgy tájékozódott az épületben. " Nagyon okos a korához képest." Beértünk az ebédlőbe ami a következőképpen nézett ki: Egy sor ahol már több ember is az ételére vár, egy konyhapult ahol az ételt adják ki, és elég koszos volt mondhatom. A konyhába nem lehetett benézni úgyhogy arról fogalmam sincs, de egyet tudok. Rengetek asztal volt. Mind fából. És egészen helyes kis székek voltak körülöttük. Néhol 3 néhol 2 de valahol 5 is volt. Jól nézett ki, ezért senki se képzelje valami börtönnek. És ráadásul ételt is lehetett választani. És amíg én a terepet mértem fel Zoé a választékot. Aznap volt az étlapon: Hal és sült krumpli, rántott hús, saláta tál és természetesen hamburger amibe te mondhattad meg mit kérsz." És majdnem minden nap itt fogok enni. Mennyei! " Amikor odaálltunk a pulthoz egyszerre mondtuk:-Halat és sült krumplit legyen szíves! Ezután egymásra néztünk és elnevettük magunkat. Elég hülyének nézhettek minket a két újoncot. De nem érdekelt minket. A konyhás egy olyan igazi filmes szakácsnak nézett ki. Egy közepesen magas és alacsony fekete hajú bajszos kis borostás fehér szakácssapkát viselő úr volt. Pont mint azok a tipikus szakácsok. Megkaptuk az ebédünk és elindultunk helyet foglalni. Nem volt nehéz. A hozzánk legközelebbi 2 személyes helyre le is ültünk. Megettük az incsiklandó első étkezésünk a C.I.A.-ben, majd felálltunk és visszavittük a tálcánk. Amikor visszafele mentünk a szobába, belebotlottunk a Hadnagyba. -Remélem finom volt az ebéd! Minden nap más és más az étlap. Igen igényes. Viszont ha már itt van előttünk a nap nagy része még, akkor ma megkapjátok életetek első edzését itt nálunk. Vegyétek át a kimonótokat és találkozunk a küzdőteremben. "Hát ebből nem lesz most délutáni szundi.."-gondoltam, és valami azt súgta, hogy Zoé is így gondolja. Célbavettük ígyhát a lakosztályunk, hogy átöltözhessünk. Ez megvolt. Most ismételten Zoé GPS vezetésében mentünk az edzőterembe. "Itt minden tehetségemre szükségem lesz."-súgta meg egy érzés, majd beléptünk társammal a terembe.