Én és Te Amerikában [BEFEJEZETT] ✓

Happy End

-Leszállunk. Detti, kelj fel. Megjöttünk.-próbált ébresztegetni egy mély, de mégis gyermeki hang-Nagyon szépet álmodhattál ha ennyire nem szeretnéd kinyitni a szemed.-erre persze feltártam, és már nem a szemhéjammat nézhettem, hanem Laci gyönyört tükröző arcát. Sugárzott belőle a kora reggeli ébredés fantasztikus... öhm.. varázsa? Felültem, majd szemügyre vettem a már régóta ébren sasoló barátnőmet, ahogy az allattunk lévő tájat figyeli. Egy lecsapni készülő vándorsólyomra emlékeztetett a figyelmessége és óvatossága. Alex még az igazak álmát aludta nagy bőszen amikor jóképű hercegem őt is kirángatta mély álmából. Hunyorogva nézelődött maga körül, mint aki épp most utazott időt, de elromlott az időgépe és nem tudja hol van és melyik idősíkban. Zoénak is feltűnt a fiú ébredése és jót elbeszélgetett vele a kora reggel gyönyöreiről. A fiú fáradtan hallgatta a szónoklatot, majd amint vége lett, már le is hunyta újra a szemét, de igazából csak egy hosszút pislogott. -Kedves utasaink! Mindenkinek szép jóreggeltet kíván légitársaságunk, de megkezdjük leszállásunk. Kérem csatolják be öveiket és állítsák vissza a székeiket.-négyünk közül, Alex és Én hajtottuk csak hátra alváshoz az ülőalkalmattoságaink, így nekünk kellett megküzdeni a visszahajtással. Mivel Jómagam a szélén foglaltam helyet, közel a légiutaskisérőkhöz, rögtön a segítségemre is voltak ellentétben a még mindig küzdő Alexal. Miután ő neki is sikerült újra nagyjából derékszögben ülnie, elkezdtünk ereszkedni. A fülem rohamosan kezdett bedugulni és egyre rosszabbul hallottam a gép zúgásából bármit is. Nem mintha hiányzott volna mondjuk. A gép sikeresen leszállt. Megtapsoltuk a repülő kapitányát, majd mindenki leszálhatott. Bent a főtéren visszakaptuk a csomagjainkat, utána pedig elindultunk taxit fogni. Egy röpke déjà vu érezésem támadt akkórról amikor még csak én érkeztem meg a Hadnaggyal ide. Egy szépen mosott, fényes sárga, fekete autó gurult be elénk, majd megállt. Az ajtaja kinyílt és egy idős ősz hajú, borostás már bácsinak mondható úr intett, hogy nyugodtan szálljunk be. Mi nem haboztunk, elcsíptük a taxit. A sofőr mellé előre Laci ült. Ragaszkodott hozzá, hogy ezt a fuvart ő fizesse. Lediktáltuk az uticélt a jármű pedig már hasított is. A tájtól ismét emlékek törtek elő a közel múltból. Alig volt pár perc az érkezés. Egyáltalán nem volt semmiféle dugó a városban, így nem kellett mélyre nyúlnia a zsebében az udvarias, de mégis néha flegma Lacimnak. A két fiú táttol szájjal meredt a C.I.A. magas és gyönyörű épületére. -Az uticél önökkel szemben található!-mondta némi GPS hangzással Zoé, aki ma magassággal sziporkázott az ijesfajta vicceivel. Ezen is egy jóízűt nevettünk, majd besétáltunk az épületbe. Belül ugyanaz a tér fogadott mint mikor először láttam. A porta szépsége még azóta is elragadóan tiszta volt és elbűvölő. -Merre van Robert Hadnagy?-kérdeztem meg udvariasan a portán ülő (valószínűleg helyettes) barna hátranyalt hajú 30-as éveit taposó fiútól. -Itt vagyok, itt vagyok!-válszolt egy hang a hátunk mögül-Minden elismerésem. Az első küldetésük volt, mégis kevesebb mint egy hét alatt oldották meg.-tiszta elismerés és gratulációt türközött a hangneme. Az ilyen pillanatokban igazán büszke lehet magára az ember, és Én se voltam kivétel. Miközben Zoéval el lettünk árasztva a dicséreteinkkel addig mögöttünk valamit matatott a két ifjú. Papirok zörgését hallottam felőlük, és tollak kattogását. -"Vajon mit írhatnak ilyen hevesen?"-gondolkodtam el, ám ezt rögtön ki is szúrta rajtam a Hadnagy is. -Mi jár a fejedben Detti? És ti ott! Mit matattok a portánál?-kérdezte a hátukat mutató fiúktól, akik láthatólag pont letették a tolljukat és Alex a papírt maga mögé tartotta, hogy még véletlen se lássuk. -Hadnagy, ők itt a keresett Alex és Laci akivel szeretett volna beszélni.-igazítottam el Robertet a két fiú között, de ő csak felmérte a két srácot, és közbe "igen"-t mondóan bólogatott. -Igaz, hogy olyan tanácsokkal láttad el a C.I.A. tagjait, ami sikerrel végződött Laci?-kérdezte a fiú képpességei iránt érdeklődve.-Naná! És nem is akarmilyen siker volt ez hanem fenomenalizmus!-jelentette be ezzel a röpke válasszal, mint egy politikus aki diktatúrát követel a népnek. -Értem. Idefigyelj fiam. Megvannak a kellő képességeid, DE némi illemet vagy esetleg fegyelmet tanulhatnál. Ettől eltekintve csatlakoznál -e hozzánk?-Lacin a csodálkozás és meglepődöttség kombinációja lászott egy csipet "hűhával". Amint sikerült leküzdenie a csodálatát (viszonylag gyorsan) már válaszolt is szinte egyértelműnek vélt csengéssel:-Naná!-majd rámpillantott egy huncut kis mosolyt. -Renden de, ki ne merd mondani mégegyszer, hogy naná mert lenyakaztatlak.-Robert komolyan mondta, de egy csipetkét belenevetett a mondatba, így nem volt ilyesztően durva. -Azthittem azt már betilották rég.-feleselt vissza merészen a kis újonc. -Ha kell visszahozatom.-mintha csak a régi történelem tanárom hallottam volna. Ezen röhögtünk egy picit, majd Alexel folytattuk:-Ami Téged illet, mit szorongatsz olyan nagyon? Nyugodj meg nem harapok, és nem veszem el.-nyugtatta meg a fiút, aki pedig ezek a szavak hallatán elővette háta mögül az eddig titokzatos irományt. -Szeretnék Én is csatlakozni önökhöz. Megigérem, hogy hűséges és...-igazán szép felsorolását, Robert szakította félbe:-Nem kell semmit sem ígérj. Te nem csatlakozhatsz a C.I.A. köreibe. Szökött fiú vagy. Ki tudja mikor árulsz el minket is?!-jogos volt amit a Hadnagy mondott. Igaz volt, hogy megszökött és lényegében ő csak a küldetésünk főrésze volt, mégis jó lett volna vele több időt tölteni. -Lányok, kérlek szerezzetek az újoncunknak egy alapfelszerelést. Laci te is mehetsz velük. Öröm volt beszélni.-egyet intett is felé, majd visszafordult Alexhoz. Amíg mi hárman, jóképű kadétomnak ruhát válogattunk, Robert felhívta Alex aggódó szüleit és közölte velük fiuk épségét. Mindenki megnyugodott, kivéve a Hadnagyot, aki úgy érezte még nincs tisztaba rakva az ügy, és változatlanul bűzlik valami. Késöbb rájöttünk, hogy elfelejtettük említeni a fogadott nővérét Alexnek. 2 év nevelő intézetre küldték őt, hátha végre rendet tanul.

A hiper hármas szuper modern és újfajta edzéseken vett részt egészen az új küldetés megérkezéséig. Ám ez idő során szépen összerázódtak a dolgok. Néha kijártak Alexékhoz teázni, vagy kártyázni, mindig jót mulattak a "régi" szép idők emlékein. Alex teljesen beleszeretett Zoéba aki kölcsönözte a fiú érzéseit és részben persze ő ezért járt ki. Ami kedves főszereplőnk illeti, kicsit kevesebb szerencsével és hosszadalmasabb idő alatt, de tökéletesen összerázódott jóképű hercegével, Lacival. Mint mindennek egy a vége, ezért jónak, rossznak is, így lett vége ennek a storynak is.