Én és Te Amerikában [BEFEJEZETT] ✓

A kiképzés délutánja

Fény csapta meg a szemünket amikor beértünk a terembe. Egy nagy téglalap alakú szoba volt, aminek az oldala ilyen Japán fából volt, és mögötte valahogy világítás is volt. Magyarul a fal világította be a termet, ezért minden kis porszemet hajszál pontosan lehetett látni. Biztos fontos az edzéshez. Volt egy elkerített kis rész/szoba. Amint magunk mögött hagytuk teljesen az ajtót az magától becsukódott mint egy filmben, és valamitől a lámpák leoltódtak. Mind a ketten beálltunk küzdőállásba. Személy szerint elkezdett kalapálni a szívem. Nem tudtuk, hogy betörés -e vagy ez már a kiképzés. Egyszer csak mellettem egy sikoltás és Zoé eltűnt. Ilyedtemben elkezdtem rúgni a levegőt hátha eltalálom aki elkapta a barátomat. "Ne most.. Nem most és nem így akarok meghalni!" Mögöttem elviharzott valami, vagy valaki, de én ezt pontosan jól megéreztem és odacéloztam a következő rúgásom. Mellé ment. Nem tudtam mi lehet, és hogyan lát ennyire jól a sötétben. Féltem.. Ebben a pillanatban egy ütés érte a vállam. Elestem, de azon nyomban felálltam. A szemem kezdte megszokni a sötétet, elkezdtem kicsit látni. Láttam már hol suhan az illető. Férfinak tűnt. "Lehet ez már kiképzés, de lehet nem!?" Megint ütés ért. Nem fájt különösebben, inkább csak irritált, hogy mindig leütnek. -Most megvagy!-üvöltöttem el magam és közben a levegőbe rúgtam. Eltaláltam! Halottam ahogy elesik majd felpattan. Most ütöttem. Nem talált. De hátúról valaki akkorát csapott rám, hogy elájultam. 
    Amikor magamhoz tértem halottam, hogy valakik beszélgetnek. "A Hadnagy? Mi?" Szépen lassan kinyitottam a szemem, és láthattam, hogy tényleg a Hadnagy az egyik. A másik Zoé. Felém néznek, és így szól Robert:-Ügyes voltál de nem eléggé. Teszteltük a szemed és a reakcióképességed. A rúgás technikád tökéletesre lett fejlesztve. Nem tudom ki volt a mestered de szép munkát végzett. Most állj föl. Csak egy fél percre ájultál el. Remélem még harcképes vagy. Jön a következő gyakorlat!-mondta, majd bement abba az elzártnak hitt helyiségbe és kihozott 2 zsámolyt majd egy pár fadeszkát is. "Jaj ez volt a vizsgán is. Szét kell majd rúgni a fákat!"-gondoltam ezt, és persze ez volt a feladat. Először kis társam próbálkozott. A deszka előtt áll, majd meghajol illően és már lendíti is a lábát a deszkára. Koppant a sarka a deszkán. "Nem tört el?" Valóban. Nem tudom, hogy nem tudott egy ilyen pontos és gyönyörű rúgástól nem széttörni. Most én jöhettem. Meghajolok én is. Felugrok és 360 fokban megfordulva lendül a lábam és lecsapok a deszkára. Kettétört abban a minutumban amint a lábam érte. Meghajolok és ezennel az első körnek vége. -Csak meglazítottam neked..-mondta Zoé majd keresztbe tett kézzel aranyosan duzzogott mint egy kislány. -Na persze pajti. Akkor most én "lazítok" meg neked egyet.-hangzott el tőlem, majd egy deszkát tettem a két zsámoly közé. Ismét elugrok 360 most a másik irányba majd a lábam lecsap! Ismét kettétört a deszka. -Na, látod semmit nem kell lazítanod de azért köszi aranyos vagy és ne duzzogj te is szétrúgod. ;)-mondtam majd kacsintottam egyet hozzá. Feltettem egy új deszkát. -Pusztízsd el. Gondolj arra amit a legjobban utálsz. Koncentrálj minden haragodra. És rúgj! Ebben a pillanatban amint végigmondtam egy hatalmas Reccs hallatszott. A deszka több mint 1000 darabra hullott. "Nagyon durva, hogy tud pusztítani." -Jól van pöttömök. Jöhet a következő gyakorlat.-szólt a Hadnagy és kivitte amiket szétrúgtunk. -Ellenem fogtok kiállni. Mindent vessetek be amit csak tudtok és eszetekbe jut. Ne kíméljetek ennek ez a lényege.-mondta majd kihívott először most engem. Mindketten felvettük a támadóállást majd meghajoltunk. Először én rúgtam, de most csak egy pörgőrúgást mivel nem ugrottam a levegőbe. Megpróbáltam ezzel kigáncsolni Robertet. Nem sikerült. Ebben a pillanatban ütés érte a hasam. Felhangzott belőlem egy kis sikoly de nem több és nem kevesebb. Úgy éreztem jön fel a torkomon a vér. Nem érdekelt. Most én ütöttem. Megint nem talált. Robert a korához képest nagyon fürge volt. Olyan irama volt, hogy el se találtam. Most hátúról egy rúgás érte a halántékom olyan erővel, hogy földre kerültem. Robert elvert. Felsegített a földről majd Zoé jött. A Hadnagy kezdte egy ütéssel. A társam kivédte. "Hogy? Ez túl gyors volt a szemnek. Honnan tudta hol védjen ilyen pontosan? Ilyet még életemben nem láttam. Ez félelmetes." Most Zoé kicsavarta ellenfele kezét és rögtön földre jutatta vele. Én csak néztem bambán, hogy ez, hogy lehetséges. Megint én jöttem. Összeszedtem minden dühöm pont ahogy azt mondtam Zoénak. Meghajlás, ütök, nem talált. Robert rúg de én kivédtem. "Micsoda?" Rúgtam. Eltaláltam vele a Hadnagy oldalát aki egy pillanatra a földre került. Rögtön fölpattant majd átszaltózott engem. Én nem tudtam feldolgozni olyan gyorsan történt és hátúról rúgás ért. Előre estem majd fel is álltam. Amint felálltam egy hirtelen mozdulattal hátrarúgtam majd eltaláltam ellenfelem fejét. Ő kidőlt és én nyertem. Vér folyt a számból és már az orromból is. Csurom véres volt az egész arcom. Mint egy gyilkosnak.. Robert Hadnagynak csak az orra vérzett be. Felsegítettük majd így szólt:-Megfelelőek vagytok a bevetésekre. Gratulálok. Mától 100%-osan a C.I.A. tagjaivá választalak benneteket. Most menjetek és mossátok le magatokról a vért és a piszkot. Aludjatok a holnapi is nagy nap lesz. Az első bevetésetek.-szólt majd elment a maga dolgára. Úgy tettünk ahogyan azt a Hadnagy kérte. Elindultunk vissza a szobánkhoz. Amíg a folyosókon át barangoltunk a szállásig megbeszéltük mi tetszett legjobban nekünk a bemelegítésen és egymást harc technikáit dicsértük. Elérkeztünk a szobáig. Saját zuhanyzó járt a szobához így nem kellett messzire menni. Először enyém volt a megtiszteltetés, hogy teszteljem a működőképességét a zuhanyfülkének. Egész jó volt. A bojler hiper sebességgel melegítette a vizet. Nagyon jó volt lemosni magamról a rengetek vért, és izzadságot. Amint készenlettem rögtön váltott is le engem Zoé. Emeletes ágyunk volt. Én aludtam fölül mert kis pajtim beszari volt és félt ó, hogy álmában leesik és a padlón kel fel. Az emeletes ágyról tökéletesen lehetett látni az ablakot. Mielőtt lehunytam volna a szemem és álomra hajtottam volna a fejem ránéztem a csillagos fénylő égre. És a teliholdra. Gyönyörű volt. Arra gondoltam, hogy nekem a legjobb most a világon. Van egy legjobb barátom végre. Kell ennél több? Ekkor még nem tudtam mi hiányzott még az életemből.