Én és Te Amerikában [BEFEJEZETT] ✓

Vigyázz, mögötted!

Hajók zúgására ébredtem.. -"Mi? Hol vagyok?"-gondolataim mint egy kusza kis semmiség, suhantak végig a tudatomon. A kezem épp egy másik kéz könyöke nyomta meg picit. Valaki karjában voltam. -"Ja tudom! Ez Laci!"-megnyugodtam, hogy nem elraboltak, és biztonságban vagyok. Az égen még mindig a nap fényének visszaverődése látszott a holdról. Nem aludtam tulajdonképp sokat, csupán egy nagyot pisloghattam vagy hasonló. Éppen azon merengtem, hogy még mennyi időre lehetünk a házunktól amikor az elöttünk haladó Zoé megállt és figyelmes tekintettel páztázta a kikötőt. Amikor elfordítottam a fejem, rögtön megértettem miért nézett úgy: Az a jacht készült éppen partot érni amin Alexet véltük felfedezni korábban az üldözésnél. Mostmár a hajó oldalán lévő feliratot is tisztán kivehetően lehetett látni: Hullámverő. Igazából nem tudom ki nevezhet el így bármit is, de az ő dolga. A vasmacskát épp ledobni készült egy barna, raszta hajú nálunk pár évvel idősebb srác. -Őket követtétek, ugye?-kérdezte halkan az engem tartó jóképű fiú. -Biztos vagyok benne.-vágta rá alacsony termetű ám annál inkább eltökéltebb bajtársam-Működnek a lábaid?-tette hozzá a kérdést felém irányítva. Laci lassan és óvatosan leeresztett a kezéből és engedte, hogy próbáljak lábra állni. Gyerekjáték volt. A nyomás mintha csak egy rossz álom lett volna, úgy tűnt el a testemből. Kicsit úgy éreztem magam mint a kisgyerek aki az első lépéseit teszi meg és nagyban bíztatja őt az anyja és az apja. Miután a járás újratanulása megvolt, újból a jachtnak szenteltük a figyelmünk. A szemem sarkából elkaptam, hogy megcsillant Zoé szeme, ebből pedig nem volt nehéz kideríteni mit lát. Alex a jacht fedélzetén segített kikötni a Hullámverőt. -Srácok! Szerintem jobb lenne nem az utca közepéről bámulni azt a szerencsétlen hajót.-szólalt meg Laci, aki egyébként nem is volt szerintem soha a C.I.A. tagja, de milyen figyelmes volt mégis. Gyors séta tempóban kimentünk a mólóra. Egy padsor mögé gugoltunk le, és onnan figyeltük a történéseket. A vasmacska a tenger alján feküdhetett már mint korábban én magam, a hajót pedig most erősítették éppen a kikötőhöz. Mikor ez mind kész volt, a raszta hajú fiú odaszólt valamit Alexnak, ő bólintott és elment a jacht elejébe, valószínűleg hívni a többieket. Amikor visszajött egy csapat gyerekkel pillantottuk meg. Volt köztük lány meg fiú bőven. Mintha csak egy kisebb osztályt láthattunk volna. Aki lehorgonyozta a járművet, most egy hosszú és széles deszkát hozott magával amit a móló és a hajó közé helyezett. Konkrétan egy kis hidat épített. A gyerekek hatalmas ricsaj, veszekedés és tömeg közepette tologatták maguk elött a másikat a gyorsabb átkelés érdekében. Alexet is éppen hátúlról bökdöste egy szőke hajkoronás lány. Első látásra is szerintem tökéletesen meg lehetett állapítani, hogy ő valamiből túlzásba vitte a buli közepette. Egy hirtelen látszólag nagyobb erővel bíró lökésre készült. Alex nem volt felkészülve egy ilyen löketre és elvesztette az egyensúlyát. Úgy esett a vízbe mint egy darab nem oda illő vízzel teli kulacs. Társai azt hitték biztos viccből csinálta vagy hasonló, de látszólag nem terveztek segíteni neki. Nem láttuk már Alexet a kikötő és a hajó, együttesen eltakarta. -Szerintetek Alex tud úszni? Ugye tud?-Zoét látszólag aggasztotta ez az egész dolog, hogy nem segíthet neki mert észreveszik. Laci egy ideje valamit nagyon nézett a víz felszínén. Nem bírtam tovább, kitört belőlem a kíváncsiság:-Mit nézel ennyire?-mikor megkérdeztem, ő is hasonló aggódó pillantással nézett vissza rám, majd kinyújtotta a kezét a tenger felé. Egy darabig nem értettem mit is kéne lássak aztán megláttam és én is elkezdtem aggódni. Egy cápa uszony szelte a vizeket. Már az magától érthetődővé vált ezáltal, hogy ki kell mentenünk a fiút amilyen gyorsan csak lehet hisz ő a küldetésünk szíve. -Most jól figyelj Zoé!-súgtam oda olyan komolyan, hogy még én magam is elkezdtem saját magam szónoklatát hallgatni-Én nem tudok úszni, de valakinek ki kell hozni onnan azt a fiút! Érted?-kis barátnőm lehunyta a szemét majd felállt és így szólt:-Nem tudom mennyi esélyem van túlélni, de ezt majd számold ki nekem amíg lent vagyok.-ezekkel a szavakkal zárta a beszélgetést majd elindult a hajó felé. Már a többi ott lévő gyerek is őt nézte nem csak mi. A cápauszony egy 180°-os mozdulattal fordult felénk. Rohamosan megindult idefele. Fogaimat csikorgatva, imára kulcsolt kézzel reménykedtem. Laci mellém húzodott és látván rajtam az idegességet, így próbált nyugtati:-Nem lesz semmi baj. Nyugi.-hangja valóban varázslattal bíró volt, de mégis maradt bennem némi nyugtalanság. Zoé egy gyönyörű fejessel tűnt el a szemünk elől. Nem bírtam ott kuksolni és várni a csodát. Felálltam és elindultam én is. Hallottam, szinte éreztem, hogy mögöttem Laci is ugyanezt teszi. A móló szélén állva, láttam a vízben küzdő Zoét, ahogy a félig ájult Alexet próbálja kivonszolni a kikötő széli létrához. A célállomásához futottam, majd fokról fokra egyre lejjebb mentem, egészen amíg derékig nem ért a víz. Intettem nekik, hogy igyekezzen. -"Miért nem siet, hisz ott a cápa!?"-amikor ezt a kérdést tettem fel magamnak zavartan akkor rájöttem, hogy Zoéval nem is közöltük a közeledő veszélyt, ígyhát nem haboztam tovább, el is kiáltottam magam:-CÁPA!!!-felfigyelt erre mindenki, és a kint lévő gyereksereg a vizet kezdte páztázni, majd amint egyesével mind meglátták a hatalmas állat uszonyát elkezdtek üvöltözni, mintha csak ők volnának a vízben. Ahogy néztem őket észrevettem, hogy az aki belökte Alexot a vízbe csak úgy porrá lett. Amikor próbáltam visszanyerni a koncertrációm szembesültem a ténnyel, hogy az állat konkrétan mindjárt Zoé sarkában lesz. Vagyis inkább akkor már kis bajtársam sarka lesz a cápában. Kisebb pánikba estem, de ekkor azt láttam, ahogy az állat felé különböző tárgyak potyognak a hajó irányából. Laci és pár gyerek elkezdték látszólag minden erejükkel hajigálni a szörnyeteget, de az nem állt meg, sőt, turbó módba kapcsolt. Mintha egy valóságos rakéta kilövést láthattunk volna, úgy rugaszkodott el a puszta semmitől a hatalmas testű állat. Beérte Zoét, de ekkor egy váratlan fordulat történt. Kis barátom olyannyira rúgkapálva úszott, hogy szinte puszta véletlenből a cápa orrát találta el egy határozott rugással. Az állat meghátrálva, és teljesen értetlenül megállt, míg Zoé folytatta az úszásnak már nem nevezhető, heves kapálózást. Elkaptam a kezét. Mintha már újra a parton lett volna velem, de ekkor az állat ismét megindult é... És mi? Kiváló reakcióidőtesztet tettem le még az egyik vizsgámon valahol, így nem csoda, hogy sikerült időben rávetnem magam a szörnyeteg orrára. Kezemmel egy hatalmas végső K.O.-t mértem a teremtményre, aki abban a minutumban süllyedni kezdett. Biztos nem halt meg. De egy kicsit pihenkézik majd, és addig átgondolja kivel néz majd farkasszemet legközelebb. Zoé teljesen megmerevedve fogta kezében az immár teljesen ájult Alexot és a létra egyik fokát. Pislogott párat majd elkezdett felmászni, majd én követtem. Felérve először Alexel kellett foglalkozni, hogy jól van -e egyáltalán. -Szerintem csak sok volt neki ez egyszerre. Két szép lány egy cápa meg egy egész tömeg visongása biztos rengeteg infó egyszerre.-jelentette be Laci. A két szép lányos részen elpirultam cseppet, és kis mosolyt csaltam az arcomra. A fiú láthatólag örült neki. A szép pillanatot egy fuldokló pocokéhoz hasonlító zaj törte meg. Mikor lenéztem magam mellé, a földön vekvő Alex próbált magához térni. -Szépjóreggelt csipkerózsika!-köszöntötte Laci, egy fogat mutogatós mosoly keretében. A fiú a vicces köszöntéssel mit sem törődve ült fel, miközben még azóta is köpködte a vizet. Mikor már minden víz eltűnt a torkából és jobban lett, felajánlottuk neki, hogy aludjon nálunk, és majd másnap mindent elmagyarázunk. Alex megköszönte a kedves gesztust. Lacit én kikönyörögtem nagy nehezen de pont annyi sikerrel Zoétól, ígyhát a két fiúnak együtt, béreltünk egy másik lakást a C.I.A.-s szint alatt. Ez részben azért is volt jó mert így nem tudta még meg Alex, hogy C.I.A.-sek vagyunk. Összeségében: Ez volt életem legmozgalmasabb napja, és ráadásul halál közeli élményünk is volt, nem beszélve még Laciról és a végre megtalált Alexról, ígyhát már 100%-os nyugodtsággal csukhattam le a szemem, és tehettem el magam másnapra.