A nap hercege (Befejezett)

Második fejezet

(A maja nyelven beszélést vastag betűvel fogom írni)

Igor pov.
A repülő úgy ingadozott mintha mindjárt szétesne alattunk. Amikor pedig földet ért nem bírtam tovább és kidobtam a taccsot.
- Csak nem rosszul van, Mr. Hund? - lépett mellém a professzor.
- Nem vagyok madár, hogy ide - oda repkedjek! - mondtam majd miután levegőhöz jutottam el is indultunk. Két pisztolyt kaptam és egy nagyobb fegyvert. Elől haladt a professzor, két asszisztense és én zártam a sort. Egyre beljebb és beljebb haladtunk.
Végre letáboroztunk. Már napok óta mast se csináltunk csak gyalogoltunk. Olykor megálltunk nyomokat keresni, de nem találtunk semmit. Este már épp készültem volna lefeküdni, de előtte rágyújtottam egy cigire. Elkezdtem lassan pöfögtetni a dohánnyal teli kis cetlit. Lepörögtek az agyamban a régi emlékek. Az robbanó aknák, a durrogó géppuskák, a földön vérző társaim. Mind élesen az elmémbe véste magát, mint valami hegesztett vas.

Vladirio pov.
Pár társammal a magas fákon ugrálva szedtük a gyümölcsöt mikor az egyik barátom meglátott valamit.
- Hercegem, nézd! - mutatott Nohol irányába. (A maják hitében Északot, Delet, Keletet, Nyugatot négy óriás őriz, akiknek a nevük Xaman, Nohol, Likin és Chikin) Követtem a kezének irányát és füstöt láttam. Talán ismét kívülállók érkeznek. Egyik testőröm rögtön elrohant, hogy értesítse atyámat a felfedezésről. Rögtön utána rohantam. A lépcsőn felszaladva beléptem a terembe. Atyám èpp a testőr szavait hallgatta.
- Akkor készítsétek a katonákat, először tudjátok meg mi a szándekuk! Amennyiben népemet veszélyeztetik végezni velük!
- Atyám! - léptem közelebb. Apám arca eddig szúrós volt, de miután meglátott elmosolyodott és homlokáról eltűntek a ráncok.
- Édes fiam! Valami baj van?
- Miért kell minden kívülállóval végeznünk? Nem fogadhatnánk inkább be őket, úgy ahogy egykor anyámmal is tetted?
- Fiam! Anyád önként maradt velünk miután rájött, hogy milyen veszélyes ha vilagra hozza a létezésünket. Bölcs asszony volt és te az ő szépségét örökölted. Hajad arany és ezüst, bőröd akár a hold akárcsak az övé. Nekem sem könnyű, hogy végeznem kell velük, de nincs választásom.
- És ha nem ártalmasak?
- Akkor igérem életben hagyom őket. Te most inkább foglalkozz magaddal. Elvégre menyasszony kènt, neked se könnyű.
- Zezelkhan, az aztèk herceg az én kezemért cserébe lesz hű szövetségesünk. Ezt az áldozatot meg kell hoznom a népemért. - mondtam. Így igaz, egy azték herceg jegyese vagyok. Anyám kívülálló volt, de maja királynő lett belőle mikor atyámmal egymásba szerettek. Nagyon korán, még gyermekkoromban halt meg. Engem pedig a nèp a hold istennő gyermekként tisztel. Megértem atyám döntését, de látni akartam a kívülállókat, így nagy unszolás után elengedett a csapattal.