A nap hercege (Befejezett)

Negyedik fejezet

Igor pov.
Mar ket napja, hogy az a gyönyörű maja fiú, kisétált a sátramból. Nem tudom elfelejteni a sudár, macskamozgását és a gyönyörű, karcsú lábait. Senkinek sem szóltam az esteről. Még a professzornak sem pedig szegény olyan bőszen keresgél egész nap.
- Megint semmi!!!! Hol bújkálnak ezek? - hajította el a ceruzáját.
- Mi van ha nem is bújkálnak, szimplán csak nem léteznek? - kérdezte az egyik asszisztens.
- Léteznek, Dan és én ezt be is bizonyítom!!! - látszott rajta, hogy ideges. Már épp tovább káromkodott volna mikor hirtelen pont előttem valaki a földre ugrott. A fiú volt az. Mindenki riadtan visított, csak én maradtam veszteg. Kíváncsi tekintettel nézte a többieket majd felém fordult és mosolyogva megindult.
- Áak' ab! - mosolygott rám.
- Ez... Ez... Mr. Hund! Ismeri őt?
- Ez itt egy maja fiú, a nevét nem tudom.
- Mi?! Maga tudta, hogy itt vannak? Miert nem szólt?! - akadt ki a professzor.
- Mert megkért rá. - adtam be egy kis hazugságot. Lassan megbekéltek a tudattal, hogy pár napja jart a sátramban egy maja és nem szoltam róla, de jobban lekötötte a professzort, hogy elérte a cèlját.
- Hihetetlen, egy igazi maja, habár a bőre és a haja inkabb olyan mint a miénk, de... - elkepedve látta, hogy a fiú nagyon közel előttem megállt es a hajamat kezdte birizgálni.
- Áak' ab! Yée' tel.
- Szia! - kuncogtam neki. Olyan aranyos volt, ahogy kíváncsian nézeget.
- Ez fura.
- Micsoda?
- Éjfélnek nevezi magát.
- Éjfél?
- Áak' ab, annyit tesz éjfél! - magyarázta a professzor.
- Igazán? Akkor te pedig hercegnő leszel, hisz ezekkel a fülbevalókkal és ékszerekkel olyan vagy mint egy kis hercegnő.
- Nem tudtam, hogy ujonnsn a saját nemedhez vonzódsz, Hund! - jegyezte meg Tom utálatosan, ha rajta múlott volna ez a fiú már rég halott.
- Koos! - mutatott rá mérgesen a fiú. Gondolom észrevette a mérges arcomat. Tom füstölögve rá akart rontani a fiúra, de gyorsan magam mögé toltam.
- Mit mondtál, te kis fereg? Prof! Mit mondott?!
- Keselyűnek nevezett. A maják hitében a keselyű a mérget hordozó halálmadár. - magyarazta a professzor kissé ijedten. Elvégre Tomtól ki nem félt?
Később mindenki kapott valami nevet a fiútol. Tom maradt Koos, azaz keselyű, Dan lett Kaah, azaz mslac mivel folyton visított ha a fiú a közelébe ment, a professzor lett Ya' ax, vagyis bölcs. Én pedig Áak, ab, éjfél maradtam.