Egy életben maradt Maja törzset találtak a Mexikói dzsungel mélyén. Igor és par társa elhatározta, hogy felkutatjak és tanulmànyozzák a törzset, de az expedíció balul sül el és mindenkit elfognak. Mikor már mindegyik társával vegeztek épp Igorral is...
Igor pov. Magam sem tudom, hogy kerültünk ide. Én és a csodaszép hercegnőm az oltárnál, ahol az apja, a maja kiraly épp össze ad minket. Mivel legyőztem Zezelkhant a harcban, így én lettem az új azték király. Ezzel nem csak méltó lettem a hercegnőmhöz, de az erős szövetség, amiért összehazasodtak volna is letrejöhetett. Én és Vladirio pedig összeházasodhattunk. Gyönyörű ebben az egyszerű lila ruhában és ezekben az ékszerekben.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Híveim és alattvalóim! Azért gyűltünk ma itt össze, hogy Vladirio, a hold gyermeke és Igor, az aztek nèp uralkodója ma egybekeljenek. - szavalta, de en csak az én gyönyörű hercegnőmre figyeltem. - Gyönyörű hercegnőm. Milyen csodaszép vagy ma. - Áak'ab! Köszönöm. Ez életem legszebb napja. Szeretlek. - ragadta meg a kezem. Én pedig egy finom csókot hintettem a kézfejére. Micsoda angyal. Megérdemlem egyáltalán? A ruhám nekem is díszes.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mindwm annyira csodás. Akár egy tündérmese mágikus vége. A ruháin ujjait összekötötték majd a kezünkbe adtak egy - egy darab kenyeret és azt oda kellett adnunk a másiknak. Ezzel mutava, hogy mától mindenben osztozunk. - Ezennel házastársak vagytok. A napisten oltalmazzon benneteket életetek során és hozzon fényt. - a boldogságom határtalan lett. Szintem magam alá rántottam a kis hercegnőm és szenvedélyesen tapadtam az ajkaira. Látszólag meglepődött, hisz itt nem szokás ez, de nem bánta, hisz pár másodperc múlva már viszonozta is. A nászéjszakánk mintha a mennyországba repített volna. Aztán amikor visszaszalltam a földre, az angyalom is jött velem együtt. - Áak'ab! - Igen? - Mi már házastársak. Én esküszöm, hűseges maradok meg napisten oldalán is. Te mit gondol? - kerdezte kíváncsian mire én magamhoz öleltem és puszikkal leptem el az arcát. - Édes, pici, angyali hercegnőm. Hogy mit gondolok? Azt gondolom, hogy mivel érdemeltelek téged ki? Egy olyan csodaszép, ártatlan és kedves lényt mint te. Számomra te vagy a nap és esküszöm, hogy ezen semmi sem fog változtatni. Ezt igérem neked. - De nem fog hianyozni kinti világ? - Néha biztos hiànyozni fog, de azt mondják, ha azzal élsz, akit igazán szeretsz, akkor otthon vagy és én otthon vagyok. - nyomtam egy puszit a szájára. Vége.
Hű! Ujabb lezárás! Kezdek kifogyni az írni valóból! Holnap vagy inkabb ma este megint kiteszek pár sztorit amiből választhattok, hogy melyiket tegyem ki.
