Egy életben maradt Maja törzset találtak a Mexikói dzsungel mélyén. Igor és par társa elhatározta, hogy felkutatjak és tanulmànyozzák a törzset, de az expedíció balul sül el és mindenkit elfognak. Mikor már mindegyik társával vegeztek épp Igorral is...
Igor pov. Amikor magamhoz tértem egy ágyon feküdtem. Valami fonott anyagból volt és egy finom snyaggal voltam betakarva. Ahogy felültem akkora fajdalom nyilalt a fejembe, hogy azt hittem meghalok. Majd oldslra fordulva láthattam, hogy egy idősebb nő all mellettem. - Jobban vagy? - kerdezte. Majdnem hatra estem a meglepetéstől. A nő maja volt, de folyékonyan beszélt angolul. - Hol vagyok? - A nap városában, fiam. - Ki maga? - A nevem, Tupin. Papnő vagyok és még maga, a hercegünk édesanyja tanított meg a te nyelveden. - A herceg? - Vladiro herceg, a holdistennő gyermeke. Kit te taborodban tartottal 15 napig. - Nem tartottam ott, önszántaból maradt!! - kipattantam az ágyból, de a labaim úgy remegtek, hogy ott helyben feladták a szolgálatot. - Pihenj még! Öltözz addig fel míg az erő visszatér végtagjaidba. - mondta majd letett mellém valami furcsa ruhát.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Nehezen felvettem majd kileptem a függöny mögül. Azonnal tátva maradt a szám. Emberek és fenseges piramisok mindenhol. Aranyló termőföldek és zöldelő kukoricák. Én épp az egyik ilyen épület tetején álltam, alattam ezer lépcső. - Áak' ab!!! - hallok meg egy édes hangot. Ő az! A fiú. Tehát akkor ő itt herceg. A neve pedig Vladirio. - Szia, kis hercegnő! - mosolyogtam rá mire ő is elmosolyodott, ám sajnálatomra felbukkant a tollas fickó mellette pedig egy idősebb férfi, díszes maja ruhában, ő biztos a király. Jól sejtettem mivel Vladirio tenyereit összerakva letérdelt majd intett, hogy kövessem a példáját. - In' yuum! - Tu' yu olal? Tupin!! - kialt majd mellém lrp a papnő. Ő is meghajol majd felém fordul. - Én tolmácsolok őfensegének. Kérdezek és valaszolsz, ennyi a dolgod. - bólintottam. A kiraly mondott valamit majd Tupin ismét felém fordult. - A kiraly tudni akarja, hogy miért jöttetek a birodalmába te és az embereid. - Nem az en embereim. Egy professzorral voltam, aki tudomást szerzett erről a népről és fel akata kutatni, tudomanyos céllal. En csak testőr voltam. - magyaráztam mire Tupin lefordította. - A király hisz neked. - mondta, de ekkor előre rontott a tollas es haragos hangon kérdezett valamit. - Zezelkhan herceget erdekli, hogy miért tartottad fogva a jegyesét?;y a jegyese? Tehát Vladirio ennek a papagájnak a vőlegenye? Szegénykém. - Nem tartottam fogva, szabad akaratából maradt velünk. - mondtam. Tupin lefordította majd Zetelkhan Vladiriohoz sétált és valamit mondott neki. - Mit mondott neki? - Hogy szégyellje magát! - mondta Tupin.
