Hatodik fejezet

2.4K 189 12
                                    

Igor pov.
Amikor magamhoz tértem egy ágyon feküdtem. Valami fonott anyagból volt és egy finom snyaggal voltam betakarva. Ahogy felültem akkora fajdalom nyilalt a fejembe, hogy azt hittem meghalok. Majd oldslra fordulva láthattam, hogy egy idősebb nő all mellettem.
- Jobban vagy? - kerdezte. Majdnem hatra estem a meglepetéstől. A nő maja volt, de folyékonyan beszélt angolul.
- Hol vagyok?
- A nap városában, fiam.
- Ki maga?
- A nevem, Tupin. Papnő vagyok és még maga, a hercegünk édesanyja tanított meg a te nyelveden.
- A herceg?
- Vladiro herceg, a holdistennő gyermeke. Kit te taborodban tartottal 15 napig.
- Nem tartottam ott, önszántaból maradt!! - kipattantam az ágyból, de a labaim úgy remegtek, hogy ott helyben feladták a szolgálatot.
- Pihenj még! Öltözz addig fel míg az erő visszatér végtagjaidba. - mondta majd letett mellém valami furcsa ruhát.

 - mondta majd letett mellém valami furcsa ruhát

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Nehezen felvettem majd kileptem a függöny mögül. Azonnal tátva maradt a szám. Emberek és fenseges piramisok mindenhol. Aranyló termőföldek és zöldelő kukoricák. Én épp az egyik ilyen épület tetején álltam, alattam ezer lépcső.
- Áak' ab!!! - hallok meg egy édes hangot. Ő az! A fiú. Tehát akkor ő itt herceg. A neve pedig Vladirio.
- Szia, kis hercegnő! - mosolyogtam rá mire ő is elmosolyodott, ám sajnálatomra felbukkant a tollas fickó mellette pedig egy idősebb férfi, díszes maja ruhában, ő biztos a király. Jól sejtettem mivel Vladirio tenyereit összerakva letérdelt majd intett, hogy kövessem a példáját.
- In' yuum!
- Tu' yu olal? Tupin!! - kialt majd mellém lrp a papnő. Ő is meghajol majd felém fordul.
- Én tolmácsolok őfensegének. Kérdezek és valaszolsz, ennyi a dolgod. - bólintottam. A kiraly mondott valamit majd Tupin ismét felém fordult.
- A kiraly tudni akarja, hogy miért jöttetek a birodalmába te és az embereid.
- Nem az en embereim. Egy professzorral voltam, aki tudomást szerzett erről a népről és fel akata kutatni, tudomanyos céllal. En csak testőr voltam. - magyaráztam mire Tupin lefordította.
- A király hisz neked. - mondta, de ekkor előre rontott a tollas es haragos hangon kérdezett valamit.
- Zezelkhan herceget erdekli, hogy miért tartottad fogva a jegyesét?;y a jegyese? Tehát Vladirio ennek a papagájnak a vőlegenye? Szegénykém.
- Nem tartottam fogva, szabad akaratából maradt velünk. - mondtam. Tupin lefordította majd Zetelkhan Vladiriohoz sétált és valamit mondott neki.
- Mit mondott neki?
- Hogy szégyellje magát! - mondta Tupin.

A nap hercege (Befejezett)Where stories live. Discover now