Nem csak sárkányok és vikingek harcolnak egymás ellen, hanem vikingek sárkányokkal más vikingek/sárkányok ellen. Ám ez mind megfog változni, mert két fiatal ellenfél véget vett szerelmükkel az örökös háborúnak.
Végre íme az első amit megírtam Szabkinga segítségével. Jó olvasást.🐉🐲 Figyelem! Egyes képek vagy giffek csak példának van megjelenítve a jobb elképzelésért!
****************
Astrid szemszöge:
Éjszaka a tengeren egy sárkányvadász hajója közlekedik, ártatlan sárkányokat cipelve. Siklósárkány, Fúrókarom, Gronkel, Robajló, és társaik. Hullócsillaggal óvatosan beosonunk, hogy kiszabadíthassuk őket. A sárkányom levedlett pikkelyeiből készített páncélomat viselem, ami szinte mindentől megvéd. A tervünket nem sikerül olyan csendben végrehajtani, ami miatt a legénység mozgolódni kezd. A kieresztett példányok hallgatnak Hullócsillag morgására, és mellénk állnak a rövid ellenharc ideje alatt. Saját sárkányomra felpattanva intek neki, hogy küldje el a többieket, amit mi végignézünk, nehogy ismét csapdába essenek. Az egyik annyira megörül a szabad repülésnek, hogy figyelmen kívül hagyja az égő lámpásokat, amelyek egyikét mellénk löki, kisebb lángokat felélesztve a fa padlózaton. Épp indulni készülök, de a tűz másik oldalán megszólaló idegen okozta döbbenetem visszaránt ettől:
- Ez nem volt szép! Az apámnak lettek volna ezek a sárkányok. - köpi a szavakat gúnyszerű hangon. A lángokkal nem foglalkozva egy hozzám hasonló, fekete színű páncéllal rendelkező alak közelít felénk, kezében egy lángoló karddal. Mellette egy termetes, haragos éjfúria lépked.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Mielőtt lereagálhatnám érkezését, az idegen alak előránt egy nyílpuskát a hátáról, és csak a szúró fájdalmat érzem a vállamban, amit Hullócsillag felmordulása követ. A fejem sajogni kezd, és tompulnak érzékeim, ami miatt könnyedén lezuhanok a sárkányomról. Homályosan látom, ahogy a (hangjából ítélve) fiú határozott léptekkel közelít felém, azonban mindenre sötétség borul, mielőtt hozzám érhetne.
Hablaty szemszöge:
A kölcsönbe kapott vadászokkal a szigetünk felé hajózunk, ahol ,,apám" várakozik az újabb sárkányok érkezésére. Az ég feketébe öltözik, csupán a Hold ragyogja be a vizet, ami mellett megbújhatnak a parányi csillagok. A kabinomban tartózkodom, Fogatlan nyergét igazítva, mikor is különös hangokra figyelek fel.
- Valami nincs rendben... - állapítom meg gyanakvóan, s a székről felpattanva magamra húzom a páncélomat. Lekapom kardomat a falról, és azonnal lángra gyújtom, hogy készen álljak minden támadásra. A fedélzetre sietve könnyen kiszúrom, hogy a friss fogásunkat elengedték, és a vadászok ostoba módon nem tudták őket megállítani. Tekintetemmel a tettest keresem, akit egy kisebb tűz mögött észre is veszek hófehér páncélzatban. - Gyere, pajti. Megleckéztetjük a kis lázadót! - pillantok a sárkányomra, aki egy apró morgással bólint szavaimra. Kapva az alkalmon a lángokhoz sietünk, hogy alaposabban megvizsgálhassuk magunknak a bajkeverőket. Az ember fehér páncélt visel, ami a szín ellenére meglepően hasonlít az én hacukámhoz. Egy gyönyörű Fényfúria hátán ülve vizsgálják a szökevényeket, míg a csendet meg nem töröm. - Ez nem volt szép! Az apámnak lettek volna ezek a sárkányok. - közlöm gúnyosan, majd Fogatlannal az oldalamon áthaladok a lángnyelveken. A Fényfúria morogni kezd, és a lovasa is megmozdul, amire én azonnal lekapom a hátamra rögzített nyílpuskát, és mindkettőjükbe lövök egy-egy üvegcsényi Halálmarok mérget. Az alak a vállába kapja, míg a sárkány nyakát találom el. Ennyi adagtól egy ember sem hal meg, csak eszméletét veszti néhány óráig. Lassú, kimért léptekkel közelítek feléjük, és az ember előtt leguggolok. - Mivel elengedted a sárkányokat, inkább téged... És a Fényfúriádat visszük az apámhoz. - tekintetem az Éjfúriára szegezem, hiába nem láthatja az arcomat a sisaktól. - Nem igaz, pajti? - mindketten a foglyokra nézünk, és látom, ahogy a sárkány is gonosz vigyorra húzza ajkait. - Vadászok! - kiáltom el magam, hogy összehívjam a mihaszna legénységet. - Legyen értelme az itt léteteknek, ha már a sárkányokat elengedte mellettetek! - szidom őket haragosan, és megvetően. - Bezárni ezt a kettőt! Nem mehetünk haza üres kézzel! - Igenis, Uram! - felelte egy magasabb rendű vadász és azt tették amit mondtam.
Astrid szemszöge:
Fogalmam sincs, mi történt, amíg a némaság és sötétség tartott fogva, és az meddig is tartott. Csak azt tudom, hogy borzasztóan hasogat a fejem, és túl erős a fény ahhoz, hogy éjszaka legyen. A kemény padló is arról árulkodik, hogy nem csak egy rossz álomból ébredek, vagy egy durva ivászatból. Az égő fájdalom ellenére felnyitom szemeimet, és körbenézek. A rácsok túlságosan árulkodóak a helyiség típusával kapcsolatban. Börtönbe zártak, de a legjobban az fáj, hogy sehol nem találom Hullócsillagot, akárhogy is szólítgatom.
*********
Egyelőre ennyi a következőt még nem tudom mikor rakom ki mivel mást is tervezek, de ígérem sietek vele. Addig ha tetszik a történet csillagozzátok. További váratlan információim és kérdéseim a „Vivien Kérdései, Hírei stb.”-ben lesz. A legközelebbi viszont olvasásra.🐉
