🐲A Fény lánya és a Sötétség fia🐲

10. fejezet

Íme a következő fejezet. Jó olvasást!

🐲🐲🐲🐲🐲🐲🐲🐲🐲🐲

Astrid szemszöge:

Miközben a hajó legénysége azaz Sárkány vadászok készülődnek a vadászatra addig Én sajnálatos módon vártam Hablaty engedélyét, hogy Hullócsillaggal ellenőrizzem a szigetet. Egyszer csak Hablaty hozzám fordult és kimondta a parancsát. Biztos azért, hogy ne nézzék elpuhultnak; nem akartam Én se lejáratni, ezért belementem a játékába.

- Astrid! A Fényfúriáddal menjetek előre és nézzétek utána, hogy van-e nagy lehetőséges sárkány a szigeten! Ha 1 óra múlva nem térsz vissza, azonnal megindítom a vadászokat és minden sárkányt, amit meglátnak azonnal elfognak! És onnantól kezdve téged se veszünk hasznunkra és a Vérontó-sziget börtönében maradsz örökre! Megértetted?!

- Igenis, Hablaty főnök!- tisztelegve mondtam azzal hogy megértettem a parancsot. Megigazítottam Hullócsillagon a nyerget, beleültem és a szigetre repülünk. Rögtön arra a helyre vettem az irányt ahol legutóbb a Szárnynővérek búvóhely volt.

5 perces repülés után...

Furcsa. Nincs seholsem egy árva Ostorcsatt sem, pedig nagyon szokták tőlem is védeni a területüket. Megérkeztem ahhoz a barlanghoz, ahol régen még a Szárnynővérekkel együtt dolgoztam az Ostorcsattokkal és űztük el az agresszív Ostorcsattot. A barlang bejáratánál leszálltam a nyeregből, megfogtam egy fáklyás botot, amit Hullócsillag megnyújtott és bementünk. Minden ami volt (viking tárgyak, törött ládák; sárkány fogak, csontok, száraz vér nyomok) szanaszét volt a földön meg vér és karmolások a falon. Ám Én tudtam, hogy hol keressek; a barlang belsejében a falon van egy rés. Odaszoktunk a Szárnynővérekkel sürgős üzeneteket hagyni és találtam is egy régóta rám váró megtekert papírtekercset, amin még száraz vér is volt. Kitekertem és a következő szavak voltak beleírva.
[Nem tudtam a rúna írást leutánozni, de itt van helyette képre szerkertett betűtípussal magyarul, remélem olvasható.]:

Ez szörnyű! Atali volt az egyik legjobb barátnőm és most... Az utolsó papírra vetett kérését elégettem, és elindultam Hullócsillaggal a sziget Déli részére, ahol a fenevad állítólag tanyázik.

15 perces keresés után...

Hullócsillag megállt egy helyben a levegőben és egy medencés völgyet morogva nézett.

Úgy hiszem Hullócsillag viselkedéséből, hogy ez az agresszív sárkány tanyája. Egyelőre sehol sem látom azt a sárkányt, de azért visszamegyek erősítésért.

Hablaty szemszöge:

Astrid már csak fél órája van, hogy visszatérjen; mielőtt a vadászokat szabadon ereszem a vadászatra.

- HÉ! Főnök! Indulhatunk már?!- kiáltotta nekem az egyik türelmetlen vadász.

- Már mondtam, ahogyan a legelején is 1 órát várunk! És még csak fél óra telt el, úgyhogy... NEM!- jó érthetően mondtam, hogy mindenki fel fogja. Fogatlan mellém jön és kitágult szempárral nézett rám, mintha azt mondaná, hogy ~Ugye nem fogod a lányokat...?~.

Közelebb hajoltam és simogattam a fejét, hogy csak ő hallhassa meg, amit most mondok neki.

- Nyugi, Pajti. Ha kell késleltetem a vadászokat, hogy Astrid és a Fényfúria időben tudjon visszajön, mert csak... neked akarom ezt elmondani. Én... egy kicsit... Belezúgtam abba a lányba. Úgyhogy ne aggódj. Mert én hiszek, hogy visszajönnek.- itt már Fogatlan ejtett egy fogak nélküli mosolyt. Ahogy felnéztem az égbe észrevettem valamit a felhők között; először azt hittem Astrid a Fényfúriájával, de tévedtem. Egy sötét, sebhelyes, nagyobb Ostorcsatt volt az.

Megtámadta a hajót a vadászok nyilakat lőttek a fenevadra, de semmi. Biztosan kemény a páncélja. Felszálltam Fogatlan nyergébe és első próbálkozásként megpróbáltuk elcsalogatni a hajótól.

- Fogatlan, plazmabomba!- Fogatlan tűzelt is rá egyet, pont a sárkány eleve sérült szemébe, amitől nagyon morcos lett és minket kezdett el üldözni. ~Remek és most hogyan tovább?!~

🐲🐲🐲🐲🐲🐲🐲🐲🐲

Remélem tetszett és ígérem, hogy a következővel sietni fogok csak a másik novellát is írom. Tetszéseteket kommenteljétek és csillagozzátok.
A következő viszont olvasásra, derVivien! 🐉💚