🐲A Fény lánya és a Sötétség fia🐲

3. fejezet

TÁDÁ! Itt van a következő rész! Remélem tetszik.
FIGYELEM! A gif-fek még mindig csak példák.

****************

Astrid szemszöge:

Hirtelen benyitnak és bejön egy ló pofájú, őszhajú ember és gondolom a mellette levő féllábú, heges szemű, velem egykorú férfi akit a hajón láttam biztos a fia. Esküszöm ha bántották Hullócsillagot kitekerem a nyakukat.

- Lám-lám. Tényleg a Fényfúria lovasa vagy. Szép volt, Hablaty. - mondta elégedetten az idősebb. - Nos, hogy hívnak kedves? És honnan származol?

- Vakmerő Astrid Hofferson, de a szülőfalumhoz semmi közöd! - mondtam a végét gúnyosan, mert honnan képzeli hogy elmondom neki hol születtem, hogy aztán megtámadja. ~Na, azt már nem!~ - És magát vénember, meg a másik műlábút? - kérdeztem meg hiszen, mert még a nevüket sem tudom.

- Ó, én modortalan. A nevem Mogor a Mord. Ez meg a fesfiatal ember meg a fiam III. Harákoló Hablaty. - mondta szerény hangon.

- Üdvözöllek a szigetünkön, Hölgyem. - egyik kezét hátra, a másikat keresztbe a szív helyére helyezve meghajolva köszönt, de amit a végén mondott felkavarodott tőle a nyomrom.

- Ne nevez „Hölgyem”-nek! Sőt ne is becéz sehogy, mert ha egyszer kijutok innen úgy beléd rugók, hogy se mű sem a megmaradt lábad nem éri a földet! - olyan jól fenyegetőztem, hogy nem csak a fiú nézett tágra nyílt szemekkel, hanem még az egyik őr is eltűnt a szemünk elől.

- Hohó, lassan a testtel! Nálunk, ha valaki megakar verni valakit azt csak az arénában teheti meg, miközben mások nézik. - mondta Mogor úgylátszik az itteni szabályokat. - Tudod mit ajánlatott is teszünk, neked. Ha a fiam ellen harcolsz és legyőzöd szabadon elmehetsz,..... de ha a fiam Hablaty nyer velünk dolgozol és ha nem csinálsz semmi butaságot nem bántjuk a sárkányodat. - átnyújtotta a kezét és habozás nélkül beleegyezve kezet ráztam vele, mert minél hamarabb elakarok innen tűnni Hullócsillaggal együtt. Mindenképpen nyernem kell. A vénember intett a fejével és két gorilla viking sárkányvadász kinyitotta a cella ajtaját és kikísértek mindkét oldalamnál, előttünk meg ment a vénember és a kisfiúként viselkedő fia. Most hogy belegondolok semmi testi hasonlóságot nem látok kettejükön, talán a fiú az anyjára ütött vagy valami más. A gondolataimból szenvedő sárkányok térítettek vissza a valóságba és ahogy elhaladtunk mellettük az egyik sárkánybiztos ketrecben láttam meg Hullócsillagot, akin szájkosár is volt.

~Ti szörnyetegek, kerüljetek az én kezem közé!~ Az arénában ahol küzdeni fogok a fiú ellen falak mellett voltak egymás mellett sorakozva a ketrecben lévő szerencsétlen sárkányok. Esküszöm, ha nyerek és kiszabadítom Hullócsillagot őket is felszabadítom őket. Az egyik sárkányvadász átadta a szekercém, elmentek mellőlem, az arcomra hajtottam a sisakom arcrészét és vártam, hogy a fiú is elkészüljön a harchoz.

Hablaty szemszöge:

Követtem a hölgyike példáját és én is felraktam magamra az övéhez hasonló pikkelypáncélomat, ugyanúgy leengedtem a sisakomat az arcomra, a lábamra rögzített tűzkardomat előrántva benyújtottam és vártam a jelre. Az Apám meg is adta a jelet, amire a hölgy harci kiáltással azonnal reagált, épphogy kikerültem és én is vadul neki kezdtem a kardommal.
(A gif-feken képzeljétek el a történet alapján leírt pikkelypáncéljukat.)

Jól bánik a fejszével azt elismerem, közben a minket néző vadászok alig tudták követni a harcunkat, sőt még a Halálmarkok is minket néztek. Jó hosszú percekig küzdöttünk egymással. Láttam ahogy egy kamu neki támadás után megkerülne, de ezt kihasználva földnek ereszkedtem és kezemre támaszkodva megperdülve a lábammal kigáncsoltam a hölgyet, aki földnek is esett.

Ezzel nyertem és a hölgy nekünk fog dolgozni. Az Apám és az összes vadász nekem tapsolt.

****************

Csillagozzátok és kommentáljátok tetszéseteket.
Köszönettel derVivien.🐲