🐲A Fény lánya és a Sötétség fia🐲

4. fejezet

Megjöttem az újabb résszel, remélem tetszik nektek. Jó olvasást!🐉

*****************

Astrid szemszöge:

Nem hiszem el, ha nem velem történt meg. Legyőzött egy féllábú sárkányvadász, pedig én minden sárkányvadászt és csapdászt legyőztem már... és erre legyőz egy ilyen nyeszlett fiú. Ahogy ezen töprengek térden ülve két bakancs orra jelenik meg az orrom előtt, felnézek és a vezér Mogor volt az.

- Most már... nekünk dolgozol. Segítesz nekünk mindenféle sárkánynak a befogásában. A fiammal együtt fogsz dolgozni. Van valami feltétel, hogy biztos nekünk dolgoz és ne ellenünk? - miután befejezte én csak egy valamiért tudnék velük dolgozni.

- Igen! A sárkányommal Hullócsillaggal együtt dolgozom csak, mert mi egyek vagyunk! - Mogor csak felhúzza egyik szemöldökét és csettintve a fiának, aki legyőzött elvezett a sárkányomhoz. Kinyitja a zárat és már a szájkosarat is levenné, de Hullócsillag a jelenlétemtől morogni kezdett a fiúra és egy váratlan dolgot is csinált. Elnézett a sárkányomtól és lassan felé nyújtotta a kezét és Hullócsillag még először óvatosan megszagolta a fiú tenyerét és végül odanyomta a tenyérbe az orrát. Pedig Hullócsillag nem kedveli a vadászokat. Ahogy levette róla a szájkosarat lassan kihátrált és jött utána Hullócsillag is.

- Itt van a sárkányod. Éppen és egészségesen. - Hullócsillag egyből nekem rohant, földre tepert és arcon nyalt. Nevettem örömömben amikor láttam, hogy semmi baja. - De el ne merjetek szökni! Mert az Apám sárkányszolgái mindenütt ott vannak és hidd el... nem ajánlott felbosszantani őket. - némán bólintottam, majd mellé sétál az ő Éjfúriája. - Gyere, elvezetlek a szobádba. Hozd a sárkányodat is!

- A szobámba? De azt hittem, hogy....

- Hogy a cella vagy egy sárkányketrec lesz az alvó helyed? Dehogyis! Azt hiszed szívtelen vagyok?! Sosincs itt egyetlen vendégünk se, de ha lenne... én mindig biztosítanék alvó/elvonuló szobát, ha a vendég egyedül szeretne lenni. - majd végül elindultunk a „szobámhoz”. Sosem gondoltam volna, hogy ez a „Hablaty” tud rendes is lenni, remélem nem csap be. Néhány kanyar és őr után meg is érkeztünk és tényleg egy normális viking szoba volt. Hullócsillagnak is tetszett, főleg a saját alvó helye a sarokban lévő sziklás párkány. Mielőtt Hablaty elment mondott még valamit.

- Holnap az Apámmal elmegyünk az első vadászatodra. Az egyik őr hoz még vacsorát neked és a sárkányodnak. Utána jobb lesz, ha korán aludni térsz, hajnalban indulunk. Jó étvágyat és jóéjszakát! Gyere, Fogatlan! - mondta az Éjfúriának, aki még egy utolsót visszanézett a sárkányomra és aztán ment Hablaty után. Később ahogyan mondta egy őr hozott ételt és friss vizet, a sárkányomnak meg lazacot; ahogy elfogyasztottuk aludni is tértünk.

Hablaty szemszöge:

Miután elköszöntem a lánytól magamhoz hívtam Fogatlant, aki a szokásosnál kicsit később reagált, de aztán elindultunk az Apámhoz, aki már várt rám.

- Elvezettem a lányt a szobájába és elmondtam neki a holnapi első munkáját. Ahogyan parancsoltad. - mondtam miközben hátratett kézzel álltam a termének közepén.

- Rendben, szép volt. Most... megy te is aludni! Nekem még van egy kis dolgom. - meghajlás közben jobb kéztenyerem a szívem helyére tettem, majd kiegyenesedve kiléptem a teremből és Fogatlannal aludni tértünk a szobámba.

Írói szemszög:

Ahogy becsukódott Hablaty után az ajtó Mogor hátrébb ment a falhoz ahol volt egy nagy vászonos és bőrös függöny. Ahogy egy kicsit elhúzta lehetett látni egy hatalmas sárkány biztos ketrecet és volt benne egy morgó fekete, vörös szemű fenevad. Mogor a Mord oda helyez egy nagydarab csontos sárkány húst, amit a fenevad az egyik mellső lábával, amin hegek is látszódtak behúzta és a sötét sarokból hallatszó hangokból hallani lehetett, ahogy morogva csócsálja és a húsban lévő csontot is ropogtatja.

- Ne aggódj, hamarosan te is színpadra léphetsz..., Hegesképű! - a sárkány még a sötétben vörösen ragyogtatta a szemeit, amikor Mogor leengedte a függönyt.

Astrid szemszöge:

Aludnám még békés álmomat, amíg el nem kezdik dörömbölni a szobám ajtaját.

- Astrid! Gyere, az Apám nem szeret várni a későn érkezőkre! - a hangból rájöttem, hogy ez csak Hablaty, de ahogyan kérte kikeltem a faágyból és magam mellé hívtam Hullócsillagot. Hullócsillag ásított és nyújtózott egyet, majd elhozta a falnak támasztott szekercém, amit meg is köszöntem neki szóban és simogatásban. Mikor kinyitottam az ajtót Hablaty állt ott egyik könyökét fel a küszöb falára támasztva és rám mosolygott, de számomra ez undorító, éhes vigyor. Kezdem kigondolni mire gondol, amire én csak azt csináltam, hogy ellöktem az egyik mutatóujjammal a szemöldökei közé nyomva hátrébb toltam.

- Arról ne is álmodj! - figyelmeztettem, de ő mintha nem értette volna miről van szó.

- Miről is?

- Én ki nem ejtem a számon. - elmentem mellette. - Na, nem jössz? Te mondtad, hogy az apád nem szeret várni. Gyere, Hullócsillag! - hívtam magamhoz a sárkányomat mikor elindultam a hajóhoz. Bár nem néztem vissza utána, de hallottam a lépésekből, hogy a fiú jön utánunk. Ahogy lesétáltunk a kikötő felé mindenütt Halálmarkok néztek ránk farkas azaz inkább azt mondanám „sárkányszemet”.

*****************

Ha tetszett mindenképpen jelöljétek csillaggal és kommentáljátok. A legközelebbi viszont olvasásra!🐲