🐲A Fény lánya és a Sötétség fia🐲

15. fejezet

Meghoztam az újabb részt. Jó olvasást.

🐲🐲🐲🐲🐲🐲🐲🐲

Külső szemszög:

Hideg időszakokhoz képest szép nap virradt, a szigeten, ahol Astrid a sárkányával a tornádó miatt kerülve oda, még békésen aludt Hullócsillag szárnyai közé takarozva, Hullócsillag meg az elaludt tábor tűz mellett. Majd a következő percben mind a ketten ásítással felébredt. Hullócsillag kitárta a szárnyait, hogy Astrid föl tudjon állni és ő meg nyújtozkodni, akár egy macska. Egyszer csak Astrid Hullócsillaghoz szól.

- Gyere, Hullócsillag. Keressük meg a fiúkat.- Hullócsillag aranyos Fényfúria hangja kíséretével egyetértve Astriddal követte. Hiszen Hullócsillag is aggódott Fogatlanért, mert nagyon meg kedvelték egymást.

Astrid szemszöge:

Nem telt el tíz perc se szerintem, amikor ismerős Éjfúria hangra fel nem ismertem. Ez Fogatlan! Ahogy meglátott minket egyből feldöntött Engem és megnyalta az arcom, míg Hullócsillaghoz egymás dörgölték a fejüket. Egyszer csak megváltozott a viselkedése és kiborult, aggódó hangokkal azt akarta, hogy kövessük. Azonnal felültem Hullócsillag határára és Fogatlan után eredtünk. Talán a sziget ahová kikötöttünk már a fél partját átszeltük, miközben Fogatlant követtük, amikor elértünk egy másik barlanghoz. Követte Fogatlant bementünk és ott volt Hablaty. Leszálltam Hullócsillagról, hogy jobban megnézzem; elsőre holtsápadt volt, és ahogy hozzáértem lázas volt és kirázta a hideg. Biztos a vihar miatt van. Azonnal kezelni kezdtem; adtam rá egy bőr takarót és egy vizes borogatást a fejére. Amíg elmentem gyógynövények keresni addig Fogatlan és Hullócsillag vigyáztak rá. Később amikor visszatértem és elkészítettem a hozzávalókból a gyógyszert beadtam Hablatynak és most meg vártam, hogy a gyógyszer hasson.

Fél órával később...

Hablaty szemszöge:

Az előbb még majdnem megfagytam és fájt a fejem most meg jó meleg van és elmúlt a fejfájásom. Nagy nehezen ráveszem magam, hogy kinyissam a szemem, először hozzá kellett szoknom a világossághoz, majd a homály helyett élesen lássak. Egyből Fogatlan képét láttam meg, és hogy őszinte legyek magammal kicsit megijedtem; ahogyan hozzám dörgölőzött tudtam, hogy aggódot értem, de amikor megsimogattam a fejét úgy tudattam vele, hogy jól vagyok. Aztán észrevettem Hullócsillagot, akinek az oldalára dőlve Astrid szundítot. ~Astrid ápolt Engem?~ Nem tudom miért, de ez felmelegítette a szívemet. Oda mentem lassan és csöndben, hogy azt a pár hajtincset fésülésszerűen elsimítsam, ám hirtelen Astrid kinyitotta a szemét és önvédelemből földre terített.

Astrid szemszöge:

Egy pár percre lehunytam a szemem és egyszer csak azt éreztem, hogy valaki felém nyúl. Ahogy gyorsan kinyitottam a szemem, úgy gyorsan földnek terítettem, miközben az egyik karját a hátára tekertem ki. Ám kiderült, hogy csak Hablaty volt és azonnal el is engedtem.

- Ó, Thor! Bocsánat! Túl jó önvédelemi ösztönöm, és ilyenkor nem tudom kontrollálni az erőm.- kértem tőle bocsánatot.

- Semmi baj. Áú!- fájdalom nyögésszerűen ekkor visszahelyhette a vállát, mert hallottam ahogy roppant.- Ah. A a vállam egykettőre visszaileszkedik a helyére.- mondta visszatarta a fájdalma hangját. Közben hallottuk ahogy Fogatlan kiröhögi a lovasát a háta mögött, erre meg Hablaty csak egy szigorú tekintettel nézett az Éjfúriájára. Majd félretéve ezt az egészet kimentünk a barlangból és együtt próbáltunk rájönni, hogy hol is vagyunk helyileg. Mivel a szárazföldön semmi nem volt ismerős, se utána olvasva a nálunk éppen maradt térképekből, ezért repülve néztünk jobban körül.