Lelkem,
széttörve hever a Tartarosz mélyén,
s, a sötét, örök éjben
Nymph-ek zabálják,
nagyokat nyelve,
köszönve, az öröklétnek.
Áldott kéz,
ki megteremtett.
szállj alá,
s, tedd meg!
Nincs szükség a szenvedésre.
Ha nincsen alma,
nincsen férge.
S, nem marad majd kísértés,
életnek az örök kérdés.
Szabadulj a szabadságtól!
Vedd az embert önmagától,
szánd a szegényt és az árvát,
hagyd a lelket,
s, add nyugalmát.
Kérlek!
Ne teremtsd meg az almát!
Hagyd a lelket,
hagy pihenjen.
Édes nyugalmában,
az édenben.
YOU ARE READING
Versek - Megszólít Az Erdő
PoetryEgy ideje irogatom őket. S bár nem feltétlenül fényes nappalok költeményei, időnként felkerülnek a felszínre. Kitörnek a lélek kénköves barlangjából, hogy figyeljenek. Mert amíg mi olvassuk őket, addig a szavaik belénk ivódnak és megismernek minket...
