Álmodom, hogy szárnyra kap a szél
s egy falevél úton, út felé szalad,
a nem létező üzenetet hívja a tél
s elhalad az ablakom alatt.
Lassan nem lesz madár, mi ébresszen
reggel,
s lassabban kel fel a nap,
s a csendes hajnal oly gyorsan tűnik
el,
amint elhalad az ablakom alatt.
Felébredve elmúlik a gondolat,
s az értelem marad a vágyak helyett,
s a valóságban szemlélni a gondokat
sem biztos jó lehet. („s felrémlik az ablak keret”)
Hisz álmomban szárnyra kap a
gondolat.
Gyermeki szívet csitít a szeretet,
s a felkelő nap sugarában
szivárványnak hat
a régi ablak alatt a kikelet.
YOU ARE READING
Versek - Megszólít Az Erdő
PoetryEgy ideje irogatom őket. S bár nem feltétlenül fényes nappalok költeményei, időnként felkerülnek a felszínre. Kitörnek a lélek kénköves barlangjából, hogy figyeljenek. Mert amíg mi olvassuk őket, addig a szavaik belénk ivódnak és megismernek minket...
