Nagyon sokat gondolkoztam rajta, az utóbbi időben,
hogy mi lehet az a kép, amit álmomban látok és keresek.
Nem tudom már, hogy milyen voltam régen,
talán a múltamból látom az elfelejtett perceket.
A világ jobb lehet, ha a táj fehér télen,
a hidegben is él, s fűthet a szeretet,
nem tudom már, hogy milyen volt a tél régen,
de a lelkem biztos víg volt a régi időkben.
Szabadon játszott velem a képzelet,
szárnyalt messzi, végtelen óceán felett,
s előttem egy gyönyörűséges csalfa angyal lebegett,
majd elszállt, elrebbent a fellegek felett.
S most a tükör előtt állok, de nem magamat látom.
Hogy mit keresek? Talán nem is egy álom.
Talán olyan, mint én, valaki a végtelen óceánon,
lehet, hogy barát, vagy egy ismeretlen személy a másvilágon.
De még most is gondolkozom rajta, ugyanúgy, mint régen,
hogy mi lehet az a kép, mit álmomban látok és keresek.
Nem tudom már, hogy milyen voltam régen,
de az arcodat látom és az eljövendő perceket…
VOCÊ ESTÁ LENDO
Versek - Megszólít Az Erdő
PoesiaEgy ideje irogatom őket. S bár nem feltétlenül fényes nappalok költeményei, időnként felkerülnek a felszínre. Kitörnek a lélek kénköves barlangjából, hogy figyeljenek. Mert amíg mi olvassuk őket, addig a szavaik belénk ivódnak és megismernek minket...
