Lassan hull az égi réten legelő
Kósza bárányfelhők ezüstös préme,
Nem egy hullik, hanem ezer,
Hogy, barna bőrű földanyánkat
Puha dunyha védje.
December van, így tél idényben
S csodás látvány tárul elénk,
Tiszta fehér lepedőre
Festik fel az égi regényt.
Ünneplik a szereplőket, minket,
S nagy pelyhekben hull a hó,
Gyermekszívben mosoly fakad,
Újra itt a télapó.
S az apró pihék, jégvirágok
Ajándékok fényes nappal
Hát, meghajlok az eget nézve
Kezemben a nagy kalappal.
Lelkem boldog, szemem fényes
Istenem, csodálatos lett ez a paplan,
S megköszönök minden szépet
Mit egész évben tőled kaptam.
Köszönöm a támogatást
S hogy, mellettem voltál,
Köszönöm a szót, a reményt
S hogy, bízhattam abban, amit adtál.
Köszönöm a szív szerelmet.
S kit életemben mindig vártam,
Köszönöm az útmutatást
S, hogy újra rátaláltam.
Ígérem nem hagyom el soha többé
S ha, kérnéd sem eresztem,
Hisz' életemnek égi fénye
Amíg csak él, itt van bennem.
Általa nyert értelmet a világ
S láthattam meg újra,
Mily' csodálatos a hóesés,
Ha itt van velem a karomba bújva.
YOU ARE READING
Versek - Megszólít Az Erdő
PoetryEgy ideje irogatom őket. S bár nem feltétlenül fényes nappalok költeményei, időnként felkerülnek a felszínre. Kitörnek a lélek kénköves barlangjából, hogy figyeljenek. Mert amíg mi olvassuk őket, addig a szavaik belénk ivódnak és megismernek minket...
